Mint valami áldott, régi,

Gyerekkori, édes Ábránd,

Úgy hull rám az Öröm most is

Mind e zsongó Csoda láttán,

És a vásár zajai és

Színeibe merülve,

 hirdetes_810x300  

Torkom bor és Szívem édes

És dús Mámor önti le.

.

És a zene, és a csengők!

És az éji, furcsa árnyak!

És a gyermek és a lányok

(mind, kik engem körbezárnak)

Mind gyönyört gyújt benn, míg számban

Eloszlik a sült íze.

S kabátomat áldott étkek

Nehéz füstje lengi be…

.

S míg a bortáplálta Mámor

Kivész lassan fejemből,

S léptem zaja fölvisszhangzik

Pozsony macskakövéről,

Míg utolsó témáink is

Mind elkopni látszanak,

Szépen lassan mögöttünk

A vásár zaja elmarad.

.

És az Átkok és a Csodák

És a Fények húnyni térnek,

S felkopognak fagy-csizmái

Már a furcsa álom Éjnek

Mi Remény volt, mi Csalódás,

Pár órára eloszlik,

S a Lélekben új Remény gyúl

(bárha mindig csalódik).

.

És csak a szél lebben néha

Kopár macskakők felett,

S rázza néha lágyan meg

A bús fenyőfadíszeket,

És csilingel még, de ritkán,

Egy-egy vörös villamos,

És a halkan hulló eső

Minden mocskot szertemos.

..

.

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!