Kincsként őrzöm pillantásod

S óvom szép emlékedet,

Ingem őrzi illatod még

S bőröm érzi bőrödet.

S ki melletted akkor voltam,

(Édes, drága nyári nap),

 hirdetes_810x300  

Emlékszem rá, s érte téged,

Drága, mindig áldalak.

S ha szeretnél, kicsit csupán,

S volna módunk, volna út,

Minden lennél, ami egy lány

Férfinak csak lenni tud.

De addig is álom maradsz,

Lágy és édes képzelet,

S ábrándozom, milyen volna

Újra együtt,

Ott,

Veled.

Újra ott, a város mélyén,

Éjben, macskaköveken,

Ülve lócán, (kortyolgatnál

Hűsítő italt velem…),

S milyen volna félve-féltőn

Kémlelni a szemedet,

S játszva-feddőn, édes halkan

Ejteni ki nevedet,

Rád adni az éjszín ingem,

Hozzád érni finoman,

Megsimítni derekadat

Csak úgy „akarattalan”,

Várva, mikor hajtod fejed

Fáradsággal vállamra,

S várni, legyek csak egy napra

Koldus-szíved támasza.

 

Kerepesi Igor

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!