Csak a Való árnya hull rám.
Csupán silány Másolat.
Magam teremtette kínom
Kéj-örömmel fojtogat,
Mert a jelen valósága
Önkínzás csak, Büntetés
És az Élet Távol – Emlék,
Régen elmúlt remegés.
.
Bánt az újra, Folyton újra
Elmormogott gondolat,
És az „elég, kapd végre már,
Rakd rendbe már önmagad“
Elég már, hogy csupán fejben,
Gondolatban létezem,
Hogy csupán a magam vágyott
Világ elég jó nekem.
.
Elég már, hogy csupán panaszt
S önelemzést jegyzek le,
Hogy a súlyos önsajnálat
Szívem ólmos szerelme,
Hogy mindenre van kibeszédem,
S mindig fáradt, bús vagyok,
S mindig azé szívem, ki csak
Elmerengve andalog.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!