Nevét a BARANTA, a Felföldi Baranta Szövetségben végzett munkája, a Gömörpéterfala melletti Almáspusztai völgyben végzett tevékenysége, az ottani rendezvények tették ismertté.

 

Anyai vonalon gömöri származású, Dunaszerdahelyről indulva ismerkedett meg a népi harcművészetekkel, ezzel a tudással is felvértezve tért vissza Gömörbe. Kutat, könyveket ír, az ország több településen, így Füleken is szervez csapatokat, edz.  Egy itteni edzés előtt találkoztunk és beszélgettünk.

 

 

 hirdetes_810x300  

Tavaly júniusban életének egy új szakasza kezdődött el. Sokunk számára egészen váratlanul a családjával együtt elköltözött az akkori Baranta völgyből. Mi volt ennek az oka?

 

Igen, ez egy elég fájdalmas és nehéz időszak volt számunkra. Most már egy picit megnyugodva és jobban látva a jövőt azt tudjuk mondani, értékelni, hogy a „Baranta-projekt“ számunkra egy zsákutca volt. Hittel indultunk, számos elképzeléssel, amiből az 5 év alatt néhány dolgot meg is tudtunk valósítani.

 

A Völgy tulajdonosa, Mede Ferenc vállalkozói szemmel nézte az egészet, ami előbb-utóbb ki is jött rajta. Nem úgy nyilvánult meg az egész, ahogyan indult. Nem mosom a kezeim, nem állítom, hogy mindent jól csináltunk, de csak az nem követ el hibát, aki nem csinál semmit. Nagy volt a teher rajtunk, de most már látszik, hogy nem az volt a mi utunk. Annak ellenére, hogy a hellyel, a környezettel nagyon jó lehetőségek adódtak, de nem ez lett az a fészek, amit megálmodtunk.

 

 

A magyar kultúra egy szerves felvidéki bástyáját szerettük volna ott létrehozni. Sajnos ez a turizmusba és idegenforgalomba ment át, amit mi sokkal mélyebben szeretnénk csinálni. Mede Ferenc a saját elképzelése szerint alakította a részigazságokat és abból egy igazságot kreált. Olyan dolgokat nyilatkozik, ami a megítélésünk szerint nem egészen igaz, tehát eltér a valóságtól. Végül is el kellett jönnünk. A Völgyben felépített házunk árát sem kaptuk meg, ellenkező esetben sokkal könnyebb lett volna egy új életet kezdeni.

 

Beköltöztünk Péterfalára, jelenleg albérletben élünk. Vettünk egy öreg házat, amit azóta folyamatosan alakítunk – gyakorlatilag minden idő és pénz az új ház, az új fészek kialakítására van fordítva.

 

Forrás: Kopecsni Gábor.

 

Mi lett a Felföldi Baranta Szövetség központja?

 

A székhely, a központ bekerült Péterfalára. Most jó esély vannak arra, hogy az egész álmot, amit kezdtünk megvalósítani, folytatni tudjuk. Az eredeti elképzeléseink között szerepelt, hogy a Völgyben a baranta képzéseknek megfelelő pályákat, közöttük „lovas” részt alakítunk ki.

 

Forrás: Kopecsni Gábor.

 

Maradt a Felföldi Baranta Szövetség vezetője?

 

Igen, persze, a vezetőség  megmaradt. A cél is maradt, hogy a magyar szerves kultúra egy bástyája alakuljon ki itt, amely a barantából indul ki.

 

 

A „barantát”, annak eszmeiségét néprajzosok, történészek egy része, de mások is fenntartásokkal fogadják. Elmondaná, hogy mit értenek Önök alatta, hol vannak a gyökerei?

 

A „baranta”, mint kifejezés valóban kétes, van pozitív és van egészen negatív kicsengése is. A legtöbb forrás Vámbéry Ármin: A török faj ethnologiai és ethnographiai tekintetben  című könyvében található, ahol különböző türk eredetű népeket mutat be.  Ott  „marhatolvajt“ jelent („baran“ – marha  és „ta“-tolvaj). Volt egy olyan értelmezése is, hogy büntető hadjárat, portyázás.

 

Úygurokat kérdeztem, akik egészen pozitív értelmezést mondtak. Az egyik jelentése szerint az a hely, ahol a hősök (batir)  jelen vannak. Játékos küzdelmet jelent, azaz olyan küzdelmet, ami nem haragból történik. A Baranta/Böllön alapítója Vukics Ferenc is hasonlóan jellemezte – játékos megmérettetés. Amíg barantáznak, birkóznak (böllön)   a gyerekek, addig nincs semmi baj, amíg nem a küzdelem erőszakos formája, verekedés a vége. Az általunk használt mai fogalom szerint a Baranta, a játékos küzdelem a  Magyar Nemzeti Harcművészeti Iskolának a kifejezése.

 

A Gömörpéterfalai Központ mellett Szlovákiában még hol vannak csapatok?

 

Komárom,Csenke, Fülek, Gömöralmágy. Most alakult Paláston, Ipolyság mellett, Zselízen és Farnadon illetve keleten is alakulóban van a csapat. Voltam Kaposkelecsényben, Királyhelmecen, Magyarországon Hegyközből Mikóháza, Sárospatak érdeklődik. Szeptembertől újra akarjuk formálni a létező, de most nem működő csapatot  Dunaszerdahelyen valamint Szepsiben.

 

 

Tartalmilag miből áll egy edzés és a bemutató?

 

A Felfoldi Baranta Iskolának 7 rovása van: szablya, íj, karikás ostor, bot, hajító fegyverek, fokos, magyar népi birkózás. Szinte mindegyikből egy külön harcművészeti iskolát lehetne nyitni. Vannak alapgyakorlatok (például az íjászatnál megfeszítés, oldás, a vívásnál a vágás, irány),  reflexgyakorlatok és képességfejlesztő játékok is. Főleg a gyerekeknél nem lehet nagyon sok  technikai dolgot tanítani, mert nehezen értik meg, s nem tudják alkalmazni, beépíteni a küzdelembe, ami a legfontosabb cél.

 

Az edzések belsőleg formálják az embert. Mindegyik rovás akár egy-egy személyiségfejlesztő gyakorlat is lehet. Láthatóvá válik, hogy egy bizonyos szintig el lehet jutni az ügyességgel, a szorgalommal, de van egy pont, egy belső érési szint, amire rá kell érezni, mert az ember csak akkor tud továbblépni.

 

 

Versenyek?

 

Nagyon fontosnak tartom a versenyt. Ilyenkor sok apró részletre kell odafigyelni. Egy másik tudatállapot van, nyílik egy kapu, lehetőséget adva arra, hogy az ember egy picit magába forduljon és szembenézzen önmagával. Benne van az izgalom, az hogy nem lehet hibázni, s ha mégis, akkor tudja, hogy minden egyes hiba azt segíti elő, hogy veszítsen. Tehát  jelen kell lenni. Ez egy másfajta tudtaállapot, megmérettetés, hogy tudja, hogy éppen milyen tudásszinten van. A verseny küzdelem, egyfajta szavak nélküli beszélgetés a másikkal. Ki kell tudni olvasni hogyan lép, hogy mozdul a keze az ellenfélnek.

 

 

A bemutatók?

 

A bemutatókon a látványelemek szükségesek. A híres huszár hatvágás egy olyan formagyakorlat, ami nemzeti kincs, amit minden gyereknek tudnia kellene. De így nehezen lehet bemutatni, mert nem látványos. Ha megteszem, akkor inkább csak néznek és tiszteletből tapsolnak. Ha megszólal az ostor, vagy íjjal ellövünk egy dobott korongot az már sokkal jobban felpezsdíti a nézők vérét.

 

 

Önön kívül vannak más edzők is?

 

Volt egy korszakom, amikor minden versenyen el akartam indulni és a legjobb eredményt akartam elérni.  Ez arra jó, hogy az embert arra ösztönözze, hogy otthon is edzen. De ez elmúlik, a fontosabb az, hogy továbbadjuk  a tudást. Most már az én célom is az, hogy olyan egyéneket neveljek ki, akik a saját lábukra tudnak állni, edzenek és tanítsanak. Saját magam nem győzném ezt,  hiszen mint mondtam, vannak és alakulnak csapatok. Személyesen  két csapatot tudok bevállalni úgy, hogy egy évig viszem őket, azután többet nem, mert nem győzöm. Esetleg úgy, ha ők jönnének hozzánk.

 

Sokat tanultam abból, hogy tanítottam. Egy évi barantázás után alakítottam meg az első csapatot Dunaszerdahelyen, Azt éreztem akkor, amit a tanítványaim most, hogy még nem tudok annyit, hogy csapatot alakítsak. De akkor még Budapestre jártam így mindig fel tudtam készülni, az edzésekre. Tudtam, hogy van egy bizonyos dolog, amit meg tudok tanítani, a következőre pedig fel tudom tölteni magamat. Hirtelen senkiből sem lehet mester! De ha nem vágunk bele, akkor megint egy helyben kell állnunk!

 

 

Gömörpéterfalán van az edzésekre hely?

 

Igen a polgármester úr a rendelkezésünkre bocsátotta a sportpályát. Rossz idő, tűző nap esetén, szakadó esőben a kultúrházba tudunk menni.

 

 

Programok?

 

A programok megtervezése a Szövetségi Közgyűlés feladata, felkerülnek a honlapra és a Facebook oldalra is. Rengeteg programmal állunk szembe, már most probléma, hogy hogyan tudjuk megoldani, hiszen a táborok egész júliusig tele lesznek. Lesz két magyarországi táborunk is. Egyik a Lakiteleki Főiskolán, a másik pedig Pucskó Zsoltnál a Balaton mellett. Emelett egy fél lovas tábor is megrendezésre kerül, betyártanyázás, számos bemutató, nagyon sok helyre fogunk menni. Brassóban (Erdély), az Attila Fiai Társulattal fog fellépni egy válogatott csapat. Kétórás műsort adnak, az utolsó fél órában az István a király rockoperából fognak egy összeállítást énekelni, amihez a harci koreográfiát is mi fogjuk bemutatni.

 

Ezen kívül a Kurultáj szervezői, Bíró Andrásék szeretnék szervezetten kiterjeszteni a Turán Szövetséget az egész Kárpát-medencére és megkértek, hogy legyek a Felvidék koordinátora. Szó van egy felvidéki „Kis Kurultáj” megrendezéséről is. Ez egy plusz feladat lesz, de olyan, amit eleve szeretek csinálni.

 

 

Hogyan lett „barantás”?

 

Édesapám dunaszerdahelyi, édesanyám Gömörpéterfalán született. Nagyapám kisgömöri születésű a nagymamám pedig détéri. A nagypapám tanító volt, a család Dunaszerdahelyre került. Ott nőttem fel.

 

Mezőgazdasági szakközépiskolát végeztem Dunaszerdahelyen. Utána Budapestre kerültem, témát váltottam. Először a budapesti Kőrösi Csoma Sándor buddhista egyetemre jártam, majd az iskola nappali tagozatán a Tan Kapuja Buddhista főiskolán Aikidót tanultam 6 évig.

 

Egy alkalommal Budapesten elmentünk egy dobolásra, Sólyomfi-Nagy Zoltán bemutatójára. Itt Sólyomfi Zoli elmondta, hogy az ő szellemisége az indiánoktól indult ki. Az Észak Amerikai indiánoknál kérdezték tőle, hogy jó, hogy mi tanítunk Téged, de nálatok mindez nincs meg a hagyományotokban? Akkor tudatosult benne, hogy a népi hagyományban nagyon sok olyan elem van, ami az ősvalláshoz vezethető vissza, csak nem vesszük észre. Megihletett …

 

 

Egy másik alkalommal Bősön Csemadok ünnepségen voltam, ahol lovasíjászok léptek fel. Akkor tudatosítottam, hogy valamilyen formában még él a magyar harci kultúra, harcmodor. Ez hatással volt rám. Megvettem az első íjat és elkezdtem foglalkozni ezzel. Megismerkedtem a egyik vezetővel, Rőth Imrével, aki gyakorlatilag elindított az utamon. Lovagolni, íjászkodni is tőle tanultam, sőt ostorozni is.

 

Később találkoztam a barantásokkal, Budapesten el tudtam járni az edzésekre, s így maradtam meg. Volt egy edzőképző is, amelynek az egyik feladata az volt, hogy saját gyűjtést kellett végezni. Az első gyűjtésem itt volt, Gömörben egy pásztorembernél. Ezt azóta a mai napig folytatom. Idén lesz 11 éve ennek.

 

 

Közel 10 könyvet állított össze, főleg a népi birkózás témában. Gömör, Mátyusföld, Csallóköz, Nógrád  stb.. Célja a Felvidék teljes feltérképezése, felkutatása?

 

Valóban volt ilyen elképzelésem, s most már látom is az alagút végét. Legutóbb az Ung vidéken gyűjtöttem. Nógrád felvidéki oldala van elmaradva, illetve Abaúj környéke és a Szoroska utáni rész és ami még egy nagy falat lesz, az a Vág és Garam köze, ami elég nagy terület.

 

 

Melyik volt az a terület, ahol a legeredetibb, legérdekesebb adatokat gyűjtötte?

 

Mindenhol eredeti az anyag, de a legértékesebb az Gömör volt. Itt sikerült pásztorokat megkeresni, akiknek a bot, az ostor, a fokos, de a bicska is munkaeszköz volt. Ez azt jelenti, hogy a használata sokáig fennmaradt. Voltam a közelmúltban elhunyt Molnár Józsi bácsinál, aki a botbirkozást, Óbástban Stubník Pista bácsi a fokosvívást mutatta meg, fogásokkal.

 

Nagyon sok felvételem van az ottani nem pásztoremberekről is. Általános dolog, hogy ők inkább a gyerekkorukban használták ezeket az eszközöket, éppen volt pásztorember a faluban, aki megtanította őket a használatukra.

 

 

Egyéb források?

 

Minden könyvet úgy próbálom összeállítani, hogy az egy folyamatot mutasson be. Tapasztaltam, hogy a néprajzosok, konkrétan ezt a témát nem gyűjtötték, most pedig már elég késő van ehhez. Ahhoz hasonlítanám, mintha az ember most kezdene néptáncot gyűjteni, hiszen eredetit már szinte már alig lehet találni. Annak a tudásanyagnak az élő jelene, amit egykor felgyűjtöttek ma már nincs meg.

 

Ha abban az időben, amikor a néptáncokat gyűjtötték, gyűjtötték volna a harci vagy a katonai testkultúra emlékeit is (akkor még éltek huszárok) sokkal gazdagabb lenne ez a téma. Hiszen akkor még a pásztorok is éltek, akik ismerték ezeket. Óbáston  Pista bácsi mondta:

 

Gabikám, ha nem kérdezed meg a fokos vívást én ezt magammal viszem a sírba”.

 

Örülök hogy legalább ennyi anyagot össze tudtam szedni.

 

A gyűjtött anyagból egy rendszert építünk fel, hogy tanulható legyen, hogy visszafordítjuk a hagyományba, tehát nem csak dokumentáljuk. Így lehet, így tudjuk azt élővé tenni. A harcművészetünk nevében a „Felföldi” jelző is erre utal, mivel a gyűjtések nagy része Felvidékről való.

 

 

Mit tervez, mit szeretne megvalósítani?

 

Az első és legfontosabb, hogy biztosítsam a családom megélhetését, a kisfiam most lesz egyéves. Csapatokat fogunk közösen alakítani, még jobban népszerűsíteni a Felföldi Baranta Iskolát. Beválasztottak a péterfalai Csemadok elnökségébe, így feladatom lett pl. a Barkósági Parasztolimpia előkészítése is, amely felkeltette távolabbi régióink érdeklődését is.

 

Van ennek a megmérettetésnek egy hagyományi része, elődeink a munkából csináltak virtusos sportot. Tavaly már annyira sokan jöttek, hogy nem számoltunk vele, így előfordultak hiányosságok, melyeket nem szeretnénk újból elkövetni. De ez csak egy porszemnyi említés abból, ami még rám vár, szszóval sok mindent meg szeretnék még valósítani.

 

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!