Évbúcsúztató Agócs Sándor tárogatóművésszel – interjú

Agócs Sándor Sávolyból a nógrádi régió egyik legismertebb tárogatóművésze, aki annak határain túlról is számos meghívásnak tesz eleget. Losoncon, a Szabó Gyula Emlékház évbúcsúztatóján adott ízelítőt tudásából. Itt ültünk le beszélgetni.

Hogyan sikerült az év!

Mondhatom, hogy jól, csakúgy, mint az azelőtti. Egyre több a fellépéseim száma, ami azt jelzi számomra, hogy valamit jól csinálok. Ha kevesebb lenne, akkor valami nem lenne jó. S ha valami nem jó, akkor el kellene gondolkozni azon, hogy miért nem jó, orvosolni kellene a hibákat.

   

Ebben az évben úgy 60 fellépésem volt, a szűkebb régión túl jártam Jobbágyiban, Karancslapujtőn, Salgótarjánban és másütt.

Most szilveszterre Apostagra (Magyarország, Bács-Kiskun megye) megyek muzsikálni. Nincs közel, de örömmel megyek oda. Célom, hogy jól érezzék magukat az emberek. Valahol szükségük van az embereknek erre a zenére, mert ha nem, akkor nem hívnának.

Szerepeltem a Nóta TV-ben, a Sláger TV-ben, ahol a jövő évben is számolnak velem.  Ezekre szeretnék koncentrálni, hogy a felvételek jól sikerüljenek.

Már a következő évre is vannak meghívásaim, külföldre, Párizsba is. Tavalyelőtt az egyik üzletlánc termékbemutató koncertjén  szerepeltem Mága Zoltánnal és Havasi Balázzsal. Innen ered meghívás is. Gondolnak rám!

Egy nagyon régi hangszeren játszol?

Igen, több mint 100 éves. Stowasser János (szül. 1845, Graslitz, Csehország) munkája. A hangszer minden részén ott található a pecsétje, amely hitelesen bizonyítja, hogy azt az akkor már Budapesten élő  neves császári és királyi hangszergyáros készítette el.

Kik voltak az ihletőid?

Nagyapám és apám. Mindketten tárogatóztak, sőt, tárogatót is készítettek. Nekem nagyon megtetszett a hangszer, s már gyerekként belecsaptam a közepébe. Jártan zeneiskolába. Hatéves koromban apám először furulyát adott a kezembe, de azt elhajítottam – „nekem hangszert adjál a kezembe“ mondtam neki.

Ideadta a tárogatóját azzal hogy nagyon vigyázzak rá, mert hatévesnek még sok ez. Amit ő este gyakorolt én másnap lejátszottam. Volt felfogásom, fülhallásom. Mondhatnám azt, hogy kottaundorom van, mindent fejből játszok.

Persze, ha nagyon rávisz a kényszer kottából is játszom, főleg magyar nótákat. Sok ilyen van a Szól a nóta c. könyvben, melyet gyakran lapozgatok.  Tehát hatéves koromban kezdtem el, s azóta nem hagytam abba.

A tárogató tipikusan szólóhangszer, melynek hangját nehéz lenne mással összetéveszteni. A leírás szerint leginkább a 19-20. század fordulójának magyar népies dalait játsszák, elsősorban a lassú, kötetlen ritmusú dallamokat. Kedveltek az „újabb keletű, édes-bús kurucromantikával”  teli nóták, a kuruc dalok, mint a Krasznahorka büszke vára, a Te vagy a legény, Tyukodi pajtás, a Csínom Palkó stb.

Te mire összpontosítasz?

Ezt a zenét érezni kell. Amikor fenn állok a színpadon, nézem a vendégeket, s látom rajtuk, látni kell rajtuk, hogy mi kell nekik. Én a magyar nótákhoz vonzódom.

Viszont tapasztalom, hogy ha a tárogató zenének nincs valamilyen aláfestése, ahogyan én nevezem „tüc, tüc“-e,  akkor  ez kevésbé érdekli az embereket. Sokan nem is tudják, hogy mi az, hogy tárogató.

Ha csak a hangszeren játszom, akkor sokan gyengélik, ezért színesíteni kell. De azért van olyan, ahol csak ezt a zenét igénylik, mindenfajta aláfestés nélkül, pl. a Hortobágyon, ahol pl. a csikós nóták kellettek.

A repertoáromban a ritmikus, gyors dalokra szeretnék összeállítani. Pörög a világ! Ha azt akarom, hogy meghívjanak bizonyos szinten alkalmazkodnom kell az igényekhez is.

Szeretnék egy partnert, egy énekes leányt találni. Elhatározásom, de be kell vallanom, még csak alakulgat a dolog. Mint púpos gyerek a prés alatt, de hát azt mondják, a jó munkához idő kell, a lassúhoz meg még több.

Vannak  példaképeid?

Úgy öt évvel ezelőtt Sümegen dolgoztam, ahol megismerkedtem Orosz Zoltán harmonikással. Ő azt megelőzően Zoránnal játszott. Vele gyakoroltam, s nagyon sokat kaptam, tanultam tőle. Mondhatom, hogy a szívemhez nőtt.

Szinte ugyanez érvényes Mága Zoltánról is, akivel számos alkalommal zenéltem, többek között vele voltam Párizsba. Számomra ők nagy művészek, akiktől sokat lehet tanulni.

Mi lenne az újévi jókívánságod portálunk olvasóinak?

Szeressék a zenét, továbbra is.

Puntigán József