A Nagy Egyenadó – Átverés

Dr. Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara országos elnöke a komárom-esztergom megyei kamarai közgyűlésen, amit az Esztergomi KTV közvetített nem túl régen, azt mondta, hogy a kamara mindenben támogatja a magyar kormányzatot, mert az minden javaslatukat elfogadta és kormányprogramra tűzte. Csupán kisebb nézeteltérések vannak, de azok felszámolása is jó ütemben halad. A sikeres javaslatok közül külön kiemelte az egykulcsos adórendszer bevezetését, melyhez a példát Szlovákiából vették. Szerinte!!!

Pár hónappal később ezt újra megismételte a magyar közszolgálati rádió Ütköző című állandó műsorában, Lóránt Károly közgazdásszal való „asszójában“, ahol az utóbbi javasolta a progresszív adórendszerhez való visszatérést. Az alaptéma ugyan nem ez volt, de a beszélgetés, egy pontján ebbe az irányba fordult. A téma azért is érdekes, mert az ún. egykulcsos jövedelem-adó…

… a neoliberális közgazdászok szent tehene…

   

amihez foggal körömmel ragaszkodnak. A téma mindenhol nagy port ver fel, ahol felmerül, s a vita lényege a körül forog, hogy a progresszív adórendszerrel ellentétben, ahol a magasabb jövedelműek százalékos értelemben is magasabb jövedelemadót fizetnek, minden jövedelmi csoport egy kulcs alapján adózzon.

Az egykulcsos adórendszer hívei azt mondják, hogy a progresszív adórendszer demotiválja a magasabb jövedelműeket a magasabb jövedelmek, s ezzel a magasabb munkateljesítmény elérését illetően.  Ha ebbe, az ún. egyenadó formájában még a vállalkozók is belekerülnek, akkor ők is kisebb intenzitással állnak vállalkozásuk menedzseléséhez, mert a megszerezhető pluszprofitot „elveszi“ az állam. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a ennek elkerülésére az /újra/befektetett jövedelem adómentessé tehető. Az sem biztos, hogy a magasabb jövedelem minden esetben beruházásra lesz fordítva, s nem személyes fogyasztásra.

Kérdéses pszichológiai hatás

Ami a demotivációt illeti, ezek pszichológusnak képzelik magukat, mindenesetre nem hinném hogy ez pszichikailag a fent említett módon hat – még az is lehet, hogy éppen fordítva, mert példák vannak arra, hogy a nagy vagyon inkább elkényelmesít, mint inspirál. Gondoljunk csak az amerikai kézbe került kassai vasmű első igazgatójára, aki fiatalon vonult el hobbifarmernek, mert már megtehette.

A progresszív adórendszer hívei arra mutatnak rá, hogy ha esetleg még ez igaz is lenne, az egykulcsos rendszer szociális szempontból szétszakítja a társadalmat, növekednek az emberek közti anyagi, és ezáltal a társadalmi  különbségek, ami megbontja a társadalmi kohéziót. Szétszakítja a társadalom szöveteit, ezáltal társadalmi dezintegráció forrása, aminek szintén megvannak a maga költségei a növekvő bűnözés elleni drágább fellépés, és a

… magasabb szociális kiadások formájában …

Nem is beszélve a dolog erkölcsi dimenziójáról. A téma elég jól mutatja azt, amit szociális érzékenységnek hívunk, de konkrétan is érdemes megvizsgálni az érveket, elsősorban a neoliberális oldalét. A téma annyira érdekes, s messzire vivő, hogy konzervatív politika-filozófiai olvasmányaim során kétszer is találkoztam vele. A brit Roger Scruton: A konzervativizmus jelentése című alapművében az egykulcsos adót nem tartja egy konzervatív számára okvetlenül követendőnek, sőt, Margaret Thatcherért sem volt oda, de némileg ő is besétál a bizonyítatlan demotivációs utcába,  mikor valahogy úgy fogalmaz, hogy progresszív adórendszer lehet, de annak mértéke ne legyen magas.

A másik az amerikai Robert Nisbet Konzervativizmus: álom és valóság című kiváló írása, amely sok mindent helyre tesz kedvenc világnézetünk háza táján. Többek közt azt is, hogy a neoliberális felfogással ellentétben, a magasabb jövedelműek adójának csak egy kis része megy el a szegénység csökkentésére, nagy részét a közép- és a felső osztály kapja, agrártámogatások, kis- és középvállalkozók támogatása bankkonszolidáció stb. formájában.

Érdemes azonban megnézni a szlovákiai és a magyarországi valóságot, mit mutatnak a tények, mert…

…a tények sokakat meglepetésként fogják érni …

ugyanis Szlovákiában egy nagy tévedés van a köztudatban a progresszív adórendszert illetően. Ezzel Ivan Mikloš szavait idéztem, a .týždeň hetilap adórendszerekkel foglalkozó cikkéből, úgy jó egy évvel ezelőttről. Neoliberálisok kapaszkodó! Szlovákiában ugyanis progresszív adórendszer van érvényben, s ez soha nem is volt másként. Ěrtelemszerűen nem a Fico-féle minimális jelentőségű ún. milliomos-adóra gondolok, hanem a Dzurinda-kormány alatt bevezetett adórendszerre, ami a jövedelemadók progresszivitását egyáltalán nem törölte el.

Az első Dzurinda-kormány második felében voltam földművelési államtitkár, s mivel az SDĽ-es miniszter nem kedvelte a neoliberálisokat, mindig az államtitkárokat küldte Ivan Mikloš Gazdasági Miniszterek Tanácsába, leggyakrabban engem. A KDH már akkor követelte az ún. egyenadót, amit Mikloš azzal hárított el, hogy szétszakítja a társadalmat; de a második Dzurinda-kormány programjában a KDH ezt már koalíciós feltételként szabta.

Egyenadó, de csak látszatra

Mikloš látszólag belement ebbe, de oly módon, hogy mégis érvényesítette a minimális szociális érzékenységét. Adómentes alapot iktatott a rendszerbe, ami abból állt, hogy a minimálbér környékén, és a specifikus esetekben az alatt is, nem kellett adót fizetni. Látszatra egykulcsos adó /sőt egyenadó/ került bevezetésre 19 %-kal, de a progresszivitás is megmaradt, csak nem kulcsokkal, hanem adómentes alappal lett bebiztosítva.

Ugyanis az adómentes alap a magasabb jövedelmek esetén sem volt adóköteles, csak az a fölötti rész adózott a 19 %-os egykulccsal. Ez azt jelenti, hogy pl. a minimálbér kétszeresét elérő jövedelem tényleges adója kb. 9,5 % körül volt. Egy lineáris adónövekedési rendszer lett kialakítva a 0 %-tól felfelé, egyre nagyobb mértékben. Az optikai csalódást fokozta, hogy más adónemek is 19 %-os kulccsal lettek adóztatva, s az egész rendszer egyenadónak lett aposztrofálva, de mindez úgy, hogy a jövedelemadó progresszivitása lényegében megmaradt.

Magyarországon mindez teljesen másként került bevezetésre. Nincs adómentes alap, sem jövedelem, minden egységesen 14 %-os kulccsal van adóztatva a személyi jövedelemadó kategóriában. Tehát ott nincs progresszív adórendszer, ezért érintette relatíve negatívan az alacsonyabb jövedelmi kategóriákat az új adórendszer. Ezt némileg enyhítették a többgyermekes családok nagyvonalú adókedvezményei.

Emiatt akár az a rendszer is felfogható progresszívnak, de ez már messzire vezetne…

Könözsi László

Nyitókép: casprezeny.azet.sk