Érdekes lépésre szánta el magát a most-hidas közlekedésügyi tárca. Legújabb ötletük egyrészt kifogásolható az ellenzék szempontjából, másrészt a szlovák sajtóban is kiverte a biztosítékot, mert északi területek rovására terveznek déli autópályaszakaszokat építeni.

 

Arról van szó ugyanis, hogy a Közlekedésügyi Minisztérium, élén Érsek Árpáddal, bemutatott 9 prioritást élvező autópálya (gyorsforgalmi) szakaszt, amelyeket a választási időszak végéig (az ő olvasatukban 2020-ig) minimum megversenyeztetnek.

 

Ez magyarul annyit tesz, hogy akárki is követi a triumvirátust a kormányszékben, olyan autópálya-tervezetek várják majd az asztalán, amelyeknél már lezárultak a közbeszerzések, vagyis időigényes, komoly bírósági eljárás nélkül aligha vitathatná azok jogosságát – ha bíróság elé viszi, ráadásul el kell majd szenvednie a késedelmek miatti közfelháborodást is.

 

 hirdetes_810x300  

Érdemes belegondolni, hogy az előre „lezsírozott” autópályák azt jelentik, hogy eldöntötték, merre fog haladni az autópálya – vagyis hogy kiknek a telkén halad majd keresztül –, és azt is, hogy kik fogják építeni. Nyilván sokan úgy értelmezik a Most-Híd tervét, hogy megpróbálja választási időn túlra tolni saját hatáskörét a pénzosztásban. Az éremnek persze van egy másik oldala is.

 

MKP: Érsek Árpád módosítsa az R7-es és R3-as nyomvonalát a magyarlakta régiók érdekeinek megfelelően

 

Miért pont délre? 

 

Összesen 90,5 kilométeres szakaszról van szó, ezek között a legtöbb a többségi nemzet által lakott területeken található. A prioritást élvező nyomvonalak között azonban ott van a Rimaszombaton túli Kassa felé vezető autópálya szakasz is.

 

A Denník N a témában megjelent cikkében azt írja:

 

„Az R2 második fele bár segítene az embereken (mint minden új útszakasz), de vannak olyan régiók, amelyeknek sokkal súlyosabb gondjaik vannak a közlekedéssel, mint Rimaszombatnak”

 

Ezzel egyetért az INEKO elemzője, a közlekedési tárca egykori alkalmazottja, Ján Kovalčík:

 

„Ez nyilván egy párt politikai döntése, amely szeretne kedvezni saját közeli régiójának. Olyan szakaszokról beszélünk, ahol az első osztályú utak terhelése legfeljebb 6 ezer jármű naponta, ebből a 3,5 tonnánál nehezebb járművek száma nincs még ezer sem. Ez nagyon távol áll attól, hogy gyorsforgalmi útra legyen szükségük”

 

Példaként Kiszucát említi, ahol naponta 20 ezer euró fordul meg, és nehezményezi, hogy a Zsolnától Csacáig tartó szakasz nincs rajta Érsek listáján.

 

Tegyük hozzá, hogy a szakértő felháborodása azért nem teljesen jogos. Az autópályák dél-szlovákiai építése már évtizedek óta csak várat magára, és magyar választók és politikusok nagy része egyaránt ebben látják a régiók boldogulásának zálogát. Márpedig a Rimaszombati és a szomszédos járásokban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta Szlovákiában. Azon is lehetne vitatkozni, hogy az utak kihasználatlansága inkább a gazdasági problémákat jelzi, mintsem az autópálya hiábavalóságát.

 

A Most-Híd terve így még logikus is lehetne – csakhogy a magyar régiókban néhány kilométernyi autópálya még nem oldja meg a gazdasági problémákat, a vegyespártnak azonban jól jön a megyei választások előtt előhozakodni a témával. A déli szakaszok jövőbeni folytatására ugyanis nincs garancia. És ha jobban megnézzük, a most megígért 90,5 kilométerre sincs.

 

Ján Kovalčík: Erről hallgatott Érsek Árpád beszámolójában

 

Nincs rá pénz – legalábbis ebben a választási ciklusban

 

A Most-Híd terve azonban még elakadhat a parlamentben, szüksége lenne ugyanis a Smer és az SNS támogatására is annak elfogadásához. Ez viszont pénzkérdés is, az említett útvonalak megépítéséhez a Nemzeti Autópálya Társaságnak (becslések szerint) 510 millió euróra lenne szüksége a jelenlegi költségvetési kereten kívül.

 

A kormánypártok korábbi tervei szerint az autópályák építését (és a telkek felvásárlását) hitelből finanszírozták volna. Az egyetlen, ami útjukban állt, az a 2011-ben bevezetett adósságfék, ami szankcionálja a kormányokat, ha azok túlságosan eladósítják az országot.

 

Ezért a Most-Híd, az SNS és a Smer közösen javaslatot dolgoztak ki „kivételek meghatározására”, vagyis egyes esetekben joguk lett volna figyelmen kívül hagyni az adósságfék előírásait.

 

A gond az volt, hogy ennek parlamenti elfogadásához háromötödös többségre van szüksége a kormánynak, vagyis az ellenzéket is meg kellene győznie. Erre azonban ma már alig van esély, ráadásul Robert Fico elkötelezte magát a szigorú fiskális politika követése mellett, amit a németek követelnek meg az uniós tagállamokról. Így hát marad egy kvázi kötelező érvényű ukáz, amit a következő kabinetnek hagynak hátra – hogy ők honnan teremtik elő rá a pénzt, az meg már az ő gondjuk.

 

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt

Nyitókép: aktuality.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!