Turisztikai szempontból is érdekesnek tűnő kezdeményezés született Füleken, melyen vezetett séta keretében a városi óvóhelyekkel ismerkedhettek meg a helyi s a távolabbról érkezett érdeklődők.
Az óvóhelyek vagy a népszerűbb nevén bunkerek a 2. világháború időszakának talán leglátványosabb emlékei közé tartoznak, melyek többsége a nagyközönség számára nem látogatható. Elsősorban ennek, a titokzatosságuknak köszönhető, hogy ha elérhetővé tesznek egy-egy ilyen helyszínt, akkor az sokak érdeklődését felkelti.
Portálunkon is beszámoltunk arról, hogy a Füleki Vár alatti két folyosó első, ez évi januári megnyitására több mint ezren voltak kíváncsiak.
Az idei füleki Palóc- és Városnapok egyik legérdekesebb rendezvénye a Bunker túra volt, melyen a Füleken tálható óvóhelyek négy típusát mutatták be a füleki, tavaly decemberben megalakult Bunker Team tagjai. Céljuk, hogy visszahozzák a köztudatba az óvóhelyeket, hiszen azért épültek, hogy emberéleteket mentsenek meg és mentettek is. A séta előtti rövid előadásban a Bunker Team egyik alapítója, Marián Mesiarik foglalta össze a szükséges tudnivalókat.
A Bunker team tagjai az óvóhelyek helyére dokumentumok és lakosok visszaemlékezései alapján jutottak el. A Füleki Vármúzeum a felvett beszélgetésekből dokumentumfilmet készít, melyek néhány részletét a séta során is megtekinthették az érdeklődők.
Füleken ugyan nem voltak olyan óriási pusztítások, mint pl. Budapest ostrománál, de a város kivette a részét a háborúból, s ezért itt is óvni és védeni kellett a lakosokat. Füleken az első légiveszély 1944. március 15-i megemlékezés idején volt, amikor repülők mentek át a város felett. A várost azután december 21-én bombázták. amikor a lakosok az ünnepeket is az óvóhelyeken töltötték.
Füleken számoltak azzal, hogy légitámadás érheti a várost. Az itteni gyár hadigyár volt, 1-es kategóriájú hadigyártás folyt benne. 1938-ban még csak 20% volt a katonai célú termelés, de ennek aránya 1944-ben már elérte a 80%-ot. Ez az igény olyan mértéket öltött, hogy Bolgárom mellett egy új gyárat kellett alapítani, ahol többek között 50 mm-es aknagránátokat és 37 mm-es Vécsey kézigránátokat is készítettek.
A katonai célú gyártás nagyon széles skálán mozgott, a “csajkáktól” kezdve, a műtőasztalokon, hordágyakon, hullaszállító kocsikon stb. keresztül a robbanó szerekig terjedt. Az említett kiállítás újabb részében a megmaradt dokumentumokon látható a gyártott termékek egy része.
A város bombázásának további oka a vasúti nagyállomás volt, amely csomópontként működött – Budapest, Miskolc és Losonc felé lehetett innen indulni. A vasutat úgy a német mint a magyar hadsereg használta visszavonulásra. Az állomáson akkor nem egy-két vagon állt, mint mostanság, de tele volt vagonokkal. Utánpótlási, katonai felszereléssel, a gyári hivatalnokoknak, a vasúti dolgozóknak is voltak itt menekülő vagonok előkészítve. Ezek az 1944 december 21-i bombázás alkalmával nagy károkat szenvedtek. Sok volt a halott is.
Füleken négy óvóhelytípus különböztethető meg. Az elsőt a már említést nyert vár alatti légvédelmi folyosók (Luftschutzstollen) képezik, melyek német minta alapján készültek. Kettőben a Füleki Vármúzeum új kiállítása látható, amely korabeli dokumentumokon, fényképeken, tárgyakon keresztül Fülek 1938-44 közötti eseményeit mutatja be. A harmadik folyosó a várhegy túloldalán készült el.
Úgy tervezték, hogy az egész hegyet átfúrják, de ezt valószínűleg a közelgő front miatt már nem tudták kivitelezni. A személyes visszaemlékezésekből tudjuk, hogy még ajtó sem volt rajtuk. Nem volt benne áram, elemlámpával vagy petróleumlámpával világítottak benne. A környékbeli lakosok az elsősorban szirénákkal jelzett légiriadó kihirdetése után mentek be ide. Lócákon, pokrócokon egymással szemben ültek. Kb. 150 embernek tudott menedéket adni.
A városban több ilyen típusú óvóhely lett kiásva: a füleki Kistemető alatt 2, a Vöröskő alatt 1 és sok pincét is használtak ilyen célra. Az építkezéseket zsidó munkaszolgáltatásokkal végezték el, konkrétan az 5008-as munkásszázadtól, akik Füleken a gyári kolóniában voltak elszállásolva (jelenleg a vasúti Kisállomás mögötti utca területe) nem éppen emberi körülmények között. Egyéb építkezéseken is részt vettek pl. a várban végzett ásatáson, a füleki gyárban, a bolgáromi (Bulhari) fegyvergyár építésén stb. Az egység létszáma 250-260 fő körül mozgott
A másik óvóhely típust, az egyszemélyes kúpos bunkerek (Einmannbunker) képezik, kis vasajtóval és figyelőablakkal, melyekből Füleken 4 maradt meg. A mai Dometic gyár területén illetve mellette 1-1 és az egykori iparművek területén 2. A bunker 1/3-a a föld alatt van, az ajtó részben a föld felett nyílt. Volt rajta egy kis ablak, melyen keresztül a megfigyelést végezték. Nem voltak benne lőállások, csak megfigyelésre használták őket.
Általánosságban ezt a típust építették a vasúti csomópontok megfigyelésére is. Füleken a gyári őrség ill. a katonaság tagjai voltak benne, s arra szolgált, hogy figyeljék, hogy a bombázások alkalmával hol estek le olyan bombák, melyek nem robbantak fel, vagy nem-e akar valaki rabolni a bombázott épületekben.
A harmadik típust a nagy vasbeton bunker (Luftschutzraum) képezi, mely a Sávolyi és Sídi út keresztezősében készült el. A füleki iparművek építették a hivatalnokok részére. A 21 egymástól lezárható helyiségből álló vastag vasbeton falakból készült komplexum kb. 500-700 személy befogadására volt alkalmas. Alakja durván egy széles H betűre hasonlított, melynek az útra néző üres részét már közvetlenül a 2. világháború után beépítették.
Volt gépháza, a termekhez kis mellékhelyiségek is tartoztak, a szellőztetését ventilátorokkal biztosították. Utóbbiakból csak egyet sikerült megmenteni, melyet meg is lehetett nézni. A séta szervezői a mostani alkalomra kitisztították az egyébként magántulajdonban lévő épület termeit, többet közülük meg is világítottak. Az egyik teremben a helyi lakosok visszaemlékezéseit lehetett megtekinteni. A séta résztvevői érzékelhették azt, hogy mit is jelenthetett itt órákat (napokat) eltölteni. A túra egyik résztvevője prózaian ezt így foglalta össze: „félelmetes”.
A negyedik „bunker” típust a borospincék képezték. A sávolyi út melletti pincesoron a résztvevők a két leghosszabb, 50 és 40 m hosszú pincét tekinthették meg. A pincék eredetileg össze voltak kötve egymással, arra gondolva, hogyha a bombatámadáskor beszakadt volna, akkor át tudjanak menni a másikba.
Minden bunkernek, pincének volt egy parancsnoka, akinél ott volt a bejárati kulcsa, és ők nyitották ki légitámadás esetén. Minden gyárrészleg tudta, hogy támadás esetén melyik pincébe kell menekülnie.
A pincéket rejtőzködésre is alkalmasak voltak. Elhangzott. hogy amikor a visszavonuló németek munkákra (pl. útjavítás, szállítás) vitték volna el a füleki férfiakat, akkor bementek az egyik pincébe, de miután az ott lévő férfiak átmentek a másikba, csak nőket találtak ott. Miután átmentek a másikba, a férfiak a harmadikba mentek át …
Ugyanez történt akkor, amikor az oroszok jöttek be, csak ők a nőket keresték…. Az átjárókat boroshordókkal takarták el, jelenleg javarészt be vannak falazva. A pincéket a tulajdonosaik ellátták vízzel, élelmiszerrel is, a fülekiek készültek arra, hogy légiveszély érheti őket.
Puntigán József
Képek: A szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: aknagránát Bolgárom borospincék bunker Bunker Team Bunker túra Főoldal Fülek füleki Palóc- és Városnapok Füleki Vár Füleki Vármúzeum hadigyár kúpos bunker légitámadás Légvédelmi folyosó Vécsey kézigránát
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.