Csendesen, lényegében érdemi megemlékezés nélkül múlt el Csontváry Kosztka Tivadar halálának 97. évfordulója.
Szokásainknak megfelelően, hiszen a kerek 100 éves évfordulóra, 2019. június 20-ára még három évet várni kell. Remélhetőleg nem csak a számomra érdekes aprósága a halálozási időpontnak, hogy a Csontváryt ápoló budapesti Koch Róbert Kórház által kiadott kórlap szerint a festőművész 1919. június 21-én, délután 4. órakor hunyt el.
A hivatalos diagnózis szerint szívelégtelenség, tüdőtágulás és belérhártyagyulladás következtében. Azaz, nem az általánosan jegyzett, a munkásságát bemutató könyvekben, albumokban ismertetett időpontban, június 20-án!
Az I. világháborúban minden vagyonát elvesztett Csontváry 1919 tavaszán Budapesten tartózkodott, kritikus egészségi állapotban, anyagi források, pénz nélkül.
Magyarország kormánya felhívásának eleget téve a Miniszterelnökség 2015. decemberében hirdette meg és 2016. március 31-én tette közzé azt a nyílt ötletpályázatot, amely „Csontváry Kosztka Tivadar festő alkotásait méltó módon bemutató „kiállítótér” lehetséges magyarországi helyszíneire, valamint a pályázó által fenti feladat megvalósítása érdekében legjobbnak tartott építészeti, tájépítészeti, belsőépítészeti, multimédiás, illetve képzőművészeti megoldások kidolgozása és bemutatása“ hívta fel az azt felvállaló alkotók figyelmét.
A legnagyobb Csontváry gyűjtemény
Azt, hogy (2016. május 31.) a megadott határidőig mennyien jelentkeztek a felhívásra és adták le javaslatukat e sorok írásakor még nem tudni, de az eredményre már csak néhány napot kell várni, azt 2016. június 30-án teszik közzé. A kérdés azért is érdekes, mert a legnagyobb Csontváry gyűjtemény Pécsett van, amely városnak azonban a festő életéhez nincs sok köze.
Csontváry életében Budapesten és Gácson tervezett az alkotásai bemutatására bemutatótermet, kiállítócsarnokot.
A felhívás tetette fel velem azt a kérdést, hogy
ha abban nem lenne az a kikötés, hogy a helyszín csak magyarországi lehet, akkor a Csontváry életéhez szorosoan kötődő felvidéki, azaz szlovákiai helyszínek közül vajon melyik tehetne eleget a felhívás tartalmának.
Csontváry Gácson és Losoncon
Ha magam döntenék, bizonyára Gács (Halič) vagy a közeli Losonc (Lučenec) lenne a javaslatom, hiszen Csontváry Kosztka Tivadar élete 1894 októberétől egészen a haláláig Budapest mellett e két helyszínhez kötődik leginkább.
Csontváryt és másokat idézve, korabeli képeslapokat és képeket bemutatva alább egy kis helyszínszemlét adok (a teljesség igénye nélkül) azokról a szlovákiai településekről, melyek szerepet játszottak ill. kötődnek a festőművész életéhez. Döntse el az olvasó, melyik számára a legkedvesebb.
Kis-Szeben (Sabinov)
„1853. július 5-én Kis-Szeben szabad királyi városban születtem a posztupici dr. Kostka-Kosztka László orvos gyógyszerész és Ungh-megyei daróci Hajczelmajer Franciska fia lettem. Atyám tiszteletből rendőrkapitányi és postai teendőket is végezte, szabad idejét pedig vadászattal és tűzijátékkal töltötte.
…a magyar nyelv tökéletes megtanulására mégis csak az Alföldre kellett mennünk atyánk rokonaihoz, ezzel azután az iskolában is hozzájutottunk a magyar szóhoz. A kisgyermekkori élményeimet kiegészíti az óriási nagy üstökös, mely nyáron, 1856. vagy 57-ben a Kis-Szebeni óratorony fölött képződött, de éjfél felé a világító csóvája az égbolton végighúzódott, s fényes csillaga pedig házunk fölött ragyogott. E tünemény álmaimat soha nem látott tájakkal ébren tartotta, a valóságot pedig az éghez irányította.“
(Csontváry: Önéletrajz, részlet)
Eperjes (Prešov)
„…egy szünidői napon bátyámék Kis-Szebenbe rándultak s engem is felpakkoltak: de Eperjesen egy ismert nagykereskedő gyárosnál, ahol néhány napi vendégségben voltunk, engem otthagytak. Három szép leányka volt a háznál. Szelíd, mosolygó arccal. Későn vettem észre a cselt, mely csecsemőkoromat érte – engem elválasztottak örökre. Így lettem kereskedő három és fél évig, ahol gyorsan megtanultam németül és pontosan számolni, mert a forgalom nagy volt.“
(Csontváry: Önéletrajz, részlet)
Bártfa (Bardejov)
„Bártfán volt egy fűszeres fiók, két üveggyárral, az anyaüzletben pedig a férfi-női cikkek mellett üveg, porcellán, nürnbergi áru lerakattal. Mindez nagy munkát és szakértelmet igényelt, a munkát bírtam, a szakértelmet egy éven belül már annyira elsajátítottam, hogy önállóan már a főnököt, aki a takarékban elfoglalva volt, helyettesítve pótoltam. Az anyag beszerzését és továbbítását én irányítottam.“
(Csontváry: Önéletrajz, részlet)
Léva (Levice) és környéke
„Az első tanulmányutam gyújtogatással kezdődött. Történt pedig ez olyképpen, hogy 1873. december 1-én kellett volna a Lévai gyógyszertárba belépnem. Én kocsit rendeltem Léváról Párkánynánára, de fogat hiányában utalva voltam a lisztszállító fuvarosokra.
Amíg a nap sütött, jól éreztük magunkat a liszteszsákokon, de amikor a nap eltávozott, fáztunk, a bakokról leszállottunk s gyalogoltunk. Közben nem ettünk semmit, mert pálinkánál egyebet nem kaphattunk; a kocsisok bepálinkáztak – én meg a lóval fázva, éhezve gyalogoltam. Éjfél felé a kerekek is megunták a hideget, nyikorogva jeleztek. Zúzmarás hideg, a ruházatunk, hajunk már merevedett.
Dideregve jöttünk Zselizre, a Hunyadi-grófok fészkébe, ahol a korcsmáros nem akart kinyitni, mi pedig nem bírtuk a hideget elviselni: megfenyegettük a korcsmárost, hogy felgyújtjuk a boglya szalmát, de ó erre sem reagált. A boglyát tehát felgyújtottuk, fagyos testünket átmelegítettük s azután, mintha semmi sem történt volna, tovább vonultunk éhes lovainkkal Kálnóig, ahol tisztességes házra akadtunk, amelynek gazdája az imént a Nyitrához vidra lesre ment.
…Kálnóból a napsütéses úton kezdtünk kibontakozni s déltájban Lévára vonulni. Lévai tartózkodásom jelentősége abban domborodik ki, hogy Nagysarlón sorozás alá kerültem, ahol kilátásba helyeződött az egyéves önkéntességem, amit 1875-76-ban szolgáltam le mint járulnok. A másik kiemelkedő része az volt Léván, hogy ott egy általános gyógyszerkönyvet írtam, s így behatoltam a gyógyszerek ismeretébe, a legszélesebb rétegeibe.“
(Csontváry: Önéletrajz, részlet)
Igló (Spišská Nová Ves)
„1874 nyarán a Magas Tátrába vágytam, s e célból Iglón gyógyszertár vezetésére vállalkoztam. … A gyönyörhöz járul a Tátra pírja, ez a nap gyönyörű hajnala.
Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem s egy délután csendesen bubiskoló tinós szekerén megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A priricipálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a vállamra ütött. „Mit csinál: hisz maga festőnek született.”Meglepődve álltunk, egymásra néztünk s csak ekkor tudtam és eszméltem, amikor magam is az eredményt láttam, hogy valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg. A rajzot oldalzsebbe tettem s e perctől fogva a világ legboldogabb embere lettem. Principálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte.
E lekötöttségben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.“
(Csontváry: Önéletrajz, részlet)
„…Iglóra érkezvén az első utam a kultúrházba vezetett. Itt néhány emberrel sikerült beszélnem, s bár segítőkésznek mutatkoztak, sem a Kosztka, sem a Csontváry név látnivalóan nem mondott nekik semmit. Javasolták viszont, hogy … a Honismereti Múzeumba menjek át érdeklődni. Mit tudnak Kosztka Tivadarról? – tettem fel ott a kérdést.
Sajnos érdemi választ nem kaptam, de tanácsolták, hogy tegyek kísérletet a Levéltárban. Előbb azonban a gyógyszertárba mentem. … beosztottak sem a gyógyszertár történetéről, sem Kosztkáról nem tudtak semmit. … a gyógyszertár vezetője … kérdésemre elmondta, hogy a gyógyszertár száz évvel ezelőtt is ugyanitt működött, és hogy tudomása van arról, hogy Csontváry Kosztka Tivadar itt gyakornokoskodott….
A…levéltár vezetője…sajnos semmi kézzelfogható dolgot nem tud közölni velem – mondta. Hogyne, ő ismeri Kosztkát, tud arról, hogy itt dolgozott a gyógyszertárban. Azonban mivel Kosztkának semmi néven nevezendő tulajdona nem volt, így adót sem fizetett. Katonai besorozáson sem volt Iglón. Nyilván békeszerető ember lehetett, mert a bírósági jegyzőkönyvekben sincs nyoma annak, hogy ítéletet mondtak volna ki felette. így érthető, hogy neve miért nem maradt fenn semmiféle hivatalos iratban.”
(Zombori Lajos: Csontváry nyomában a Felvidéken, részlet)
Gács (Halič)
„De jött Munkácsy Krisztus Pilátusa. Az eszéki állomáson voltam, havonta ötven forintot megtakarítottam, és egy év után ezer frankkal Párizsba utaztam azzal a szándékkal, hogy Munkácsyval megbeszélem a dolgomat. Ott Bruck Lajos műtermében tudtam meg, hogy Munkácsy hosszabb időre távol nyaral: de kezembe került az Egyetértés, amelyben olvastam Tisza belügyminiszter rendeletét a gyógyszertárak felállításáról s az okleveles gyógyszerészek jogosítványáról.
…. Szentesre kerültem, ahol megtudtam azt, hogy Gács alkalmas hely egy gyógyszertár felállítására, s amikor erről személyesen is meggyőződtem, a jogosítványt 1884. október 15-én meg is szereztem.
Egy cimbalmom volt, melynek értékesítéséből indultam Gácsra, a szükséges kézi gyógyszereket pedig táviratilag rendeltem meg; addig, míg az állványok, felszerelések elkészültek, már a kiadásokat a napi bevételek fedezték, úgyhogy a gyógyszertár még az évben a forgalomnak átadható volt. Tíz évi szorgalmas idő után az összes kiadások fedezve ház és kert állott rendelkezésemre és a gyógyszertár bérlete.“
(Csontváry: Önéletrajz, részlet)
„Gács mégegyszer hangsúlyozom nem rendezett, hanem világhírű helylyé válhatik. Ki tagadja el tőlünk azt, hogy Gácsnak ősi várkastélya páratlan? Parkja, halastava, fáczános vadkertjei s gyáraival nem-e oly szépet képvisel, melyhez hasonló ez országban nincs is!
Azonban kitűnő ivó vize felülmúlhatatlan, légköri viszonyai nem-e egészségesek, hisz most is a jobb módúak nyárban üdülésükért ide sereglenek, a tél sem zord, a viharok teljesen ismeretlenek, mert bármely oldalról jöttének is azok, a közelben levő hegységek lombjai állal csak megtörve, mint szakadozott erőtlen foszlányok, jöhetnek hozzánk hosszú útról fáradtan, mint akár az a vészmadár, mely a tenger színe fölött nyílsebesen szeli part felé a légkört, hogy megpihenjen s hírt hozzon a földi lakónak a vihar közeledte felől.
S mi gácsiak a természet ez óriását csak hírből ismerjük nyugodtan alszunk, gyermekeink ott kün pajzánul játszanak akkor, mikor más vidéken városok falai repedeznek, hajók árboczai recsegnek s emberek, állatok, fák, sziklák megszűntek lenni.
Befogjuk bizonyítani rövid pár év múlva, miszerint Gács megérdemli az általános érdeklődést s hogy ez a község, mely ma pálinkára 10 ezer forintot adózik, fog tenni és tehetni a közügyért, első sorban pedig az oktatás érdekében is.“
(Kosztka Tivadar: Felvidékünk iskolái.)
„Valamikép[p]en segíteni szeretnék magamon egy kicsit kitisztázni az adósságokból magamat s most módomban volna, ha az eladását lehetővé tenné nekem az alsó kertnek azáltal, hogy azt a telek[k]önyvi jogát, hogy ha műtermet oda épít úgy vissza veheti – törölteti.
Igy a kutyának sem kell! -és Ön úgy sem fog oda műtermet építeni már. – Nem kerül tehát semmiféle áldozatába és nekem szolgálatot tesz vele!
Hinni akarom, hogy eme csekély kérésemet teljesíti és beküldi nekem az iratot, amelynek alapján és a telekkönyvnél töröltethetem az Ön jogát az alsó kertről.
Ép[p]en olyan érdeke Önnek is hogy én jobb sorsba jussak mint magamnak. – Az Ön életjáradéka mindenféle biztosító íratja dacára is csakis akkor a legjobb, ha én bírom azt fizetni. Még egyszer kérem mielőbbi szíves intézkedését s vagyok őszinte híve “ (Székely Sándor – a gácsi patika utolsó bérlője –1918. okktóber 8-án keltezett,
Csontvárynak írt levele, részlet)
Losonc (Lučenec)
„…intézményeket létesíteni volna egyik és legnagyobb feladata a közművelődési egyesületnek, melynek megteremtésére Losoncz város egyenesen hivatva van, hogy mihamarabb segítsen közeli vidékének szellemi s részben anyagi nyomorán is.
De ezt tennie kötelessége is; mert ha a központ, mely hivatva van a közművelődési kérdést a míveletlen vidéken megoldani, annak érdekében mit sem tesz, viszont a míveletlen vidék a központi haladást mivel sem támogathatja; hiányozván az érzék, az anyagi erő, mely tényezők nélkül sem az ipart, sem a kereskedelmet pártolni nem lehet, de melyeknek megszerzése manapság bizonyos fokú műveltségtől világnézettől van feltételezve.
Adja az ég, hogy minél előbb hazafias szeretettel üdvözülhessük azt az egyesületet Losonczon, mely hivatva van felvidékének ifjú nemzedékét a közmívelődésnek megmenteni.“
( Kosztka Tivadar: Kisközségek óvó-intézetei)
„Losoncz iparának s kereskedelmének emelésére bár tévednék, de én csak egy utat látok, s ez a központ körüli egész vidéknek a mívelődése, mint alap; ebből kifolyólag aztán a nagy közönségnek a pártolása, mint eszköz az ipar haladáshoz.
Ezt keresztül vinni Losoncznak geográfiai fekvésénél fogva is feladata, annál inkább, mert az állam támogatását is bírja; nem szabad lemondani tehát e miszszióról, mert ha lemond, lemond iparának, kereskedelmének, városának felvirágzásáról is.
Kívánom lelkemből, hogy Losoncz emelkedjék, mert ily városokra, a hol a munka s a szellem karöltve, hova tovább mindig csak halad a modernebb czivilizáczió felé. Nagy szüksége van a minden oldalról szorongatott szegény hazánknak.“ (Kosztka Tivadar: Az ipariskola kérdéséhez Losonczon.)
Puntigán József
Nyitókép: Csontváry Kosztka Tivadar: Gácsi várkastély
Megosztás:
Címkék: Bártfa Csontváry Kosztka Tivadar Eperjes Főoldal Gács Igló Kostka-Kosztka László Kis-szeben Budapest Léva Losonc
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
