Ha csak ésszel kéne élnem,
Felfognám, mit nem lehet,
Féltékenység, s múlt mi gyötör,
Nem tipornák lelkemet.
Elfogadnám, mint egy szabályt
Mindazt, mit most nem tudok,
S megérteném, mint színészek,
Barátaim olyanok:
.
Van, akinek érkezni kell,
S van, akinek mennie,
S van, akit bár nagyon vágyunk,
Másnak kell szeretnie.
Van, hogy néha nem is minket
Ünnepel a környezet,
(S nem tudhatod, hogy az Úrnak
Vajh, mi célja van veled…)
.
Ha csak ésszel kéne élnem,
Nem terhelne fájdalom,
Mindenre, mi körülölel
Volna magyarázatom.
Bölcsen, hűvös távolságból
Szemlélném az életem,
„Minden elmúl”, biztatásom
E szócska volna nekem.
.
Ám így élni nem tudok még,
Mert az Érzés fojtogat,
Vágyak, Düh és Szomorúság,
Haragvó, Zord indulat,
Nem teljesült Szerelem tép,
S hazug érzés kerülget,
Nem tudom, hogy Ki Vagyok már,
Társam fázó rémület.
..
.
Kerepesi Igor
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.