A március 15-én kora este, Losoncon megtartott megemlékezésen szinte teljesen megtelt a város legnagyobb nézőtere az Apolló moziban. Az ünnepi műsor első részében a losonci Serly kamarakórus, a Galáris énekegyüttes, valamint a Folk Lc zenekar léptek fel javarészt a szabadságharchoz kötődő dalokkal.
Színes, látványos volt a losonci Kármán József Alapiskola és Óvoda tanulóinak táncos-zenés műsora, melyben az iskola csaknem minden tanulója részt vett. Szavakban, versekben, dalokban, táncban idézték fel a korabeli forradalmi eseményeket.
Az ünnepi beszédet Böszörményi István, nyugalmazott tanár mondta el.
„… A magyar embert éljen bár ilyen-olyan határokon, Ipolyon, Dunán, Tiszán, Lajtán innen vagy túl az is megkülönbözteti a többi nemzet tagjától, hogy számára a tavasz március 15-ét, valamint a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét jelenti; Petőfi hallhatatlan sorait Talpra magyar hí a haza juttatja az eszébe, s nem csak az eszébe juttatja de talán büszke is erre. Függetlenül attól, hogy hol, hogyan ünnepel az ember, zászlót lobogtat vagy csak kokárdát tűz, koszorúz vagy éppen tapsol itt egy kis felvidéki város kis magyarjait látva a színpadon.
Számunkra, a kisebbségben élő magyarok számára több mint 9 évtizede március 15-e az oszthatatlan magyar nemzethez való szükségszerűen mindig dacos kötődés meg-megújításának kifejezése. Ó szabadság hagy nézzünk szemedbe, oly sokáig vártunk Rád epedve – írta Petőfi Sándor március 15-én, élete legszebb napján. Ami a világszabadság, de legalább is az európai szabadság jelképe lehetne az viszont csak magyar ünnep, a mi ünnepünk. Pedig 170 éve 1848 március 15-én Pesten egy ugyanilyen esős napon európai ügy kezdődött, a Párizsban, Milánóban, Lipcsében, Prágában, Bécsben elvetélt ügy folytatódott. Ha rövid időre is, de ma európainak mondott eszmék valósultak meg. Megkezdődött a feudális viszonyok tényleges felszámolása. közteherviseléssel, törvény előtti egyenlőséggel, sajtószabadsággal, a polgári társadalom alapjainak lerakása és így a forradalom és szabadságharc nem csak magyar ügy volt.
Petőfi kortársa egy német forradalmár, költő Henrich Heine írta a következőket: Ha e szót hallom magyarok szűknek érzem német mellényem, lelkemben tenger kavarog, mintha trombiták köszöntenének. Bizony jogot formálhatnánk március 15-ének, mint a szabadság napjának európai ünnepére. Annyiféle világnap van ma már! A nagy francia forradalmat világszerte emlegetik, tanítják, pedig arra igencsak véres árnyékot vet a giotin, a nyaktiló nyakra-főre való véres alkalmazása.
A mi márciusi békés forradalmunk a világ első vértelen, ha úgy tetszik bársonyos forradalma volt. Egy csodálatos hungarikum, amihez mi magyarok foggal-körömmel ragaszkodunk ideát és odaát egyaránt. Pedig a mai Európában nem trendi, sőt inkább divatjamúlt az, ami nemzeti. Legyen az egy ünnep, vagy bármi más nemzeti ihletésű megnyilvánulás. Nekünk viszont a megmaradás, az identitás, végső soron az anyanyelv megőrzését jelenti a nemzeti ünnep, mint ahogy minden emlék, emlékezés. Nem öncélú múltba menekülés, hanem erőt adó lelki táplálék.
Vörösmarthy Mihály írja „Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék”. Bizony emlékek nélkül az Európa Unióban még inkább fenyeget az elszürkülés, a feloldódás, a gyökértelenség a globalizáció veszélye. Az, hogy Madách Imre rémálma a falanszter, a számokkal megjelölt gépies lények lehetnénk. De nem leszünk! Az, hogy most itt vagyunk már megint, még mindig, hogy összehozott minket ezen az esős délutánon is a nemzeti ünnep. Megfogyva bár, de törve nem. Élünk, vagyunk, együtt vagyunk, különböző korosztályok képviselői, de mindnyájan magyarok. Ez bizony biztató, erőt adó jelenség bizonyítéka annak, hogy nem csak voltunk, de vagyunk és leszünk is magyarok. Itt Losoncon!”
A megemlékezés második részében Vikidál Gyula, ismert énekes műsorát hallhatta és láthatta a közönség.
„Az a helyzet hogy nem szeretem látni, amikor mindenki ilyen szomorú. Tény, hogy 170 évvel azelőtt történt valami, amit ma ünnepelünk. De nem ünnepelhetnénk boldogan és mosolyogva, hogyha valami akkor nem történt volna meg, ami ma is példa. Legyünk tehát boldogok azért, mert magyarok vagyunk” – vezette be dalösszeállítását a 70 éves művész.
„Ébredj nemzet, Az élet szép, Fogd a kezem, Szerencse kell, Dobó esküje, Költő vagyok, Kell a magyar szó …”. Az ismeretlen és ismert zenei dallamokat Ábrányi Emil: Él a magyar c. verse, a megemlékezést a Magyar himnusz közös eléneklése zárta.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: a Galáris énekegyüttes Böszörményi István Csemadok Losonci Alapszervezet Folk Lc zenekar Főoldal Henrich Heine Kármán József Alapiskola és Óvoda Losonc március 15. nemzeti dal Petőfi Sándor Serly kamarakórus Vikidál Gyula Vörösmarthy Mihály
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
