Victor Vasarely alkotásaiból nyílt kiállítás Losoncon

Victor Vasarely (1908-1997)  alkotásaiból nyílt kiállítás a losonci Szabó Gyula Emlékházban. Ritka alkalom, hogy a kivételes tehetségű világhírű magyar-francia festőművész alkotásait testközelből nézheti meg a város és a környék művészetkedvelő közönsége. Azt is mondhatnám, egyedi alkalom

A művészt és alkotásait H. Szabó Kinga, a Szabó Gyula Emlékház alapító igazgatója mutatta be.

   

„Vasarely egyike azon kevés művésznek, aki már életében számos elismerést, díjat, kitüntetést kapott.  A művészek többsége ezt nem kapja meg, a nyilvánosság csak haláluk után kezdi felfedezni az értéküket.

Mi Victor Vasarely titka? Miért fedezték fel már az életében? Mert meg tudta szólítani az embereket! A képzőművészeti alkotásaival hatni akart mindenkire, nemcsak a tanult szakemberekre, a képzőművészet képzett képviselőire, de minden egyes emberre.

Alapelve az volt, hogy terjessze a művészetet és mindenki számára elérhetővé tegye azt, hogy szépítse az életkörnyezetet. Nemcsak azon kiválasztottakét, akik ezt meg tudják maguknak engedni, hanem hogy a minőségi művészeti alkotások mindenki számára elérhetőek legyenek. Ezért is választotta legfőbb technikájául a szitanyomást, mert ezzel a technikával sokszorosíthatóak voltak a javaslatai. Ha más művészekkel hasonlítjuk össze, akkor azt mondhatjuk, hogy acéljuk egyedit alkotni. Esetenként lehet  másolni, de azt maga a művész már nem tekinti eredetinek

Vasarely ennek ellenkezőjét tekintette értéknek. Olyan műveket létrehozni, amelyeket sokszorosítani kellett, azért, hogy az emberek legszélesebb rétegekhez is eljussanak. Ennek az elvnek köszönhette, hogy nagyon sok kiállítása volt, évente több is. S nagyon sok elismerést kapott a művészetéért. Kitüntetéseket, lovagrendi tagságokat, életre szóló tagságokat művészeti közösségekben.

Tiszteletbeli polgárává választotta New York, Oszló, Pécs, Budapest és számos más város is. Emellett művészetpártoló alapítványokat is létrehozott, ahol oktatott is. (…) Kimondottan érdekelték őt a tudományok, talán a legjobban a csillagászat, asztronautika. Az itt szerzett ismereteit építette be a saját művészetébe.“ – hangzott el többek között.

Ilyen irányú elkötelezettségének egyik szép példája, hogy az első francia, egybe nyugat-európai  űrhajós, Jean-Loup Chrétien  1982-es repülésekor 154 eredeti szerigráfiát (a szitanyomatnak az a változata, amelynél a sablont a művész maga készíti. A nyomat korlátozott példányszámban készül, a művész egyenkénti aláírásával valamennyi példány eredeti műnek számít) küldött az orosz Szaljut-7 űrmodul fedélzetére. Ezeket a lapokat mindhárom űrhajós aláírta, melyeket jótékonysági célra az UNESCO-nak adományoztak.

A kiállítás albumszerűen mutatja be az életművét, benne az 50-es, 70-es éveket. Láthatóak az életmű első, talán legismertebb művei a zebrák és néhány térhatású kép is. Vasarely kiváló optikai ismeretekkel rendelkezett, tudta, hogy lát az emberi szem, s ezen tudását felhasználva tudta az alkotásait megteremteni. Látható az önarcképe is.

„Társadalmi művészetről álmodom. Feltételezem, hogy az ember a képzőművészet iránt ugyanolyan mély vágyakozást érez, mint a ritmus és a zene iránt. Természetéből adódóan vágyik az érzékletes örömökre, és – hiszem – ismét megvan minden lehetőség, hogy ezt a vágyát ki is elégíthessük. Embersereg, néptömegek, élőlények sokasága! – íme az új dimenzió. És itt a határtalan tér és a valódi struktúrák. A művészet a közösség plasztikai arculata“ – írta Vasarely saját céljairól, művészi rálátásáról.

A művész állandó tárlata szülővárosában Pécsett, az 1976-ban megnyitott Victor Vasarely Múzeumban látogatható. Ugyanebben az évben nyílt meg a franciaországi Aix-en-Provance-ban saját alapítványi múzeuma, amely a vizuális kísérletezés nemzetközi műhelye is lett.

1982-ben 400 alkotását adományozta szülőhazájának, egyben Budapestnek is. Az óbudai Zichy kastélyban található anyagot egy fénykép összeállításon tekinthetik meg a losonci kiállítás látogatói.

Victor Vasarely Pécsett született. A középiskola elvégzése után orvosi tanulmányokat folytatott, közben egy laboratóriumi eszközöket gyártó üzemben dolgozott. A művészet egyre inkább vonzotta, 1927-ben beiratkozott Podolini-Volkman Artúr szabadiskolájába, majd a modern művészetet képviselő Bortnyik Sándor grafikai Műhelyébe, ahol megihlette Bauhas eszmeisége. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével Spinner Klárával. 1930-ban feleségével együtt Franciaországba emigrált, ahol azután élete nagy részét töltötte.

Az 1930-as években festő és reklámgrafikus, az 1950-es évektől kezdett foglalkozni az optikai és kinetikai vizsgálatokkal, melynek utánozhatatlan mestere lett, s világhírnévre tett szert vele. Művészetének csúcsát az 1960-1970-es években érte el. A mértani formákat (háromszög, négyzet, kör) egyedi jelentéssel látta el.

A precízen kidolgozott képek játszanak a nézővel, az emberi szemben a mozgás illúzióját keltik. A már említést nyert zebrák alapgondolatát még 1938-ban alkotta meg, azután számos formában készítette el. A képek legjellegzetesebb vonása az egyszerűség.

Puntigán József