Emlékeim drága Kincsek,
Lelkem csodás Díszei,
Mind e lélek Kincstárának
Reményt adó Ékei,
Ők kísérnek útjaimra,
Mint hűséges társaim,
S Ő hozzájuk menekűlök,
Hogyha szürkék napjaim.
.
Ők lehetnek támaszom csak,
Hogyha fájna egyedül,
S Ők derítnek vidámságra,
Mikor rajtam kétely ül,
Ők, kik jobbá teszik lelkem,
Ők, kik reményt nyújtanak,
Ők, kik este, hogyha szükség,
Kiszínezik napomat.
.
Ők építnek s nyújtnak erőt,
Csalva mosolyt arcomra,
Akkoron is, jelenemet
Mikor kétely kínozza,
S ők, kik velem elhitetik
Minden napon, hogyha kell,
Minden kétely ellenére
Létem telve Értékkel.
.
És mert ennyi áldást nyújt át
Sok-sok szelíd Emlékem,
Tudom: teljes akkor leszek,
Ha itt lesznek ők velem.
S ezért fontos szívem összes
Édes álom-emléke,
Merthogy, miként meleg tűzhely,
Fénnyel lengik lelkem be.
.
S emlékeim közül páran
Még drágábbak énnekem,
Hiszen Hozzá fűznek, ki most
Nem lehet már itt velem,
És mit valóm nem enged meg,
Szívem újra átéli:
Emlékeim által újra,
Újra
Őt szeretheti.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
