A rákos asszony egy pohár vizet kért az egyik pozsonyi kórházban, mire a nővér azt felelte, hogy ez nem Ausztria

Már hosszú ideje a méhnyakrákkal küzdött. Amikor március 2-án hidegrázást kapott és reszketni kezdett, a fia nem tudta mihez kezdjen, ezért kihívta a mentőket. Az asszonyt a pozsonyi főrévi (Ružinov) kórház sürgősségi osztályára szállították.

Magdaléna Godorová két hetet töltött a főrévi kórház belgyógyászati osztályán. A fia, Michal az arrogancia és ignoráció keverékeként jellemezte azt a hozzáállást, amit az egészségügyi dolgozók az édesanyjával szemben tanúsítottak.

„Legalább annak örülök, hogy a Klenová utcai kórházban (a Nemzeti Onkológiai Intézet székhelye – szerk. megj.) Kristína Križanová doktornőnek hála tisztességes körülmények között hunyt el“ – emlékszik vissza Michal édesanyja életének utolsó két hetére azután, hogy kiengedték a főrévi kórházból.

   

Magdaléna március 28-án hunyt el. 65 éves volt.

Magdaléna asszony nem az egyedüli, akinek arrogáns, embertelen bánásmóddal kellett szembesülnie élete utolsó szakaszában. Csupán Pozsony megye több mint tíz panaszt tart nyilván az egészségügyi dolgozóknak a páciensekkel szembeni etikátlan viselkedése miatt.

„Számomra világos, hogy milyen országban élünk, de én azt szeretném, ha erről mások is tudomást szereznének“ – mondta Michal Godor azzal kapcsolatban, hogy miért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza édesanyja történetét.

Mindössze méltóságteljesen szerette volna magát érezni

„Úgy viselkedtek, mintha zavarta volna őket az, hogy az esti órákban még fel kell venniük egy beteget“ – emlékszik vissza az édesanyja kórházi felvételére. „Úgy beszéltek vele, mint egy demenssel, holott csak dezorientált volt“ – teszi hozzá Michal.

Amikor az orvostól meg merészelte kérdezni, hogy a továbbiakban mit fognak csinálni az édesanyjával, az orvos nem válaszolt neki. Félvárról csupán annyit vetett oda neki, hogy nem érti, miért őt kérdezi, mivel ő semmit sem tud, majd odafordult a nővérkéhez és azt kérdezte: „Hol vannak a halotti bizonyítványok?“ – mesélte Michal azzal kapcsolatban, hogy miként ignorálta az orvos a kérdését.

Még azelőtt, hogy az édesanya aludni ment volna, megkérte a fiát, hogy hozza el neki a műfogsorát. „Természetesen anya“ – mondta neki Michal, mire a nővére így reagált: „Az meg minek magának?“. Michal már nem bírta, így megkérdezte a nővérkétől: „Talán arra, hogy méltóságteljesen érezze magát, nem?“

Magdaléna asszony legrosszabb élménye az volt, amikor szomjas lett, és nem volt, aki egy pohár vizet adott volna a kezébe. „Engem hívott, hogy szomjas“ – emlékszik vissza a telefonbeszélgetésre a fia. Állítólag hiába kérte a személyzetet, két órán keresztül senki sem ment be a szobájába.

Michalt azonban nem akarták beengedni a belgyógyászati osztályra, mert éppen influenzajárvány volt. „Mondtam nekik, ha maguk nem tudnak neki vizet adni, akkor megyek, és adok neki én.“ Amikor Michal hazament, az édesanyja a telefonban panaszkodott neki a nővérke hozzáállásról. „Azt mondta az édesanyámnak a nővérke, hogy fogja fel, hogy nem Ausztriában van“ – idézte Michal.

Két hét után Michalnak sikerült a Nemzeti Onkológiai Intézetben elhelyeznie az édesanyját. A fia elmondása szerint ott a haláláig tisztességesen bántak az édesanyjával.

Michal Godor az egészségügyi dolgozók viselkedésére egyenesen a Pozsonyi Egyetemi Kórház (UNB) vezetőségénél, valamint az Egészségügyi Felügyeleti Hivatalnál (ÚDZS) tett panaszt, ám az utóbbi hivatal azt válaszolta Michalnak, hogy az általa feltüntetett ok nem tartozik a kompetenciáik közé.

A kórház: „Sajnáljuk”

„Sajnáljuk, hogy a kórházunkban ellátott páciens fiának negatív benyomása volt a kórházunkról“ – reagált az estre a Pozsonyi Egyetemi Kórház szóvivője, Eva Kliská. Elmondása szerint az esetet már vizsgálja a kórház. Amint meglesz a vizsgálat eredménye, elküldjük Michal Godornak – magyarázta a szóvivő.

Vélemény szerint azonban lehetetlen, hogy a páciensnek két órán át senki sem adott vizet, hiszen a folyadékpótlást az egészségügyi alkalmazottak rendszeresen ellenőrzik. A műfogsorral kapcsolatban Kliská úgy vélekedik, hogy helyes döntés volt nem odaadni a páciensnek, hiszen ha véletlenül elveszítette volna az eszméletét, akár le is csúszhatott volna a torkán.

Az Egészségügyi Felügyeleti Hivatal szóvivője szerint az ő hivataluk mindössze az egészségügyi felügyelet minőségét és helyességét ítéli meg, nem pedig azt, hogy az alkalmazottak miként viselkednek a pácienssel. Ennek ellenére évente több tucat panaszt kapnak az egészségügyi alkalmazottak etikátlan viselkedésével kapcsolatban.

Ezeket a panaszokat a hivatal továbbküldi a megyének, hiszen a megye hatáskörébe tartozik megítélni az egészségügyi dolgozóknak a páciensekkel szembeni viszonyát. Pozsony megye szóvivője szerint a megye tavaly 17 ilyen jellegű panaszt kapott, idén pedig már tízet.

Arrogancia, kiabálás, nevetségessé tétel

„A páciensek többnyire az orvosok és az egészségügyi nővérek hozzáállására, arrogáns viselkedésére, kiabálására, nevetségessé tételére, a problémák ignorálására, valamint a durva bánásmódra panaszkodnak“ – mondta a panaszok tartalmáról Pozsony megye szóvivője.

Gyakran panaszkodnak arra is, hogy a diagnózisukat érzéketlenül, „már semmit sem lehet tenni, három hete van hátra“ stílusban közlik – mondja Ivan Humenék jogász. A pácienseket leginkább az sebzi meg, hogy az orvosokból hiányzik az empátia, és egyáltalán nem tartják tiszteletben mások szenvedését.

Pozsony megye szóvivője szerint a megye nem büntetheti meg az orvosokat, a panaszt csupán továbbküldhetik az orvosi vagy az egészségügyi nővérek kamarájának. Ők azok, akik Humeník szerint 1659 euró magasságig róhatnak ki bírságot, de csak abban az esetben, ha a bűnös a kamara tagja.

A Szlovák Orvosi Kamara sajtóosztálya szerint eddig két ilyen esetük volt, míg a Szlovák Egészségügyi Nővérek Kamarájának csupán egy. Bírságot csupán az utóbbi kamara rótt ki.

Sme.sk/Körkép.sk

Nyitókép: WMN