Számvetés: Tíz éve használjuk az eurót. Van, akinek bejött, van akinek nem

Ma éjfélkor lesz pontosan tíz éve, hogy Szlovákia elhagyta saját fizetési eszközét, a szlovák koronát, és helyette az európai közös valutát, az eurót kezdte használni. A mai napig Szlovákia az egyetlen kelet-közép-európai ország, amely bevezette az eurót. Egyúttal azonban január elseje a közös valuta 20. születésnapja is: 1999. január elsején vezette be először 11 uniós tagállam.

Az Európai Unió 15 tagja 1995-ben fogadta el a közös pénzeszköz létrehozásáról szóló nyilatkozatot, négy évvel később pedig az előre meghatározott átváltási kurzusukon bevezették azt 11 uniós tagállamban: Belgiumban, Franciaországban, Finnországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Németországban, Portugáliában, Ausztriában, Spanyolországban és Olaszországban. Ugyanakkor Nagy-Britannia, Svédország és Dánia elutasította az eurót. Görögország csak később, 2002-ben csatlakozott a valutaövezethez.

Előnyök, hátrányok

    

Az Unió szintjén a közös valuta elsősorban szimbólum volt, a gazdasági együttműködésben igencsak előrehaladott országcsoport megpróbálkozott a közös fizetőeszköz létrehozásával. És mivel főleg szimbólum volt, a csatlakozási kritériumok nem mindig voltak kellőképpen szigorúak. Például sokan mindvégig vitatták Görögország csatlakozásának jogosságát. De például Franciaország esetében is többször kellett volna indítani túlzottdeficit-eljárást – amivel nemrég Olaszországot fenyegették – mégsem tették.

Az euró legfőbb problémája az, hogy miközben közös monetáris politikát (pénzkezelést) követel meg, az egyes tagállamok továbbra is eltérő gazdasági és költségvetési politikát használnak. Ez a probléma a 2008-as válság kirobbanásakor éreztette meg igazán hatását. A déli államok gazdasága ugyanis sokkal inkább inflációhajlamú. Gazdaságaik a külső keresletre nagyon érzékeny termékekre épülnek, vagyis a válság napjaiban számukra jól jött volna, ha az eurót leértékelhették volna, így növelve az export mennyiségét.

Ellenben az olyan országok, mint Németország vagy Svédország nem voltak ebben érdekeltek. Ezek az országok olyan termékekből élnek, amelyek ára a válság során sem változott olyan drasztikusan. Ha engedték volna leértékelni az eurót a déli tagállamok megsegítése érdekében, eurómilliárdoktól estek volna el.

Ez a kettősség a mai napig megmaradt, és ez okozza az elsődleges feszültséget Európa északi és déli fele között – ami egyébként élesebb szóváltást eredményez köztük, mint nyugat és kelet között.

Szlovákia tíz éve

Szlovákia esetében nehéz megítélni, hogy többet használt-e az euró, mint rontott a népesség életszínvonalán. A történelemben eleve feleslegesek az olyan kérdések, mint hogy mi lett volna ha. Az azonban biztos, hogy mérsékelte az inflációt, bár, mint látni fogjuk, nem minden termék esetében.

Az is biztos, hogy sok külföldi befektető részben az euró bevezetése miatt választotta Szlovákiát 2009 után, és a már meglévők is örültek neki. A zsolnai KIA autógyár például kifejezetten pozitívan éli meg, hogy az itt legyártott, Nyugat-Európában értékesített modelljeinél nem kell árfolyamkockázatoktól tartania. Szlovákia összességében rendkívül nyitott gazdaság, tehát az euró bevezetése a gazdaságra alapvetően pozitív hatást gyakorolt.

Az euró által biztosított előnyök azonban csak addig éreztetik hatásukat, míg Szlovákia elsőrendű kereskedelmi partnerei szintén uniós tagok. Az erős valuta miatt ugyanis keleti irányba kevésbé vonzóak a szlovák termékek.

Ami a háztartásokat illeti, az euró bevezetésekor hatalmas volt a pénzillúziós hatás. A hirtelen 30-szorosát érő bankjegyek kezdetben megzavarták az embereket, főleg az időseket. Az üzletek árai is átalakultak, a kisebb címletek mögött rejlő nagyobb érték miatt eltűntek a „filléres” különbségek. Bár egy ideig a kormányzat tiltotta az árak felfelé kerekítését, ez végül csak megtörtént.

Kétségtelen, hogy az euró bevezetése óta jelentős drágulás ment végbe Szlovákiában, de azt senki sem tudhatja, hogy a korona esetében nem történt-e volna meg ugyanez. A Statisztikai Hivatal adatait böngészve azt láthatjuk, hogy a rizs átlagára az euró bevezetése óta csökkent, ahogy a liszté is. Ugyanakkor sok terméknél drasztikus volt a drágulás.

A tojástartalmú tészta közel 20 százalékkal, a marhahús 11-32 százalékkal, a sertésoldalas 27 százalékkal lett drágább, bár a sertéscomb a statisztikák szerint olcsóbb lett. A tej is drágult, bár csak módjával, de a tejtermékek ára szintén nagy mértékben emelkedett (a túrónál 14 százalékot, a sajtoknál 3-16 százalékot mutatnak a statisztikák, a vajnál pedig csaknem 50 százalékos volt az emelkedés).

A tojás sem úszta meg, 2001-től napjainkig 50 százalékkal nőtt az ára, de csak az euró bevezetése óta 33,7 százalékos drágulást produkált. Hasonló a helyzet a burgonyával.

A cukor ára azonban csökkent (-26 százalék) 2008/2018 viszonylatában. A szakértők ekkor jegyzik meg, hogy ez a szlovák cukor piac megnyitásának eredménye, bár a cukorgyárak tönkretételének járulékos hatásait is illenék megjegyezni emellett.

Hogy az euró okozza-e a drágulást, arról folynak a viták. Bizonyos mértékig lehetséges. Ám aligha lenne ilyen mértékű az élelmiszerek drágulásának üteme, ha Szlovákiában nem hanyagolták volna el mezőgazdaságot és a hozzá kötődő élelmiszeripart. A tojás ára annak ellenére szállt el, hogy Szlovákia elvileg önellátó, de a termelők jobban keresnek, ha külföldön értékesítenek, míg nyugatról a hatalmas méreteket öltő tömegtermelés olcsó termékeit importáljuk (itt érdemes visszaemlékezni a 2017-es fipronil-botrányra, mikor rovarölő szerrel fertőződött meg a Hollandiában termelt tojások zöme).

Körkép.sk/KL