Kincsként őrzöm pillantásod
S óvom szép emlékedet,
Ingem őrzi illatod még
S bőröm érzi bőrödet.
S ki melletted akkor voltam,
(Édes, drága nyári nap),
Emlékszem rá, s érte téged,
Drága, mindig áldalak.
S ha szeretnél, kicsit csupán,
S volna módunk, volna út,
Minden lennél, ami egy lány
Férfinak csak lenni tud.
De addig is álom maradsz,
Lágy és édes képzelet,
S ábrándozom, milyen volna
Újra együtt,
Ott,
Veled.
Újra ott, a város mélyén,
Éjben, macskaköveken,
Ülve lócán, (kortyolgatnál
Hűsítő italt velem…),
S milyen volna félve-féltőn
Kémlelni a szemedet,
S játszva-feddőn, édes halkan
Ejteni ki nevedet,
Rád adni az éjszín ingem,
Hozzád érni finoman,
Megsimítni derekadat
Csak úgy „akarattalan”,
Várva, mikor hajtod fejed
Fáradsággal vállamra,
S várni, legyek csak egy napra
Koldus-szíved támasza.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: bizánc Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Karcolatok Kerepesi Igor pozsony tétova vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.