Dunaszerdahelyen emléktáblát lepleznek le Makovecz Imre tiszteletére június 26-án, amelyet a Kossuth-díjas magyar építész tervei alapján átépített városháza tornyának falán helyeznek el. Az emléktábla elkészítését a város előző polgármestere, Pázmány Péter kezdeményezte Hájos Zoltán polgármesternek tavaly írt levelében. Pázmány hivatali ideje alatt került sor a dunaszerdahelyi városháza eredetileg szocreál stílusú kockaépületének az átépítésére a magyar organikus építészet mesterének tervrajzai alapján.

 

Kockaépületet varázsolt át Makovecz stílusos városházává

 

A teljesen megújult külsejű városházát 1998. október 25-én ökumenikus istentisztelet keretében szentelték fel. Jellegzetes tornyával azóta a város jelképévé és meghatározó épületévé vált. De nemcsak külsőleg változott meg a régi épület, ahol korábban a Városi Nemzeti Bizottság székelt, hanem szintén Makovecz Imre tervei alapján alakították ki a városháza nagy tanácstermét is az emeleten, ahol a mester alkotásaira jellemző módon a faburkolat dominál.

 

 hirdetes_810x300  

Makovecz Imre érdemei közé tartozik ezen kívül a Városháza mögötti téren lévő Szent György templom környékének a felújítása is, amely kiábrándító képet mutatott, mert a régi belváros lerombolása után a hatvanas években a templomot oda nem illő otromba paneltömbökkel vették körül. Ezt a letaglózó látványt oldották a magyar építész tervei alapján a templomteret körbevevő cseréptetetős, boltíves földszintes épületekkel.

 

Mindez a kilencvenes évek második felében történt és egyidejűleg ennek a stílusnak a jegyében kapott teljesen új arculatot a Fő utca is egészen a városházáig. Makovecz Imre nagyvonalúságára jellemző volt, hogy önköltségi áron készítette el a szocializmus alatt eljellegtelenített, elcsúfított dunaszerdahelyi városközpontot emberléptékűvé és egyedivé változtató terveit.

 

Díszpolgárrá avatták, de templomot is álmodott Dunaszerdahelynek

 

…folytatás [stw]

 

Mindezek után szinte magától értetődő, hogy Makovecz Imrét 1998. június 23-án Dunaszerdahely díszpolgárává avatták, éppen 19 évvel ezelőtt. Dunaszerdahelyre mindig szívesen jött, nemcsak a munka miatt. Lebilincselően, és szenvedélyesen beszélt és mindig átsütött a szavaiból az, hogy mennyire a szívén viseli a határon túl élő magyarok sorsát. Makovecz Imre tervezett egy katolikus templomot is Dunaszerdahelynek, amelynek az alapkövét el is helyezték a kilencvenes évek derekán az Északi lakótelepen, de a nagyszombati egyházi illetékesek nem adták áldásukat a megépítéséhez.

 

Makovecz Imre aláírása

 

 

Temetése napján gyertyát gyújtottak a városházánál az emlékére

 

A nemzetközi hírű magyar építész 75 éves korában 2011. szeptember 27-én hunyt el. Makovecz Imre temetésének napján, október 8-án az egész Kárpát-medencében 20 órakor mécses gyújtással emlékeztek rá az általa tervezett épületeknél.

 

Dunaszerdahely városa is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, a városháza bejárata előtt dunaszerdahelyi polgárok egy csoportja emlékezett meg a világhírű építészről, a város díszpolgáráról. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere rövid beszédet intézett az egybegyűltekhez, méltatva Makovecz Imre tevékenységét, a városért végzett munkáját. Elmondta, Pázmány Péterrel együtt részt vettek a temetésen Budapesten a Farkasréti temetőben. A Dunaszerdahely arculatát megteremtő épületek pedig a város polgárainak és az idelátogatók örömére nap mint nap hirdetik Makovecz munkásságát. A jelenlévők a Miatyánk elimádkozásával búcsúztak a neves építésztől a mécsesek fényénél”

 

tudósított az eseményről a Dunaszerdahelyi Hírnök.

 

Turi Attila kiállításának megnyitóján, 2011-ben.

 

Pázmány: Életem nagy ajándéka, hogy megismerhettem

 

Pázmány Péter volt polgármester így emlékszik vissza Makovecz Imrére:

 

„Nem volt könnyű ember, ha nem mentek olyan ütemben és úgy a dolgok, ahogy elképzelte, elkapta az indulat. Nem egyszer felemelte ilyenkor a hangját. Ezzel együtt életem nagy ajándékának tartom, hogy többször elbeszélgethettem vele, megismerhettem a gondolatait, nézeteit. Szenvedélye volt a templomépítés, Dunaszerdahelynek is egy gyönyörű templomot tervezett, de az egyházi fennhatóság nem hagyta jóvá. A tervek megvannak, és nagyon szeretném hinni, hogy egyszer megvalósul az, amit a nagy építész városunk számára megálmodott.”

 

A Financial Times: Makovecz nem akart globális szupersztárrá válni

 

Makovecz elhalálozásakor a tekintélyes gazdasági-politikai napilap Az építész, akit a kommunizmus és a konzumerizmus egyaránt elborzasztott című írásában megállapította: az életének 75. évében elhunyt Makovecz Imre a XX. század „egyik legfigyelemreméltóbb és legmélyebben politikus építőművésze volt„. A lap szerint az 1992-es sevillai világkiállítás Makovecz által tervezett magyar pavilonja Magyarország újból meglelt szabadságának jelképévé vált. Makovecz Imre 1956 után minden lehetséges alkalommal szembeszállt a kommunista rezsimmel, amely folyamatosan igyekezett őt félretaszítani, bár e törekvés ritkán járt jelentősebb eredménnyel.

 

Makovecznek már az 1960-as években is minden alkotása kísérlet volt a rendszerszerű, előre gyártott elemekre alapozott, „tömegtermelési” módszerrel dolgozó építészet elhatalmasodó folyamatának visszaszorítására, jóllehet Magyarország arra volt „ösztönözve”, hogy ezt a módszert importálja a Szovjetunióból – írta megemlékezésében a Financial Times.

 

A városháza ülésterme szintén Makovecz keze nyomát viseli.

 

Makovecz Imre hevesen ellenezte az univerzális tervezési megoldásokat, és abban hitt, hogy az építészeti terveknek kötődniük kell a tájhoz és a népi emlékekhez. Az 1970-es években olyan építészeti nyelv kifejlesztésébe fogott, amely vegyíti a nép motívumokat az organikus építészettel. Fiatal tanítványok csoportját gyűjtötte maga köré, akiket titkos összejöveteleken arra oktatott, hogy saját kezükkel építsenek, és értsék az elnyomott magyar kultúrát.

 

A cikkíró Edwin Heathcote szerint Makovecz Imre – számos sikeres kortársával ellentétben – nem akart globális szupersztárrá válni; túlságosan kötődött a magyar tájhoz és a nyelvhez. Építészeti, jelképi stílusa egyszerre tette őt nemzetközi ihlető erővé és utánozhatatlan jelenséggé. Költői volt, karizmatikus, végtelenül nagyvonalú, ugyanakkor hajthatatlan; egyedi módon magyar és igaz, nagy ember – zárta  Makovecz Imre méltatását a Financial Times.

 

P. Vonyik Erzsébet

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!