Écsi Gyöngyi „Meséi nemcsak a legkisebbekhez szólnak, hanem nagyon a felnőtt társadalom részére is üzenetet hordoznak, ahogy az a meséknek eredetileg szerepük volt.“ Ezt láthatta és érezhette a losonci Szabó Gyula Emlékházban megtartott előadásának közönsége is.
A bibliai alapokon nyugvó, ma közegbe ültetett meséi és Kováts Marcell zenei játéka feltöltötte a lelket és szívet.
A jelenlévőket Demecs Andrea, a Csemadok Losonci Alapszervezetének elnöke üdvözölte. A vendéglátó Szabó Kinga rövid köszöntőjében egy, az esthez nagyon illő gondolatot idézett „A fény csak abban válik áldássá, aki másoknak is ad belőle“. A gondolat szerzője Hamvas Béla, amelyet a Láthatatlan történet című munkájában fogalmazott meg. Érdemes idézni annak további mondatait is.
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.”
Écsi Gyöngyivel az előadás után beszélgettem.
Mit jelent Neked az ádvent, a karácsony?
Olyan ünnepelést, amely számomra sokkal korábban kezdődik, mint általában a többiek számára, mert elkezdem készíteni az egész eszköztárát, ami az ádventhez hozzátartozik. A sötét, egy gyertyaillat, a magunkba való zárkózottság, az elcsendesedés – ez az idő arra, hogy kikapcsoljuk egy kicsit a külső dolgokat és beinduljon egy belső lelki gondolkodás, lelki működés. Számomra az ádvent azt az alkalmat jelenti, hogy ez sikerülhessen.
Nagyon könnyű dolgom van, mert ádventkor nagyon sok műsort lehet adni, nagyon nagy igény van az elcsendesedésre. Ezen egészen meg vagyok lepődve, hogy a pedagógusok, az intézmények szervezői, vezetői ugyanezt a hiányt érzik, hogy ebben a nagy sötétben nekünk kell valami, meg kell etetnünk a lelkünket, mert egyszerűen olyan lelki éhség van.
Az ádvent számomra azt jelenti, hogy ezt az „ennivalót” elkezdjük készíteni. Az ennivaló pedig nem más, mint a megszólaltatott igehelyek, mert végül is akármilyen tréfásan, de igéket mondok végig. De amikor ezek és a régi ősi énekeink megszólalnak, akkor elkezdenek működni is. Nagy söprést csinálnak, lelki takarítást, rendezgetést, igényt arra, hogy mindent tegyünk vissza a maga helyére. Ha azután rend van, akkor elkezdünk készülni valamire.
Ki jobb befogadó a gyerek vagy a felnőtt?
Attól függ, hogy milyen lehetőségeket kapott az elcsendesedésre. Tehát, hogy úgy nevelték-e őt, hogy észrevegye, hogy van benne valami, amin gondolkodik, amit érez. Tehát, hogy érezze hogy van lelkem, van eszem, van szívem. Ha nem úgy neveljük a gyermeket, hogy meg tudja különböztetni a dolgokat, akkor egyszerűen nem fogja meghallani azt. Mert ez egy másik síkból szól, az ádventi üzenet egy másik dimenzióból szól.
Nagyon látod a szülőknek, nagyszülőknek, a pedagógusoknak a munkáját. Légy egy kicsit csendes, figyeld meg, hogy ki lakik benned. Ahol minden csak a hajsza, a sikerélmény, hogy legyek első, ki lesz az első, az egy borzalmas versenyszellem, ami uralkodik. Kérdés, hogy a gyermekekben kinyílik-e a figyelem erre, hogy megnézik-e a másik dimenziót.
Az ádventi műsor, minden ádventi koncert, játék arra jó, hogy láthatatlanul beterelgessük őket a küszöbre… hogy azon átlépve megérezze … ahá, itt nem egy valamilyen koncert volt, valami más dolgok is történtek. Valami megszólalt bennem. Kehet egy kicsit óvatosabban, csendesebben kell élni és kevésbé kellene félni, szorongani, itt titkok vannak.
Ha egy műsor elősegíti a rácsodálkozást ezekre a titokra, az egy boldogság.
A felnőtt? A nagymama?
Én azt gondolom, hogy a nagymama nagyon hiányolja az életéből a gyerekkort. Azt a bizonyos kecskefejős gyerekkort, amikor még gyertyák voltak a karácsonyfán és vigyázni kellett, hogy le ne égjen. Amikor még a dédi ott ült a sarokban, mert nem volt az öregotthonba téve. Azt gondolom, hogy az igazi szent dolgok ezzel összefüggenek és ő számára ez szent és nagyon igényli.
Vannak kifejezetten felnőtt koncertek, amelyet ugyanilyen mesében mondom el, mint a gyerekeknek, mert a felnőtt ugyanúgy szeret kacagni, nevetni. Azt gondolom, hogy a szent dolgok igazán akkor szentek, ha öröm van bennünk. Nem egy félelem, egy bezárkózottság. Az örömöt magunkban kell megtalálni! A sötét csak akkor múlik el, ha a fény bejön!
Mint megtudtuk pár nappal ezelőtt még Argentínában voltál, ott szolgáltál! Ez ott is adventi időszak?
Sokadik alkalommal voltam ott. Mindegyik alkalommal, így most is az első ádventen még ott szolgáltam. Az ottani református gyülekezet meghívásának teszek eleget, akik az 1946-os év után kezdtek el oda kimenekülni: a vezetők, orvosok, mérnökök, az akkori hadsereg tisztikara. De azt is mondhatnám, az a réteg, akinek mindenét elvették, a kastélyait, a birtokait, akiket mindenből kiforgattak és jogfosztottként elüldöztek.
A nemesség, sőt az arisztokrácia. Ott vannak a családjaik és nagyon erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy ők magyarok. Külön magyar iskolájuk, három magyar tánccsoportjuk, magyar öregotthonuk, magyar versklub, magyar kórusuk. Törekszenek! Persze… a negyedik generáció már töri a magyart.
Mindig volt saját lelkészük, az egyik 30 évig, másik 30-ig. Tehát már 60 éves a református egyház. Miután elfogytak a lelkészek, próbáltak hozni Magyarországról, de ezt nem tudják úgy biztosítani – sok nekik, hogy valaki ott legyen évekig.
Én gyakorlatilag egy ötvasárnapos evangelizációs sorozatra megyek el. Erre készülnek az evangélikusok, a katolikusok, együtt a két gyülekezet- Mert már nagyon-nagyon kevesen vannak, a gyerekeket ugyanúgy nem tudják templomba vinni, s így mindenki együtt van. Együtt veszünk úrvacsorát, tehát felekezeten felüli az együttlét. Egy olyan közösséget ismertem ott meg, amilyet még soha sehol nem láttam.
Ők nem élték meg az előző rendszert, nem tudnak szorongani, nem tudnak félni, nem tudják, hogy halkítsd le a hangodat, mert mit fognak szólni. Annyira egyenes tartású nemes lelkületet látok, ami bennünk már megnyomorodott
Az istentisztelet után mindig közös ebéd van, senki nem rohan haza, mindig megbeszélik, hogy mit fognak enni, honnan hozzák, vagy ki főzi. Két órát eltöltenek együtt, csevegnek, énekelnek. Feladatokat kapok tőlük. Annyira szorongatja őket az éhínség, az ige és magyarázatai, a tudás és igazság iránt, hogy állandóan lelki és szellemi munkát végzek.
Milyen üzeneted lenne a Körkép olvasóinak?
Legyenek csendben, adjanak hálát, s ha hálát adnak, ha ráérnek csendben hálát adni, akkor utána tudnak majd mosolyogni.
Puntigán József
fotók: a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: advent Argentína Csemadok Losonci Alapszervezete Demecs Andrea Écsi Gyöngyi Főoldal Kovács Marcell Losonc református gyülekezet református lelkész Szabó Gyula Emlékház Szabó Kinga
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.