Az első csehszlovák állam létrejöttét lehetővé tevő párizsi béketárgyalások kezdetének idén lesz a 100. évfordulója. Ezzel kapcsolatban írt a Trend gazdasági hetilap aktuális számában Csehszlovákiáról egy terjedelmes cikket. Az utódállam létrejöttének felmagasztalásán túl ír a magyar és német kisebbségekről, arról, hogy Pozsony megszerzéséről a nyugati hatalmak „győzték meg” Eduard Beneš akkori külügyminisztert, és a nemzeti kisebbségekre alapozott „müncheni árulásról” is. Míg az ez utóbbira megtorlásul adott kitelepítéseket épp csak említi…

 

„Csehszlovákia nem olyan ország volt létrejöttekor, mint amilyenné a második világháború után vált. Nemzetiségileg rendkívül megosztott volt, ami veszélyeket is rejtett magában: a német és magyar lakosság autonómiatörekvései végül a Müncheni Egyezményben csúcsosodtak ki. Csehországban a németek a lakosság harmadát tették ki, Szlovákiában a magyarok a népesség negyedét”

 

Írja a lap, kiemelve, hogy „csehek és szlovákok közös államában” élő 13 milliós népességnek csak a kétharmada volt „csehszlovák”, a többi magyar vagy német.

 

Egy elfeledett térkép: Masaryk eredetileg az egész Nyugat-Dunántúlt is Csehszlovákiához csatolta volna

 

  hirdetes_300x300   

Benešt meg kellett győzni, hogy kell neki Pozsony..?

 

A leendő szlovák fővárosban  – írja a lap – a „csehszlovákok” a harmadik legnépesebb csoport volt a németek és a magyarok után.

 

„Magyarország igyekezett megtartani a gazdag kereskedelmi várost, de a győztes hatalmak meggyőzték Eduard Beneš külügyminisztert, hogy Pozsonynak Csehszlovákiához kell tartoznia”

 

A történelemkönyvek abban egyetértenek, hogy az Osztrák-magyar Monarchia romjain kiépülő utódállamoknak komoly gazdasági problémákkal kellett szembesülniük, elsősorban azért, mert az új határok elválasztották egymástól a termékeket és a piacokat, a szénbányákat a kohóktól, a gabonát a kereskedelmi útvonalaktól, és így tovább. Ennek ellenére a cikk szerzője, Ján Záborský szerint Csehszlovákia különösen gyorsan saját lábára állt:

 

„Az egykori birodalomban mindenhol a régi korona volt forgalomban, amivel Ausztria és Magyarország visszaéltek, mindig újabbakat nyomtattak, amivel inflációt gerjesztettek az országban. Csehszlovákia volt az első az utódállamok közül, amely saját pénzt vezetett be, már 1919 áprilisában. Megszabadult ezzel egy pénzügyi veszélyforrástól, amelyet nem tudott befolyásolni”

 

Korabeli csehszlovák ötezres bankó. Fotó forrása: mojazbierka.sk

 

A szlovák lap a csehszlovák pénzügyérek odafigyelését is méltatja, akik a párizsi békekonferencia alkalmával a taxikkal közlekedő és hotelekben lakó nyugati diplomatáktól eltérően közösen utaztak az autóban és rokonoknál vagy ismerősöknél laktak – nyilván ezzel utalva arra, milyen áldozatkész volt a csehszlovák politikai elit az ország stabilizálása iránt…

 

A „müncheni árulás”

 

Az 1930-as évek végén Németország terjeszkedési törekvéseinek megfelelően elkezdte bekebelezni a németek által lakott területeket: 1938 márciusában annektálta Ausztriát, Csehszlovákiában a szudétanémetek pártját támogatta, Adolf Hitler pedig autonómiát követelt Eduard Beneštől a 4 milliós csehországi német kisebbség számára.

 

„Franciaország, az Egyesült Királyság és Észak-Írország azt tanácsolták Benešnek, hogy engedjen Hitler akaratának, ám ő ehelyett mozgósítást rendelt el. A szövetségesek ezért úgy döntöttek maguk intézik el a dolgot. Németországgal Olaszország jelenlétében 1938 szeptemberében aláírtak egy szerződést, amely a csehszlovák tudatban „a müncheni árulásként” marad fenn. Legközelebbi diplomáciai partnerei ugyanis jelenléte nélkül pecsételték meg az ország sorsát”

 

fogalmaz a szerző.

 

Trianon helyett: 24 kantonra osztott Európa négy elismert nemzettel

 

Csehszlovákia a francia Maginot-vonal mintájára 250, jól védhető határmenti erődöt veszített el egyetlen év alatt. Ezek olyan erődök voltak, amelyeket egy esetleges támadó csak hatalmas véráldozat árán tudott volna bevenni. A csehszlovák hadsereg meg volt győződve róla, hogy a német tankokat is fel tudták volna tartóztatni.

 

„A pozsonyligetfalui erődítményt egyetlen puskalövés nélkül szerezték meg az osztrákok, mert a müncheni egyezmény értelmében egy katonai válasz nemzetközi jogba ütközött volna és Csehszlovákiát agresszornak tekintették volna”

 

Németország és Sztálin Szovjetuniója titokban felosztották Európát egymás közt, majd megtámadták Lengyelországot.

 

„[Oroszország] csak akkor kapcsolódott be a világháborúba, mikor Hitler megszegte a vele kötött meg nem támadási szerződést. Elkezdődött a történelem legsúlyosabb vérontása, amely átírta a jövendő Európa arculatát. Csehszlovákia a háborúban már nem játszott nagy szerepet, és Szlovákia szerencséje az volt, hogy egy egyébként sikertelen felkelésnek köszönhetően a győztes hatalmakhoz sorolták”

 

A Daily Mail alapítója 1927-ben: Egy szálig ki kellene gyomlálnunk Trianon halott fáit

 

„Szlovákiai lakosok kitelepítése”

 

A világháború után nem sokkal pedig elkezdődött a nemzeti kisebbségek kitelepítése. Hogyan hangzik ez egy szlovák szóhasználatában?

 

„Annak ellenére, hogy Csehszlovákia az első köztársaság nyomdokaiban akart tovább haladni, nem kívánta megkockáztatni az ország nemzeti alapon történő újbóli szétszakadását. Már 1945 júniusában 3 millió csehszlovák német veszítette el földjeit, augusztusban pedig már állampolgárságát is. Elkezdődött tömeges kitelepítésük, amit 10 százalékuk nem élt túl. Szlovákia 120 ezer lakosát cserélte ki Magyarországgal, és ez sem zajlott le halálos áldozatok nélkül”

 

A lap Tony Judt történészt idézve a következőket írja:

 

„Az eredmény egy nemzetiségileg homogén ország lett, amit nem lehet összehasonlítani a háború előtti önmagával. Míg a háború előtt Csehszlovákiában a németek adták a lakosság negyedét, 1950-ben már csak nem egész 2 százalékát”

 

Megjegyezzük, az eTrend írása óvatosan fogalmaz, és elég egyoldalúan inkább a németek kitelepítésére és autonómiatörekvéseire helyezi a hangsúlyt. Például a lakosságcserénél szlovákiai „lakosokat” említ, pedig hivatalosan is a magyarokra vonatkozott az intézkedés. Egy másik észrevétel: nehéz átsiklani afelett, hogy az autonómiatörekvésekkel rendelkező nemzetek között ott voltak maguk a szlovákok – még ha nehezükre is esik visszagondolniuk első országuk létrejöttének körülményeire és céljára.

 

Körkép.sk

Nyitókép: postoj.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!