Missziós Napok és Esterházy János-emléktábla avatás Szőgyénben

75 év után új évszám került fel a szőgyéni Nagyboldogasszony templomban lévő Missziós Keresztre. De miért van szükség misszióra, amely szó leghasználatosabb értelmében a keresztény hit terjesztésére vonatkozik? Hiszen környékünkön, különösen Szőgyénben alig van más felekezetű, mint keresztény katolikus.

Erre a házigazda, Farkas Zsolt szőgyéni esperesplébános adta meg a választ szentbeszédében:

„Életünknek három pillére van test-szellem-lélek. Ha ez a háromlábú pillér bicegni kezd, a teher alatt összeomlik. Az európai ember a testével sokat foglalkozik és szellemünk fejlődése is biztosítva van a világ más részeihez mérten különlegesen jó iskolarendszernek köszönhetően. A lélek az, ami hiányt szenved. Lelkiekben kell megújulnunk és terjeszteni a jót magunk körül. A megújulást magunkon kell kezdenünk – elfogadni, élni és továbbadni a hitbéli életet, talentumainkat embertársaink javára kibontakoztatni. Csakis Istenre építve lehet olyan erős alapokat adni életünknek, amely nem omlik össze a terhek alatt. Mikor már mi magunk ilyen alapokon állunk, akkor vállalkozhatunk arra, hogy  másokat is Isten felé vezetünk.”

   

„Felvidéki magyar hitvallók”

A négy napos misszió keretében volt foci, ahol a Csongrády Lajos Alapiskola és a papi válogatott mérte össze erejét, szentmisék, zarándoklat a pozbai kutacskához és a Regnum Marianum Akadémia szervezésében előadások. „Felvidéki magyar hitvallók” címmel Farkas Zsolt atya emlékezett gróf Esterházy Jánosra és Lénár Károly atyára, akiken mindent elkövetett a barbárság, amit csak el tudunk képzelni.

Elmesélte, a két hitvalló és igaz magyar ember a börtönben is találkozott. Lénár atya szentmisét mutatott be titokban a lipótvári kórházi vaságyon, Esterházy pedig buzgón osztotta ki az Oltáriszentséget a betegek között. Tették ezt mindketten annak ellenére, hogy ha kitudódott volna a legkeményebb büntetésre számíthattak. Imádkoztak közösen üldözőikért is, akiknek már akkor megbocsátottak szívükben.

Farkas Zsolt atya egy személyes élményét is megosztotta a hallgatósággal.

„2007. jún 8-án egy küldöttség tagjaként mentem Mirovba, Esterházy János emléktáblájához, amikor találkoztunk Olmüdz püspökével, akivel Esterházy boldoggá avatásáról beszélgettünk. Ő akkor azt mondta, ha csodát szeretnének, imádkozzanak a gyógyíthatatlan rákbeteg, Lízna atya gyógyulásáért, akit szintúgy meghurcolt a kommunista diktatúra. Mi erre kaphatóak voltunk és a hívekkel közösen még ott Mirovban szentmise keretében kértünk számára gyógyulást Esterházy János közbenjárásával. Pár hónappal később kaptuk a hírt, Lízna atya meggyógyult. Az orvos a három piros felkiáltójel mellé ezt írta: nyoma sincs a ráknak.”

Esterházy-emléktábla Szőgyénben is

Az Akadémia programjában meghallgattuk még Karaffa János atya „Erőszak az Ószövetségben”, valamint Mészáros Dávid teológus az angyalokról és démonokról való értekezését.

A vasárnapi szentmise után a mártír politikus Esterházy János emlékére táblát avattak, a szőgyéni Nagyboldogasszony templomban, aki bátran és bölcsen kiállt minden nép jogaiért, példát adva hitbeli szilárdságról és hazaszeretetből. Vígh Gábor szőgyéni polgármester elmondta, az ötlet a legutóbbi Komáromi Imanapon született, amikor a véletlen Molnár Imre történész mellé sodorta. Ott akkor eldöntötték az emléktábla felállítását.

Szilágyi Péter Magyarország Miniszterelnökségének  nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára az avató ünnepségen hangsúlyozta, azért van szükség emléktáblákra és emlékművekre, mert általuk Esterházy János bekerül a közbeszédbe, így nem csak lopva, titokban tudunk beszélni róla, de valóban példaként áll a felvidéki magyarság előtt. Ezeken a helyeken emlékezni tudunk és el tudjuk helyezni a kegyelet virágait.

Esterházy Jánost Vadkerty Katalin történész méltatta. Kiemelte, hiányzott egy példakép, aki olyan tartást tud adni a fiataloknak, hogy az kitart egy életen át. Esterházy mély keresztény hite, embertelen körülmények ellenére megőrzött emberiessége egy ilyen példa.

Bokor Klára

Körkép.sk

Nyitókép: Bokor Klára