Mikor mindenütt Veszély les,
S ezer Kétely él bennünk,
S nem tudhatjuk, vajh a Jövő
Meddig számol még velünk,
Mikor miljom átkos érzés,
Félelem dúl legbelül,
És a félsz a kétségekkel
És a búval elvegyül,
Akkor is, én hiszem mélyen,
Édesebb lesz majd a lét,
Hogyha lesz, ki szerelemmel
Hajtja vállamra fejét.
.
S érzem majd a szava mélyén,
Minden mosolya mögött,
Azért szeret, aki vagyok,
S Szeret mindenek fölött.
S megérti, mit mélyen érzek,
Megérti, mit gondolok,
Meghallgat, ha szólni vágyom,
S vigasztal, ha hallgatok.
.
Velem együtt örül, hogyha Siker
S Remény elragad,
Velem hallgat, hogyha éppen
Úgy hozza a pillanat,
És amíg én versről szólok,
Ő az autót vezeti
S megtudom, hogy kedvenc dalom
Ő is épp úgy szereti.
.
Érti, miről szól a versem,
S mit jelent, ha hallgatok,
És ha nehéz is viselni,
Sem mondja, hogy rossz vagyok,
Álmodozóként szeret majd,
S Dalainkból rám ismer,
Kettőnk világa, mint egy film,
S önálló kis Naprendszer.
.
Saját nyelvünk is lesz talán,
Melyet csak mi értünk meg,
S próbálkoznom enged majd
A konyhában egy kis teret,
És ha minden úgy lesz majdan
Ahogy éppen gondolom,
Én leszek az Ő Hazája,
S Ő lesz az én Otthonom.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.