Lora baba immár kétéves, így ideje lesz köszönetet mondani neki. Többet alakított rajtam mint 18 évnyi iskolalátogatás, bármilyen nevelő célzatú beszélgetés vagy munkatapasztalat. Folyamatos fejlődésre sarkall (néhol kényszerít), próbára teszi a határaimat és időnként az őrületbe kerget. Dióhéjben a következő 5 dolgot tanultam meg eddig tőle.

 

1. Felhőtlenül örülni és jelen lenni

 

Szinte hihetetlen, hogy hogy tud örülni például az állatoknak vagy a babáknak. Múltkor elkezdett beszélgetni a joghurtos dobozon lévő macskával. Olyan önfeledten mesélt neki a maga kis nyelvén. Mi pedig tátott szájjal bámultuk és jót nevettünk rajta.

 

 hirdetes_810x300  

Neki nem gond egy dologra összpontosítani. Van, hogy negyed óráig képes kavicsokat szedegetni az úton vagy percekig nézegetni egy szinte mozdulatlan bogarat. Engem ilyenkor majd megüt a guta, főleg ha épp indulnék valahová…Máskor meg 15 másodpercenként új programot kell csinálni neki.

 

Szóval időszakos a dolog. Mindenesetre képes belefeledkezni a játékba, a megfigyelésbe, a mába. Nekünk felnőtteknek ugyanehhez sokszor egy ütős koncert vagy egy jókora pofon is kevés.

 

2. Küzdeni és menni tovább

 

Mindegy hányszor esik el, csak azért is lép még egyet. Nem számít, hányszor nyalja végig a kutya, ő odamegy újra hozzá. Hiába mondja anya, hogy már nem csúszdázunk, mégis lecsúszik ismét. Addig nyerít az üzletben, míg meg nem kapja, amit akar. Nem adja fel, harcol. Addig próbálgatja, míg el nem éri a célját.

 

Persze sokszor le kell törni ezt az akaratot benne, hogy ne váljon mindenkin átgázoló felnőtté. Ugyanakkor csodálom azt az elszántságot és kitartást, ami benne munkál. Az ő helyében én már sokszor meghátráltam volna. Szerencsére példát mutat nekem ezen a téren is.

 

 

3. Tükröt tart nekem és rámutat a hibáimra

 

Folyton mobilozna, ha engedném. Mesét szeretne nézni rajta vagy a saját fotóit. Vajon miért? Mert ezt látja tőlem is. Túl sokat foglalkozom a telefonommal, ő pedig ezt veszi természetesnek. Ilyenkor haragszom rá, pedig magamra kellene. Ő csak egy tükör ebben az esetben és hajszálpontosan megmutatja, hogy mit csinálok rosszul.

 

Mikor a dédimamánál a cica nem akart az utasításai szerint utánamenni, akkor közölte vele, hogy „Megyek!“ és otthagyta őt. Pont ugyanezt szoktam neki mondani, ha nem akar velem jönni és elindulok másfelé, hogy ő is jöjjön végre.

 

Pár napja pedig elkezdett sopánkodni a babának, hogy milyen nehéz, mikor felvette. Bizony magyaráztam neki eleget, hogy már „Túl nehéz vagy. Anya nem bír el.“ Bízom benne, hogy a jó szokásokat is pont ilyen alapossággal fogja elsajátítani.

 

4. Megtanít az időgazdálkodásra és a fontossági sorrend felállítására

 

Csomó időbeosztással kapcsolatos könyvet olvastam már, mégsem tanultam meg belőlük szinte semmit. Megszületett Laura és alig maradt szabadidőm, így kénytelen vagyok azzal a kis maradékkal okosan sáfárkodni. Ha valamit nem csinálok meg az alvásidőben, akkor az nem lesz meg.

 

Muszáj kiválasztanom a legfontosabb teendőket és azokat a lehető leggyorsabban megcsinálnom. Szerintem a napi 1,5-3 órám alatt többet dolgozom mint korábban a 8-10 órás munkanap alatt. Igazából nem is értem, hogy mivel teltek a napjaim a gyerekvállalás előtt. Visszatekintve csomó időt elfecséreltem teljesen jelentéktelen dolgokra.

 

 

5. Ráébresztett, hogy mi mindent megtettek értem a szüleim

 

Mióta megvan Laura, jobban becsülöm a szüleim. Most már tisztán látom, hogy milyen erőfeszítésükbe kerülhetett felnevelni engem. Sokkal jobban értem a közelgő Anyák napja létjogosultságát és üzenetét. Eddig is kapisgáltam, de most fogtam fel teljesen azáltal, hogy magam is szülővé váltam.

 

Kezdem érezni a dolog súlyát és a vállamon a felelősséget. Gondolom én is ugyanúgy megvetettem minden hülyeséget az üzletben vagy földhöz vágtam magam, ha akaratom ellenére bevittek az utcáról. Valószínűleg szintén tetőtől talpig leettem magam, már ha egyáltalán hajlandó voltam enni. Apróságnak tűnhetnek, mégis kötélidegeket és mérhetetlen türelmet kívánnak meg a szülőktől.

 

Nos, kedves Szüleim, innen is köszönöm fáradozásaitokat! Merem remélni, hogy egy nap majd Laurának is lesz miért hálálkodnia és nem arra fog emlékezni, hogy mit nem engedtem meg neki vagy hogy milyen meséket nézett a mobiltelefonon…

 

Mierka Szilvia

(a szerző az Anya vagyok, ments ki innen bloggere)

Képek: A szerző felvételei

További ajánlott írások:

 

9 dolog, ami a gyerekvállalás után örökre megváltozik az életünkben

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!