A Költségvetési Felelősség Tanácsa (RRZ) ép tegnap tette közzé tanulmányát a nyugdíjkorhatár befagyasztásáról, amelyben bírálja a kormányzat ezirányú intézkedését – bár a megjelenéskor még nem lehetett tudni, hogy a parlament még aznap első olvasatban el is fogadja a javaslatot.
Nem kifejezetten a nyugdíjkorhatár befagyasztását érte kritika az RRZ részéről, sokkal inkább a politikai intézkedés szakmaiatlanságára hívják fel a figyelmet. Azt kifogásolják, hogy a javaslat beterjesztői egyáltalán nem vizsgálták meg az intézkedés anyagi vonzatait, hogy azok milyen hatással vannak a költségvetésre és így közvetve a mindenkori munkaképes korú lakosságra.
Az RRZ szerint ugyanis az intézkedés veszélybe sodorja a közfinanszírozás fenntarthatóságát, vagyis, ha a kormányzat célja a fenntarthatóság megőrzése lesz, akkor elkerülhetetlenül meg kell növelni az adóterheket – mind a munkavállalók mind a munkáltatók esetében. Az RRZ tanulmánya szerint a javaslat tényleges bevezetése a bruttó bér 8 százalékával emelné meg a mnkásokra nehezedő járulékterheket.
Nyugdíjrendszer és demográfia
Az állami Szociális Biztosító, amely a nyugdíjbiztosítások beszedéséért és nyugdíjkifezetésekért felel, azon az alapon dolgozik, hogy az éppen dolgozó generációk által befizetett pénzeket azonnal kifizeti a mostani nyugdíjasoknak (külön tanulmányt érdemelne, hol vannak azok a pénzek, amelyeket a mai nyugdíjasok fizettek be évtizedeken keresztül, mikor még dolgoztak).
A fentebb leírt rendszer így rendkívüli mértékben függ a demográfiai folyamatoktól. Ha kevés a dolgozó aktív korú, de nő a nyugdíjasok száma (ezzel szembesülünk ma), a nyugdíjrendszer egyre nagyobb terhet jelent a társadalom nem nyugdíjaskorú része számára.
„Száz évvel ezelőtt száz aktív korúra 10 ’idős’ korú személy jutott. Nemrég számuk már közel 20 volt. A demográfiai helyzet a kvöetkező évtizedekben jelentősen romlani fog. 2060-ra 100 aktív korúra csaknem 60 idős jut majd.”
vázolja fel kiindulási pontot a tanulmány. Hozzáteszi, hogy a 2030-as években – amely már számunkra is egy belátható időtáv – a negatív hatások szemmel láthatóak lesznek. Ekkor mennek majd nyugdíjba az utolsó, még népesnek mondható generációk, akik az 1970-es években születtek. Ez az utánuk következő generációk alacsony népessége és az alacsony gyermekvállalási hajlandóság miatt komoly problémát jelent majd.
Pontosan e logika miatt vezették be 2017-es hatállyal azt a rendszert, amit a Pellegrini-kormány (Robert Fico nyomására) megszüntetne – a zuhanó pártpreferenciák megakadályozása érdekében. Az eddigi rendszer lényege az volt, hogy a várható élettartam középértékéhez kötötték a nyugdíjkorhatárt. Ahogy az előbbi emelkedett, úgy követte azt az utóbbi. Magyarul: a rendszer nemtől függően stabil 20 illetve 23 nyugdíjasként eltöltött évet biztosít. Vagyis a nyugdíjba vonulók ugyanannyi ideig élvezhetik a nyugdíjat ma, mint tíz, húsz, stb. év múlva.
A mostani változtatás ezt felborítja. Az elsők, akiket közvetlenül érinteni fog a férfiaknál az 1967-ben, a nőknél az 1961-ben születettek lesznek. És a tanulmány ezen a ponton éles kritikát fogalmaz meg a politikusok felé. Sorra veszi a korhatárbefagyasztás melletti leggyakoribb érveket, és rávilágít azok ellentmondásaira. Az egyik ilyen érv az, amivel Robert Fico kerüli el az esetleges adóemelésekről szóló kérdéseket: „nem nézhetjük ezeket a dolgokat a számokon keresztül, itt emberekről van szó”.
Csakhogy az intézkedés 12 év múlva (hol lesznek már akkor a jelenlegi politikai vezéregyéniségek) már komolya hatással lesz az egész nemzetgazdaságra, ami viszont nem csak a nyugdíjasokat fogja érinteni. Az RRZ csak a legfontosabbakat emeli ki:
A nyugdíjkorhatár befagyasztása csökkenti a munkások számát, és így a gazdaság termelékenységét –kvázi az életszínvonalra is negatív hatással lesz. A következő negyven évben a gazdaság termelékenysége 9 százalékkal csökkenhet (ami a sérülékeny szlovák gazdaságot tekintve rengeteg). Ráadásul csaknem 10 százalékkal automatikusan csökkenne az intézkedés miatt az újonnan (értsd: 2030-tól) megítélt nyugdíjak nagysága is a jelenlegi rendszerhez képest, épp azért, mert csökkenni fog a ledolgozott évek száma is.
És a legfontosabb: a növekedő nyugdíjkiadások költségeihez szükséges pénzt elő kell teremteni, éspedig járuléknöveléssel, adóemeléssel, a közkiadások visszafogásával, vagy a nyugdíjak csökkentésével.
A járulékok esetében a következő 50 évben 8 százalékos emelésre lehet számítani, természetesen azon felül, hogy az állam eddig minden évben emelt a járulékok nagyságán. A nyolc százalék első ránézésre nem tűnik soknak 50 év alatt, ámde az RRZ rögtön hozzá is teszi, hogy a nyugdíjkor-plafon elfogadását követő évben azonnal 3 százalékkal emelni kell a járulékokat. Az 1000 eurós átlagfizetés esetében 30 euró plusz kiadást jelent.
A nagy kérdés, hogy kin vasalják be?
Az intézkedés tehát szavazatokat hoz a politikusoknak, de a következményeket már nem ők fogják megszenvedni. Nagyokat hallgatnak a nyugdíjkorhatár befagyasztás pluszköltségeiről. Csak hogy fogalmunk legyen a kiadások nagyságáról, az RRZ a következőképp érzékelteti a döntés súlyát:
Hogy a Szociális Biztosító számára lehessen találni elég forrást az új nyugdíjkorhatár hatásainak finanszírozására, a költségek kifedésére a következő intézkedéseket egyikét lehet alkalmazni:
a jogi személyek nyereségadójának 50 százalékos emelése
a jövedéki adó bevételek megkétszerezése
a közberuházások nullára csökkentése
az állami segélyek és támogatások nullára csökkentése
A rendszerváltás óta a piacgazdaság kínálta lehetőségeket Szlovákia nem éppen megfelelően használta ki. Így jelenleg a demográfiai problémák egy generációt biztosan sújtani fognak. Még ha hirtelen, valami csoda folytán olyan állami intézkedéseket vezetnének be, amely a jelenlegi 1,3 gyermek/anya arányt az ideális 2,1 gyermek/anya értékre növelné, annak hatásai legközelebb 20-25 év múlva mutatkoznának meg – ezek a gyerekek csak akkor lépnének be a munkapiacra.
Mint látható, a Smer által tisztán politikai szándékkal beterjesztett, és most első olvasatban az ellenzék egy részének támogatásával is megszavazott javaslata az egész társadalomra nagy hatással lesz. Aligha valószínű, hogy takarékoskodási intézkedésekkel próbálná meg a kormányzat ellensúlyozni a nyugdíjak emelkedő költségeit. Valószínűbb forgatókönyv lenne az adó- és járulékemelés.
A teljes tanulmány itt olvasható.
Fico szociális csomagjainak igenis van logikája… Csak kicsit máshogy kell nézni
Körkép.sk
Nyitókép: hnonline.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.