Átadták a jeles losonci személyiségek termét

Közel két éves folyamat után a Halottak Napja előestéjén a losonci köztemetőben a felújított régi ravatalozó épületében átadták a Jeles Losonci Személyiségek Termét.

Az épület 1927-ben épült városi költségvetésből, ravatalozóként. Egyik termében bonctermet alakítottak ki, amely a városi kórház új épületének felépítéséig töltötte be feladatát.

Az épület előtt egy kis teret alakítottak ki, melynek szomszédságában azután a város legnevesebb személyiségeit temették el. A téren nyugszik B.S. Timrava írónő, Koloman Banšell  költő. A terecske közelében épült fel, már jóval korábban a Serly család kápolnája, melynek kis tornyában harang is volt, amelyet id. Serly Antal engedélyével 1897. április 25-től 40 korona díj lefizetése ellenében temetéskor mindenki használhatott.

   

A tér közepén, ravatalozóval szemben áll a  temető nagy, fából készült  keresztje.

Az épület felújítását a losonci Polgármesteri Hivatal kezdeményezte, s támogatta Városi Képviselő Testület is. A költségek fedezésére kétszer is gyűjtést szervezetek, de csak minimális bevételt eredményezett, így azt csaknem teljes terjedelemben a városnak kellett biztosítani.

A terem belső berendezésének kialakítására, a személyiségek kiválogatására a Városi Hivatal munkabizottságot alakított ki. Ennek tagjai többszöri egyeztetés után úgy határoztak, hogy a személységek terme nemcsak a Városi Köztemetőben nyugvó személyiségeket mutatja be, de azokat is, aki a város többi temetőjében nyugszanak.

Az épületnek három nem túl nagy méretű terme van. Az említett bizottság javaslata alapján a bejáratból nyíló középső terme a város polgármestereit mutatja be, valamint előadói teremként lesz használva.

Az előadásokat, vezetett temetői sétákat a tervek szerint előzetes bejelentkezések alapján a Városi Információs Központ fogja biztosítani.

A további neves személyiségek – írók, festő, művészek, orvosok stb. –  táblái a bal oldali teremben kaptak és kapnak helyet. A jobb oldali terem – az egykori boncterem – a losonci temető(k) történelmébe adnak betekintést. Megtekinthetőek itt korabeli dokumentumok, fényképek, térképek stb.

Itt található az egykori boncasztal is, melyen Losonc régi térképeinek a temetőkre vonatkozó részletei láthatóak. Elvileg ez egy „vetítővászon” szerepét is be fogja tölteni, ahol a látogatók a temető személyiségeiről láthatnak majd képes, írásos összefoglalókat.

Az átadó ünnepségen Alexandra Pivková, Losonc polgármesterasszonya üdvözölte a jelenlévőket. Rövid beszédében arról szólt, hogy meg kell őriznünk mindazokat az emlékeket, melyet elődeink létrehoztak. Kiemelten emlékeznünk kell a személyiségeinkre, hiszen az ember, ha fizikailag már nincs is közöttünk, addig él, amíg emlékeznek rá.

A személyiségek termének talán legfontosabb célja, hogy bemutassa azokat az embereket, akik nem kis hányada az elmúlt évtizedek alatt a feledés homályába merült.

Az ünnepség ökumenikus részében a losonci vallási felekezetek képviselői szóltak. Jozef Fričovsky a katolikus egyház, Ľudovít Hroboň, az evangélikus egyház, Michal Šimko a Baptista gyülekezet nevében szólt. Mindannyian a Halottak Napja jegyében, az élet, a halál és feltámadás hármasa köré összpontosították a gondolataikat.

Ezt tette magyar nyelven Böszörményi István, nyugalmazott tanár is, aki a losonci református gyülekezet nevében szólt Miklós István, református lelkész szavait tolmácsolva, aki családi okok miatt nem tudott jelen lenni.

„Elhull a virág, eliramlik az élet! Halottak napja közeledtével egyre inkább felerősödik bennünk az életnek és halálnak nagy kérdése: kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, mi az életünk értelme. Egyre inkább felerősödik bennünk az Istenbe vetett hitünk gerjesztette gondolat, az örök élet gondolata.

És amikor halottak napja tájékán kimegyünk a temetőbe elhunyt szeretteink sírjához, akkor ezt abban a reménységben is tesszük,hogy életünk, örökkévaló sorsunk célja és értelme nem a teljes megsemmisülés, hanem Ady Endre szavaival élve a teljes és tökéletes „Istenhez   hanyatlás” és annak a megvallása Isten felé, hogy csak „Tenéked van erőd … nem szabad hinni senki másba”. …

Ha a halál küzdelmében élő ember istenbe vetett hitén keresztül bizonyosságra jut az örökélet felől, és reményteljessé lesznek mindennapjai, ez magát az életet teszi értelmessé, elfogadhatóvá és élhetővé.”

Losoncon, beleértve a városrészeit 8 temető található, melyek közül háromba már nem temetkeznek. Közülük a legnagyobb a köztemető, amelynek jelenleg már részét képezi az egykori református temető is. Ez a 19. század második felében nyerte el jelenlegi arculatát, amikor kialakítottak a sétányait, s meghatározták a temetkezésre használt részeit is.

Legrégebbi sírhelyei a 19. század második feléből maradtak fenn. Losonc és Losoncz-Tugár 1892-es egyesüléséig mindkét városnak önálló temetője volt. A két temetőt hivatalosan 1892-ben egyesítették, a tugári temetői részt azt követően a 20. század első felében felszámolták.

Ez a sors érte az 1. világháború idején létrehozott, a háborúban elesett katonák a hősök temetőjét (ún. katonai temető) is, ahová javarészt a losonci katonai kórházban elhunytakat temették el.

Egy fennmaradt „vázrajz” szerint a temetőben 1501 sír volt. Egyéb érdemleges leírások azonban nem maradtak meg fenn. A mai ravatalozó építésekor számolták fel.

A temetőt 1957. január 1-én államosították, amikor a losonci Helyi Nemzeti Bizottság felügyelet alá került. A jegyzőkönyv szerint a Városi Nemzeti Bizottság vállalta a temetőkről való gondoskodást, s átvette annak minden felelőségét. A temető 1936-ban kapott villany megvilágítást.

A köztemető sírfeliratai néhány német és latin szöveget leszámítva magyar és szlovák nyelvűek. A temetőben található családi kripták: Maritsek-család, Jávorka család, Rittinger család, Seidel család, Guzma család, a Balovszky család, Andrejcsik család, Rakottyay család, a Jeszenszky család (itt van eltemetve Jeszenszky Danó (1822-1906), író, Losonc történelmének feldolgozója)

A temetőben nyugszik az az orosz herceg is, akinek meggyilkolása 1849-ben kiváltotta az orosz sereg bosszúját és Losonc teljes elpusztítását. A szájhagyományok szerint a város lakossága folyamatosan törődött a sírral, mert attól félt, hogy ha ezt nem teszi ,újból bosszút áll az orosz sereg.

Puntigán József