102 éve született Louis de Funés francia komikus, színész

Szentimentalizmusra hajlamos, befelé forduló ember volt, aki rózsái között érezte magát a legjobban, mégsem így ismerte meg a világ. Ő volt az a pici ember, aki százmilliókat nevettetett meg és nevettet ma is ezerarcúságának, gesztusainak és mimikájának köszönhetően. Bár több mint 130 filmben szerepelt, a színpad volt a nagy szerelme.

A franciák legnagyobb komikusa spanyol arisztokratacsaládba érkezett 1914. július 31-én. A Fufu becenévre hallgató Louis-nak különös érzéke volt a rajzhoz, a zenéhez és a komédiához, és bár több nyelven beszélt, a tanulás kevésbé érdekelte. A sportokban sem jeleskedett, de az iskolai színjátszókörben annál inkább. Itt mutatta meg elsőként a humorát, amivel bárkit meg tudott nevettetni, sőt a nők körében ezzel ellensúlyozta alacsony termetét is.

Kezdetben a magánélete sikeresebbnek bizonyult, mint a karrierje

    

A második világháború borzalmai elkerülték Funès-t, ugyanis súlyos hátfájdalmai miatt nem sorozták be, de ez idő alatt a házassága tönkrement, ráadásul Funès szerelmes lett Jeanne Augustine Barthélémybe, az író, Guy de Maupassant unokahúgába. Ebből a házasságból két fia született: Patrick Charles, aki később radiológus, illetve Olivier Pierre, aki pilóta lett.

Míg a magánéletben megtalálta a boldogságot, addig szakmai életében nem volt túl sikeres. Egyre-másra bocsátották el állásaiból, leginkább azért, mert állandóan megnevettette a kollégáit, és nem haladt a munka. Végül Párizs vörös lámpás negyedében lett bárzongorista, és itt figyeltek fel tehetségére is, majd több kisebb színházi munkára leszerződtették.

 Az 50-es évek meghozták a fordulópontot az életében

Az ötvenes években végre beindult a szekere. A filmes karrierjének első igazi sikerét a híres Csendőr-sorozat jelentette, melynek első darabját, a Saint Tropez-i csendőrt, 1964-ben forgatta le. Kis idő múlva újabb sikert könyvelhetett el magának a Fantomas Juve felügyelőjeként. Jobbnál jobb filmekben szerepelt, végül pedig kasszát robbantott az Ez a kis kiruccanás című mozival, mely minden idők legnagyobb francia kasszasikere lett 17 millió nézővel.

Ő maga azonban nem érezte jól magát szupersztárként.

„Sokáig vártam, hogy a piramis csúcsára fölülhessek, de most, hogy a tetején ülök, meg kell mondjam, nem túl jó itt, mert a piramis vége hegyes és szúr”

mondta pályája csúcsán.

A hetvenes években inkább színpadon szerepelt, mint kamerák előtt, de azért forgatott is,  például a híres Jákob rabbi kalandjait, amely nemzetközi sikert hozott neki. Még Hollywood is a lábai előtt hevert, de neki esze ágában sem volt otthagyni Franciaországot.

Ars poeticájának a nevettetés számított

Ekkortájt egy rádiós beszélgetéssorozat készült barátaival és vele. Kiderült róla, hogy már nemcsak a munka utáni hajsza kötötte le minden idejét, hanem egyre több időt és figyelmet fordított a rászorulókra. A clermont-i plébános, Maurice atya így beszélt jó barátjáról a rádióban:

„Gyakran beszélt nekem a szakmájáról és a munkatársairól. Azt mondta, színészként az volt a legnagyobb vágya, hogy ebben a túlságosan is szomorú világban olyan filmeket készítsen, amelyeken együtt tudnak nevetni a gyerekek és szüleik. Azt hiszem, ez az ő ars poeticája.”

A végsőkig vállalta a munkát

Funès bármennyire is szerette a kertjét, szívesen szentelte idejét másik nagy szerelmének, a teátrumnak. 1975 márciusában a sok-sok színházi munka miatt szívinfarktust kapott, és már nem tudott színpadra állni, szervezete ugyanis nem bírta az előadásokkal járó fizikai megerőltetést.

Filmes pályafutása szintén veszélybe került, mivel a biztosítók nem voltak hajlandók vállalni egy újabb forgatás költségeit. Állandó orvosi felügyelet mellett még leforgatta a Szárnyát vagy a combját, majd a Csendőr-sorozat utolsó részét. 1983. január 27-én újabb szívrohamot kapott, és ezúttal nem élte túl.

Forrás: nlcafe.hu

Nyitókép: femina.hu