141 éve halt meg Hans Christian Andersen dán meseíró

Hans Christian Andersen dán költő, regényíró, elbeszélő 1805. április 2-án született a dániai Odensében.

Korán elhunyt apja házaló cipész volt, erősen vallásos-babonás anyja pedig cseléd. A kisfiú hébe-hóba iskolába is járt, megtanult írni-olvasni, ám idejének nagy részét álmodozással, furcsa kis történetek kitalálásával töltötte.

Tizenegy éves volt, mikor anyja megelégelte fiának „úri passzióját”, s előbb szövődébe, majd dohánygyárba, végül egy patikushoz adta tanoncnak. Andersent azonban egyik mesterség sem tudta magával ragadni, továbbra is csak a könyvek és a színház érdekelte.

   

Pályafutását énekléssel kezdte, de a színházi életbe is belekóstolt

Tizennégy évesen, 1819-ben Koppenhágába ment, hogy független és gazdag ember legyen. Kezdetben egy fiúkórusban énekelt, ám amikor hangja megváltozott, távoznia kellett. Ezt követően a nyakigláb, esetlen kamasz a koppenhágai színház balettkaránál próbálkozott, csekély sikerrel. Végül Jonas Collin, a koppenhágai Királyi Színház igazgatója elolvasta az akkor már írással is próbálkozó Andersen egyik darabját, és felfedezte a fiúban a tehetséget.

Vállalva a taníttatás költségeit Andersen 1828-ban megkezdte tanulmányait a Koppenhágai Egyetemen, és a következő évben megírta első értékesnek tartott művét: Vándorlás gyalogszerrel a Holmen-csatornától Amager szigetének keleti csücskéig 1828-ban és 1829-ben. Az E. T. A. Hoffmann modorában íródott fantasztikus mese hatalmas sikert aratott.

Meséi nem várt sikert arattak

1835-ben jelentette meg meséinek első kötetét Mesék gyermekeknek címmel. Első meséit pedig a dán Művészeti Akadémia titkárának kislányának, Ida Thielének kezdte írni, később pedig vékony, illusztrálatlan füzetek formájában adta közre őket. Első füzeteiben népmesékből, népi legendákból, babonás történetekből indult ki.

Későbbi füzeteiben már a saját meséi szerepelnek. A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A hókirálynő, A rút kiskacsa, A fülemüle, A császár új ruhája, A csalogány, A kis gyufaárus lány és a többi történet nem várt sikert aratott mind a gyermekek, mind a felnőttek körében. Csaknem száz nyelvre lefordították őket, alakjaik a társművészeteket is megihlették.

Körbeutazta Európát

 
1840 és 1857 között bejárta Európát, élményeit számos útikönyvben örökítette meg. 1841-ben a Dunán hajózott, így néhány napig Pest–Budán és Mohácson is elidőzött.

„Magyarország gazdag ország, s egy szép nyári nap Dániájára emlékeztet”

írta az Egy költő bazárjában.

Útjai alkalmával előszeretettel kereste külföldi hírességek barátságát, kivált olyanokét, akik – hozzá hasonlóan – alacsony sorból származtak. Az utazgatások közötti időt gazdag dán pénzemberek, arisztokraták kastélyaiban vendégeskedve dolgozta át. Természetének különcségeiről, agglegényéletéről, rejtett homoszexualitásáról, hipochondriájáról, világfi allűrjeiről legendák keringtek.

A mesék szülőatyjaként távozott

 
Életének utolsó éveiben az elismerés számtalan jelét élvezhette: magas évjáradékot kapott, szülővárosa díszpolgárrá választotta, részt vett saját szobra leleplezésén, sőt több külföldi uralkodó részesítette kitüntetésben. Az 1860-as évek közepétől már sokat betegeskedett, a gyilkos kór (májrák) végül legyőzte a felejthetetlen mesék szülőatyját, aki 1875. augusztus 4-én halt meg Koppenhágában.

A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) 1956-ban alapította meg az Andersen-díjat, mellyel írókat és illusztrátorokat jutalmaznak gyermekművészeti munkájuk elismeréseként.

Forrás: mtva.hu

Nyitókép: cultura.hu