1888. december 23-án, egy Paul Gauguinnal folytatott veszekedést követően vágta le bal fülét Vincent van Gogh világhírű holland festő, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja. Öncsonkítása következtében a művész előbb kórházba, majd szanatóriumba került, élete hátralévő másfél évének festészetét pedig szintén ez a végzetes tett határozta meg.

 

A festőművész 1853-ban, Brabantban látta meg a napvilágot Theodorus van Gogh, a holland protestáns egyház egyik miniszterének legidősebb fiaként. Vincent gyermekkorában előbb szülőfalujában, Groot-Zundertben, majd több internátusban – például Zevenbergenben és Tilburgban – folytatta tanulmányait, miközben élénk érdeklődést mutatott a rajzolás iránt. Van Gogh aztán 1868-ban váratlanul otthagyta az iskolát, hazaköltözött családjához, a következő évtől fogva pedig egyik nagybátyja támogatásával Hágában, Londonban és Párizsban dolgozott egy műkereskedő vállalatnál, mígnem 1876-ban elveszítette állását.

kr
Krumplievők (1885) forrás: wikipedia

A következő évek az útkereséssel teltek: az akkor még kedvtelésből rajzolgató fiatalember előbb tanári állást vállalt Angliában, majd egy könyvesboltban dolgozott, 1877-ben pedig Amszterdamba utazott, hogy teológiát tanuljon, mivel úgy érezte, édesapja örökébe akar lépni. Van Gogh később két alkalommal is kudarcot vallott vizsgáin, ennek ellenére 1879-ben misszionáriusnak nevezték ki egy belga bányászfaluba, ahol betegeket ápolt, gyermekeket tanított, szabadidejében pedig rajzolt.

 

Van Gogh 1880-ban határozta el, hogy teljesen a művészetnek szenteli magát, a következő években pedig többek között Hágában és Antwerpenben tanulta a festészet technikai alapjait. Pályája során a legnagyobb segítséget öccse, Theodorus nyújtotta van Gogh számára, aki műtermet szerzett neki, igyekezett eladni képeit – igaz, ezen a téren nem járt sikerrel –, és gyakran anyagi téren is támogatta igencsak balszerencsés bátyját. „Theónak” volt köszönhető a festő későbbi stílusváltása is, ugyanis van Gogh 1886-ban öccséhez érkezett Párizsba, illetve rajta keresztül ismerte meg Toulouse-Lautrecet, Gauguint és az impresszionizmus többi jelentős képviselőjét is.

 hirdetes_810x300  
gagu
Paul Gauguin Vincentről festett arcképe (1888). forrás: wikipedia

Van Gogh 1888. december 23-i kitörése egyébként nem volt előzmények nélküli, amit többek között az is igazol, hogy az édesapa már 1880-ban megfenyegette fiát, hogy szanatóriumba küldi őt. A festő pontos betegségét ugyanakkor a kutatók máig csak találgatják: egyesek a szifiliszből származó paralízisre, mások epilepsziára gyanakszanak, de lehetséges diagnózisként a mániákus depresszió is felmerült. Az mindenesetre tény, hogy van Gogh életformája felnagyította baja tüneteit, hiszen, miközben nem táplálkozott megfelelően, az abszint rabja lett, emellett pedig rengeteget dohányzott.

 

Szintén fontos tényező volt a megfeszített munkatempóból és a festő életkörülményeiből eredő stressz, mely 1888 őszétől fogva Gauguinnal ápolt barátságára is rányomta a bélyegét. Van Gogh sokat szenvedett attól, hogy a francia művész gyakran fölényeskedő, lekezelő volt vele szemben, ezzel együtt pedig attól is rettegett, hogy barátja előbb-utóbb elhagyja majd Arles-t. Vélhetően ez a félelem robbantotta ki azt az 1888. december 23-i vitát is, mely során Vincent egy borotvapengével támadt Gauguinra, miután pedig a másik férfi elmenekült, egy bordélyban levágta bal fülét, amit később egy prostituáltnak ajándékozott. A két művész azon veszett össze, hogy emlékezetből vagy természet után célszerűbb-e festeni, egyes feltételezések szerint maga Gauguin unta meg a vitát és vágta le a holland fülét

lol
A Van Goghot ellátó orvos, dr. Félix Rey rajza a nevezetes fülről, illetve annak helyéről (Bancroft Library, UC Berkeley)

Egészen mostanáig úgy gondolták, hogy a levágott fület egy nem túl közeli ismerősének adta, aki vagy prostituált, vagy a bordélyház madame-ja volt. 1936-ban az is kiderült, hogy a nő keresztneve Gaby volt. Ezt az a rendőr fedte fel, akit kihívtak a bordélyházba, miután Van Gogh levágta a fülét. A nő személyazonossága azonban titokban maradt, ami nem is csoda, hiszen Gabrielle, aki később megházasodott és magas kort élt meg, titokban tartotta találkozását a festővel. Azt még nem tudják, hogy a nőt milyen kapcsolat fűzte Van Gogh-hoz, és mi indította a festőt arra, hogy neki adja a fülét. Az Art Newspaper azt írja, hogy Gabrielle a Café de la Gare-ban is dolgozott, amelyet Van Gogh barátai vezettek. Így az is lehet, hogy többször is találkozott a festővel, mielőtt az incidens történt.

 

lols
Falusi út Provence-ban, éjjel (1890) forrás: wikipedia

Őrült tettét követően a festő előbb kórházba, majd felépülése után a saint-rémyi szanatóriumba került, ahonnan 1890 májusában a Párizs közelében található Auvers-sur-Oise-ba költözött. Bal fülével együtt van Gogh mondhatni mindent elveszített: Gauguinnal soha többet nem találkozott, a Langlois hídja és a napraforgókat ábrázoló híres csendéletek esetében tapasztalt vidámság és elevenség pedig messze szállt a festővászonról. Bár a művész öncsonkítása után is alkotóereje teljében maradt, utolsó képei nagy része – például az Önarckép levágott füllel, vagy a Gauguin karosszéke – határtalan magányról, bánatról tanúskodott, és egy teljesen megtört embert mutatott be a szemlélő számára.

 

Vincent van Gogh „tipikus” művész volt abból a szempontból, hogy tehetségét, zsenialitását csak az eljövendő korok tudták megfelelően értékelni: míg élt, művésztársai lebecsülték, a galériák, kereskedők elfordultak tőle, így a festő élete nagy részét szerény körülmények között, állandóan anyagi csődtől fenyegetetten élte le. A művész 1890. július 27-én, az auvers-i várnál szíven lőtte magát, két nappal később pedig örökre lehunyta szemét.

 

rubicon.hu , origo.hu, wikipedia.hu
borítókép: mult-kor.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!