Új identitás kialakulóban – Az észtországi oroszok

Az emberek többsége gond nélkül felsorolja a három baltikumi állam nevét. Sokaknak sikerül is helyesen összepárosítani ezeket a fővárosukkal, és akadnak, akik tisztában vannak az észt nyelv finnugor mivoltával is. Elenyészően kevés azonban azok száma, akik ennél több információval rendelkeznének például Észtországról. Tudják-e azt, hogy szlovákiai magyarként, Észtországnak köszönhetően akár párhuzamot is vonhatunk magunk és az oroszok között?

Észtországot két nemzetiség lakja nagy számban. Az őslakos észtek mellett jelen vannak a II. világháború után betelepített keleti szlávok leszármazottjai is, kb. 25%-ban. Elsősorban oroszok települtek az országba, a betelepített ukránok és fehéroroszok pedig mára már beolvadtak az orosz népességbe. Az ország keleti csücskében fekvő városokban (főleg Narva és Kohtla-Järve környékén) az észtek kisebbségnek számítanak, az ország fővárosa, Tallinn csaknem fele-fele arányban észt és orosz. Hogy hogyan került ez a sok orosz a határ másik felére?

Egy kis történelem

A világháború következményeként az országot orosz katonák szállták meg és a Szovjetunióhoz csatolták. A deportálások mellett körülbelül 80 000 ember emigrált nyugatra. A háborús emberveszteséget oroszok százezreinek betelepítésével próbálták pótolni (1945–1950 között 214000 fő). A központi hatalom is támogatta a főleg az iparban elhelyezkedő oroszok beáramlását, ingyenlakásokat utalt ki számukra. Az orosz nyelvű kisebbség a 2. világháború előtti 8%-ról 1989-re megközelítette a 40%-ot.

A felszabadulás

Az orosz gazdasági válság ráébresztette Gorbacsovot a gyökeres politikai változás szükségességére. Az ebből eredő politika megteremtette a demokratikus eszközöket ahhoz, hogy előkészíthessék Észtország függetlenítését. Az 1990-es választás az észtek számára 50 év után az első demokratikus választásokat jelentette, amely kormányváltást eredményezett. 1991-ben a Legfelsőbb Tanács elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot és visszaállították Észtország függetlenségét.1995-ben pedig elfogadták a rendeletet, miszerint az ország egyetlen hivatalos nyelve az észt.

   

Egészen eddig az ott élő oroszok Észtországra a Szovjetunió részeként tekintettek, ahol az orosz a hivatalos nyelv, így nekik nem szükséges megtanulniuk észtül. Észtország ezért sokáig egy két nyelvi közösségből álló társadalom volt, ahol a két nyelvi csoport közti szándékos elhatárolódás volt jellemző. Az észtek részéről jelen volt a funkcionális kétnyelvűség megtanulták azokat a szavakat és kifejezéseket, ami a az egyszerű kommunikációhoz feltétlen szükséges), a “szovjetek” részéről viszont csak az orosz nyelv propagálása jelent meg. Ez az észtekből még erősebb elzárkózást, és az eloroszosítás elleni elszánt ellenállást váltott ki.

A függetlenség visszaállítása után több oroszban megmaradt a nagyhatalmi világnézet és az észtellenesség, azonban nagy többségük elfogadta az észtet államnyelvnek és elismerte a nyelv elsajátitásának fontosságát. A 2000-es népszámlálás adatai alapján saját bevallása szerint már az oroszok 44%-a beszélt nagyon jól észtül.

Az identitás kérdése

A mai gyerekek már az észtországi oroszok (magukat русские эстонские-nak, tehát ruszkie esztonszkienak, vagy eestivenelased-nek nevezik) 4-5. generációja, számukra már egyértelműen Észtország jelenti a szülőhazát. Anyanyelvük továbbra is orosz, a szocializáció első nyelve az orosz, az orosz gyerekek elsősorban az orosz rokonokkal érintkeznek. Ezt aztán nem sokkal lemaradva az észt is követi: a felmérésekben részt vevő anyukák egyre nagyobb része adja észt óvodába és iskolába orosz gyerekeiket, és az orosz iskolákban is a tantárgyak egyre nagyobb részét észtül kötelező oktatni. Ennek következményeként a nyelv valamelyest fellazul, észt szavakkal gazdagodik, és ez a keveredés és közös élet valamilyen fokú asszimilációra is lehetőséget ad.

A fiatalok gondolkodásmódját megfigyelve kijelenthető, hogy egy új identitás van születőben: főleg a fiatal, városlakó oroszok azok, akik egyre inkább azonosítják magukat Észtországgal, és nem egyszerűen oroszoknak, hanem észtországi oroszoknak tartják magukat. Ez az identitás azt jelenti, hogy elfogadják és tiszteletben tartják az észt államot, az észt nyelvet, az észt kultúrát. Fontos viszont kiemelni, hogy ez a gondolkodásmód leginkább azokon a területeken van jelen, ahol az oroszok nem csak saját közösségükben élnek, hanem napi szinten találkoznak észtekkel. Az említett, majdnem tisztán orosz Narva városában a helyzet azért nem ennyire egyértelmű, bár itt is a fiatalok nagy része pozitívan gondol Észtországra és az észt nyelvre.

A nyelvi hatások

A magas számú nyelvi kontaktus eredményeként az észt nyelv több területen is hatással van az oroszra, így az országban élő oroszok olykor már az oroszországi oroszok számára nehezen érthető mondatokban beszélnek. A legmegfigyelhetőbb jelenség természetesen a szókölcsönzés, ugyanis Észtországban több olyan kultúraspecifikus, hivatalokra, államigazgatásra, vagy akár ételekre vonatkozó szó van, ami nehezen lefordítható oroszra – ugyanis ezek Oroszországban nem léteznek. A szókölcsönzésen kívül további hatások is megfigyelhetők: pont úgy, mint a szlovákiai magyaroknál, tükörfordítások jelennek meg bizonyos kifejezésekre, és a ragozáson, ill. a mondatszerkezetben is megfigyelhető az interferencia, a nyelvi formák keverése. Az észteket nem befolyásolja különösebben az orosz nyelv, kivéve egy vicces jelenségtől: elköszönéskor, telefonbeszéd végül az egynyelvű észtek is „davaj”-jal köszönnek el, főként Tallinnban.

Az új és a régi hon iránti érzelmek

Észtország egy olyan ország, amit szeretni lehet – a volt „vörös blokk” országai közül ők a legfejlődőbb állam, messze lehagyva az összes többit. Az ország rátért a fejlődés útjára, igyekszik felkapaszkodni az északi jóléti államokhoz. A főváros lakóinak ingyenes tömegközlekedést biztosít, az ügyintézés elektronikus és pofonegyszerű, a hivatali sorbaállás fogalma ismeretlen, támogatják a kezdő vállalkozásokat – ki ne akarna ebben az országban élni?

A mai fiataloknak már semmi érzelmi kapcsolatuk nincsen Oroszország felé, ismerik a múltat, de számukra az ország inkább csak egy hely, ahol az ő nyelvüket beszélik – mint ahogy nincs meg az egybetartozás érzése például Dél-Amerika és Spanyolország vagy Portugália lakosai között sem. Főleg az idős emberek azok, akik között nézeteltérések vannak, mivel az észteket sok bántódás érte a szovjet korszak alatt az oroszok által, inkább közöttük találhatóak olyanok, akik ellenérzéseket táplálnak az oroszokkal szemben. Viszont ezek is csillapodóban vannak, ugyanis Észtország egy olyan ország, ahol a kormány nem uszítja egymás ellen az embereket, de elégedetlenkedők természetesen mindig vannak.

Quo vadis, orosz kisebbség?

Érdekes lesz megfigyelni a közeli és a távolabbi jövőben, hogyan folytatódik az észtországi oroszok identitásának és nyelvének formálódása – vajon évtizedek múltán már egy külön elismert népcsoport lesznek, akik nem is észtek, nem is oroszok, vagy teljesen asszimilálódnak? Az teljes asszimiláció esélye jelenleg alacsony, egyenlőre semmi nem mutatja az oroszok későbbi elésztesedését – az emberek továbbra is tisztában vannak vele, honnan származnak, kik ők s mi az anyanyelvük. Egy ilyen nagy számú kisebbséget hatalmas külső behatás kell érje ahhoz, hogy annak tagjai asszimilálódjanak.

Ugyanígy a nyelvvesztés is csak elenyésző mennyiségben mutatkozik meg, az észtországi oroszok teljes mértékben képesek az oroszországi oroszokkal szót érteni, elvétve pár személy panaszkodik csak arra, hogy egyre nehezebben jutnak eszükbe bizonyos orosz kifejezések. A nyelv dinamikus, felveszi az észt kifejezéseket, de az oroszoknak nincs arra indíttatásuk, hogy az alapszókincs szavait is észtekre cseréljék. Így valószínűleg az észt nyelv szerepe korlátozott marad egyes fogalomkörökre, mint például az államigazgatás, vagy a tipikus észt ételek, szokások megnevezései, „minden másra ott az orosz nyelv.”

A jövő eseményeit csak sejteni lehet, valószínűsíthető, hogy a jelenleg megszülető generációk tagjai már olyan kettős identitással fognak rendelkezni, ahol teljesen megfér egymás mellett az orosz mint anyanyelv, és az észt nemzeti érzés.

Bizony, az egykori „nagy” orosz birodalom volt lakosai is kerülhetnek olyan kisebbségi helyzetbe, mint amilyenben mi vagyunk – kisebbséggé válnak és elnyomva érezhetik magukat. Az ő utuk azonban más: a 20. században betelepült oroszok nem rendelkeznek ezeréves múlttal Észtország területén. Egy részüket akaratuk ellenére deportálták Észtországba, az ő sorsuk a legsanyarúbb – kiszakítva az otthonból egy nyelvet és kultúrát is tekintve új közegbe kényszerültek. Ott vannak azonban az önként betelepültek, akik egy jobb élet, munkahely reményében önként költöztek Észtországba.

Ez a különbség mára már nem annyira fontos, ugyanis az orosz állam felkínálta Észtország orosz lakosai számára az oroszországi Tambov-ba való átköltözés lehetőségét. A programot népszerűsítő rendezvényen szinte alig jelent meg valaki, amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az oroszoknak nagyon jó újdonsült hazájukban, ahol pár éve még vendégek voltak – a szlovákiai magyarokkal ellentétben. Így az ő esetükben egy sokkal elfogadhatóbb, és logikusabb folyamat, amely nem ad kétségbeesésre okot – mint a Felvidéken.

Katona Vica

Nyitókép: picreadi.com

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!