Reggeltől estig ingázó komp a vajkai és a keszölcési part között, vagy a 25 éve meglévő alagút feltámasztása, illetve a környékbeliek által már évtizedekkel ezelőtt szorgalmazott híd építése.  Dióhéjban így összegezhetőek azok a különböző alternatívák, amelyek megoldják, vagy megoldhatnánk az átkelést a bősi felvízcsatornán. A hídról azonban egy tárgyalás után már csak elméleti és lesöpört lehetőségként beszélhetünk.  

 

Az időjárás szeszélyeitől függő kompról és az évekig eltitkolt alagútról sokat cikkezett az utóbbi hetekben a sajtó, a Körkép is több írást közült e témában. De arról alig esett szó, hogy mi lett a hídprojekt sorsa, amelyet a neves hídépítési szakember, Agócs Zoltán professzor ismertetett márciusban a nagyszarvai községházán tartott összejövetelen.

 

A neves hídépítési szakembertől, a Párkány és Esztergom között újjáépült Mária Valéria híd tervezőjétől érdeklődtünk afelől, hogy mi lett ennek a bősi felvízcsatorna fölé tervezett hídnak a sorsa. Mert közben kiderült, hogy volt erről március 29-én egy tárgyalás Érsek Árpád miniszternél, ám csak szűk körben – hármasban.

 

 hirdetes_400x285  
Előadás a hídprojektről a nagyszarvai községházán, fotó: Körkép.sk (PL)/archív

 

Az összejövetelt az Érsek vezette közlekedési tárca kezdeményezte, de a Solymos László által irányított környezetvédelmi minisztérium képviseletében nem volt jelen senki, pedig hozzájuk tartozik a bősi vízierőművet működtető állami cég.  Érsek Árpád miniszteren kívül ott volt Daniel Kvocera, a Vízgazdálkodási Vállalat vezérigazgatója és Agócs Zoltán a hidak tervezésével foglalkozó Ingsteeal cég szakmai konzultánsaként.

 

„Elsőként röviden tájékoztattam a jelenlévőket a lehetőségekről, aprólékosan bemutattam a leggazdaságosabb megoldást, vagyis a függőhidasat, valamint annak szerelési folyamatát. Javasoltam, hogy a pontosított peremkörülmények ismeretében legalább egy használható tanulmány készüljön a lehetséges áthidalásról. Ezután a bővített anyagot 3 példányban átadtam a tárgyaló feleknek”

 

– ecsetelte a professzor a Körképnek a történteket.

 

Ezután Daniel Kvocera tájékoztatta a jelenlévőket az alagutas megoldásról.

 

Agócs Zoltán bemutatja a projektet, fotó: Körkép.sk

 

„Erre úgy reagáltam, hogy az alagutas megoldás méreteiből adódóan csak egyirányú személygépkocsi-forgalmat tenne lehetővé és a gyalogosok egy másik alagútban közlekednének. Szóltam arról is, hogy nehezen megoldható a szellőztetés és baleset esetén nincs menekülési lehetőség sem egy vertikális aknán keresztül. Néhány egyéb gondra is rávilágítottam”

 

– tudtuk meg Agócs Zoltántól.

 

1992-ben tüntettek a környékbeli lakosok a meder feltöltése ellen. Itt még nincs benne viz, látni, hogy a mederben vonulnak a tiltakozók.

 

A hídtervező szakember Érsek Árpádot tájékoztatta arról is, hogy előzetes becslés szerint mintegy 80-85 millió euróba kerülne a hídépítés.

 

„Ezután a miniszter megköszönte a tájékoztatást és közölte: a közeljövőben nem lát lehetőséget a híd megépítésére”

 

– mondta Agócs professzor.

 

A tiltakozók azt is szorgalmazták, hogy addig épitsék meg a hidat, amig nincs a mederben viz, mert igy lenne a legolcsóbb

 

A hídépítés mint drágának minősített megoldás tehát lekerült a napirendről, de várhatóan annál többet hallunk majd azokról a lépésekről, amelyek azt szolgálják, hogy lelket leheljenek a megépülése óta, vagyis 25 éve soha nem használt víz alatti alagútba, amelyet eredetileg nem is közlekedési céllal építettek.

 

 

Körkép.sk/P. Vonyik Erzsébet

Nyitókép: teraz.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!