Mikor lehull mind a Fal majd
S mikor elvész mind a Szépség,
Mikor utót lobban a Fény,
S eloszlik majd mint a Kétség,
Mikor tűzbe borúl majd a Hit,
A Remény s mind az Álom,
S mikor kár lesz merengeni
Már a rég volt szép Talányon,
.
Mikor elvész biztosan már
Minden régi Bálványunk,
Mikor késő felsorolni már
Mi mindent Sajnálunk,
Mikor többé nem lesz már
A miénk soha Női Öl,
S mikor Kétség, Kín és Átok
Többé soha nem gyötör,
.
Mikor nem lesz több Szerelem,
Csók és áldott Ölelés,
S mikor nem vár puha ágy már
S Kínzó, Fáradt Ébredés,
Mikor több nap nem kel fel már,
Mikor több Vágy nem szület,
S mikor megsiratjuk mind, Mi
Vissza soha nem jöhet
.
Mikor Istent – kit annyiszor
Tagadtunk meg –
Várjuk majd,
Mert Reményre van szükségünk,
Mert nem bírjuk már a Jaj-t
Majd ha eljön, mit nem hittünk:
Az Utolsó Pillanat,
Akkor ember, tartsd a könnyed!
Tartsd keményen, tartsd magad!
.
És akkor majd gondolj rá,
Mi volt Igaz Értéked,
Mi volt, amit Fentről kaptál,
Milyen Díszed volt neked
Milyen Áldott Csodák értek
Minden egyes Drága Nap,
(Milyen finom érzés volt,
Ahogy nyakát csókoltad)…,
S gondold, hogyha minden elvész,
S mindennek csak helyét leled
Az emléke, hogy: Szerettek
Mindig ott marad veled.
.
Hisz akármily magasba érsz,
Vagy akármily mélyen vagy,
Ez az, ami Reményt jelent,
Ez az, mi Tartalmat ad,
.
Nekem is csak ez marad majd
Az Utolsó Nagy Útra,
S elmarad mögötte mind, mi
Gyötört s szívemet dúlta.
Szívet szépen eltakaró
Feledés hull mindenre,
S csak az Élmény – Emlék s Öröm
Csakis ez tart majd vele.
.
S én akkor, ha eljön majd
Az utolsó pillanat,
Rád gondolok, Szerelem majd,
S Terád, ki oly távol vagy,
Rád, ki engem úgy szerettél,
Odaadón, Valóban,
Hogy így Boldog Emlék lettél
Halhatatlan Oltalmam.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.