Mikor fáraszt nagyon már, mit tennem kell és tanulnom,

Párkányomra hajtva fejem fürkészem csak ablakom…

S szemem kémlelőn fut át az utca sok száz emberén

S találgatom, ki szomorúbb, s ki boldogabb vajh, mint én…

.

Menéséből némelyiknek találgatom, mily lehet,

 hirdetes_810x300  

Van-e vajon családja, és mi vágya, mit szeret.

Van-e vajh, ki otthon várja? van-e álma – meseszép?

S mit kíván, ha éjjelente lehunyja fáradt szemét?

.

Néhányukon látom néha, átok nékik életük:

Mások ifjan, vígan lépnek, s életöröm lép velük.

Van, kik kéz a kézben járnak, s van, ki mindig egyedül:

(Oly mint én) és mosolyához gyakran fanyalgás vegyül.

.

Némely gyárba igyekszik, míg másokat az Otthon vár,

Nyugtalanság osztályrészük, békét oly kevés talál.

Rohannak, hogy utolérjék rég elveszett vágyaik,

Hol az álmuk, életük is valójában ott lakik…

.

S van persze a másik oldal, (azt is látni szobámból),

Siker s pénz a birtokukban, vigyor süt le arcukról.

Ám a drága öltöny mögött és a parfümfelhőn túl,

Néha-néha szívükben is Kétség-szomorúság gyúl.

.

Igy hát bármily szerencsések, büszkék vagy épp szomorúk,

S lehet, útjuk tükörsima, vagy épp szörnyű göröngy-út,

Büszkén mondom, (s hallja meg a Jóisten s a magas ég),

Akárhogy is, sohanapján egyikkel sem cserélnék.

.

Mert itt belül kincset őrzök, mert rám Énként van szükség,

Mindenkinek saját csodát, saját vásznat szőtt az ég,

Vásznat, melyre ezer szépet, színes-pacát, foltokat

S finom ívű, gyönyör – ábrát rajzolhatunk nap mi nap.

.

Mert a ténnyel békülni kell, s más szerepét más játssza,

Saját dolgunk cselekedjük, s hagyni kell mi más harca.

Ezért lehet gazdag, szegény, s vehet gyönyört, hatalmat,

Nem érdekel, … nevelgetem

Saját

Kicsiny csodámat.

..

.

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!