Aki elmegy, ugye hazatér?

Reggeli cikkünkben megvizsgáltuk, hogy a közép-kelet-európai vendégmunkások kinti keresetük jelentős részét itthon költik el vagy fektetik be, ami az állami költségvetés számára is jelentős bevételt jelent.

Hogy a Financial Times elemzése megalapozott-e, azt személyes tapasztalatok alapján próbáltuk kideríteni.

Megkérdeztünk három fiatalt (kettő olyat, aki már hazajött, egy pedig még most is kint dolgozik),  hogyan látja a helyzetét, milyenek a tapasztalatai, hol képzeli el a jövőjét.

Mennyi ideig voltál kint?/Mióta vagy kint?

Gergő: 2 év

Attila: 1 év

   

Dávid: Lassan 2 éve, hogy kint vagyok.

Mi volt az oka annak, hogy kimentél dolgozni?

Gergő: Nem vettek fel mesterképzésre, spórolás, tapasztalatszerzés, idegen nyelv gyakorlása.

Attila: Világot akartam látni, ki szerettem volna magam próbálni külföldön. Anyagilag stabilizálódni, ráadásul idehaza nehéz munkalehetőséghez jutni.

Dávid: Jobb kereseti lehetőség. Itthon nem tudtam jövedelmező állást találni.

Mit dolgoztál/dolgozol?

Gergő: Takarítás, gyári, raktári munka.

Attila: Építkezésen festőként.

Dávid: segédszakács + amire szükség van a hotelben.

Milyen gyakran jártál/jársz haza?

Gergő: Félévente.

Attila: Szerencsére elég gyakran jártunk haza. Magunknak osztottuk be a munkát, így mi döntöttük el mikor és hogy jövünk haza. Átlagban 5 hetet voltunk kint.

Dávid: Kb. 3-4 havonta

Az ott megkeresett pénzt odakint vagy itthon költöd el?

Gergő: Nem költöm el, befektetem.

Attila: Anyagilag nagyon megérte, így sikerült félretennem a kereset nagyobb részét. Jó lesz az a jövőben – család, ház… itthon fogom elkölteni.

Dávid: Kint csak apróbb kiadásokra költök, keresetem nagy részét eddig is, a jövőben is itthon szeretném befektetni, elkölteni.

Milyennek ítéled meg az ottani kinti életedet? Mennyire tetszett? Éreztél valami negatívumot, hátrányt, megkülönböztetést amiatt, hogy külföldi munkavállaló vagy?

Gergő: Legyél fizikai munkás, vagy orvos, te ott csak egy kelet-európai bevándorló leszel. Nincs Túró Rudi, szép lányok, sör, sült kolbász, és hagyományos kenyeret is nagyon nehéz kapni.

Attila: Őszintén szólva tetszett, a környezet és a munka is. Nem volt akkora hajtás, mint idehaza, a kollégák is barátságosabbak voltak, segítettek bármiben, ha kellett. Nem érzékeltem semmiféle lenézettséget.

Dávid: 7 napból 6-ot dolgozok. Ez elég megterhelő, ami eleinte elég nehéz volt megszokni, de egy idő után rááll az ember. Viszont az anyagi biztonság, hogy nem kell fogamhoz verni a garast valamelyest kárpótol. Ha jobban beszélném a nyelvet, kedvezőbb lehetőségek is lehetnének. De nem tapasztaltam eddig semmi diszkriminációt vagy negatív megkülönböztetést a helyiek részéről. Nem véletlenül alkalmaznak minket és nem helybélieket, ezzel ők tökéletesen tisztában vannak, ezért nincs lekezelés a részükről.

Mi miatt tértél/nél haza?

Gergő: Nem bírtam tovább elviselni a sok távol-keleti igénytelen népeket és az állandó rossz időt.

Attila: A családom végett. Hiányzott a barátnőm és a szüleim, na meg persze a két tündéri keresztlányom. Családcentrikus vagyok.

Dávid: Egy-két évet még szeretnék lehúzni itt, aztán otthon kitalálok valamit.

Hogy látod, az ott szerzett tapasztalatokat, tudást tudod kamatoztatni itthon?

Gergő: Nem.

Attila: Az ilyen munkatapasztalatot nemigen lehet kamatoztatni, maximum az élettapasztalatot.

Dávid: Valamilyen szinten biztos, különösebb szakmai tapasztalatra nem teszek szert, de élettapasztalat az vitathatatlan, és a nyelvtudás sem mellékes.

Tervezel esetleg visszatérni oda, vagy esetleg máshova külföldre a jövőben?

Gergő: Nem.

Attila: Egyenlőre nem tervezek külföldön állást keresni, de sosem lehet tudni. Vannak terveim idehaza, reménykedem az itthoni szebb jövőben.

Dávid: Mint mondtam, otthon szeretnék letelepedni, de sosem lehet tudni mit hoz a jövő.

Hosszú távon hol képzeled el a jövődet?

Gergő: Itthon.

Attila: Mindenképpen itthon szeretnék megállapodni. Nem szándékozom elhagyni a szülőföldemet. Külföldre már csak kirándulni mennék. Rám különösen illik a közmondás, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon. Csodás helyeken jártam, sok új emberrel ismerkedtem meg, nem volt okom panaszkodni, mégis hazahúzott a szívem. A szívemre hallgattam, nem az eszemre.

Dávid: Legszívesebben otthon képzelném el a jövőmet, de ez nem biztos, hogy ilyen egyszerű. Mindenesetre törekedni fogok, hogy otthon sikerüljön valami biztosat kitalálnom, miután hazatértem.

Csonka Ákos

Ha nektek is van hasonló tapasztalataitok, bátran írjátok meg nekünk kommentben.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!