Mikor lehull mind a Fal majd

S mikor elvész mind a Szépség,

Mikor utót lobban a Fény,

S eloszlik majd mint a Kétség,

Mikor tűzbe borúl majd a Hit,

A Remény s mind az Álom,

 hirdetes_810x300  

S mikor kár lesz merengeni

Már a rég volt szép Talányon,

.

Mikor elvész biztosan már

Minden régi Bálványunk,

Mikor késő felsorolni már

Mi mindent Sajnálunk,

Mikor többé nem lesz már

A miénk soha Női Öl,

S mikor Kétség, Kín és Átok

Többé soha nem gyötör,

.

Mikor nem lesz több Szerelem,

Csók és áldott Ölelés,

S mikor nem vár puha ágy már

S Kínzó, Fáradt Ébredés,

Mikor több nap nem kel fel már,

Mikor több Vágy nem szület,

S mikor megsiratjuk mind, Mi

 Vissza soha nem jöhet

.

Mikor Istent – kit annyiszor

Tagadtunk meg –

Várjuk majd,

Mert Reményre van szükségünk,

Mert nem bírjuk már a Jaj-t

Majd ha eljön, mit nem hittünk:

Az Utolsó Pillanat,

Akkor ember, tartsd a könnyed!

Tartsd keményen, tartsd magad!

.

És akkor majd gondolj rá,

Mi volt Igaz Értéked,

Mi volt, amit Fentről kaptál,

Milyen Díszed volt neked

Milyen Áldott Csodák értek

Minden egyes Drága Nap,

(Milyen finom érzés volt,

Ahogy nyakát csókoltad)…,

S gondold, hogyha minden elvész,

S mindennek csak helyét leled

Az emléke, hogy: Szerettek

Mindig ott marad veled.

.

Hisz akármily magasba érsz,

Vagy akármily mélyen vagy,

Ez az, ami Reményt jelent,

Ez az, mi Tartalmat ad,

.

Nekem is csak ez marad majd

Az Utolsó Nagy Útra,

   S elmarad mögötte mind, mi

      Gyötört s szívemet dúlta.

  Szívet szépen eltakaró

   Feledés hull mindenre,

      S csak az Élmény – Emlék s Öröm

      Csakis ez tart majd vele.

.

S én akkor, ha eljön majd

Az utolsó pillanat,

Rád gondolok, Szerelem majd,

S Terád, ki oly távol vagy,

Rád, ki engem úgy szerettél,

Odaadón, Valóban,

Hogy így Boldog Emlék lettél

Halhatatlan Oltalmam.

..

.

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!