Január 22. – A magyar kultúra napja

A magyar kultúra napja nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak.

A Nemzeti Múzeumban őrzött kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását Szatmárcsekén (a kéziraton ennyi áll: Cseke, 1823. január 22.), így e jeles eseményre emlékezve 1989 óta e napon tartjuk a magyar kultúra napját.

   

A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. zsoltár) volt. Népszerű volt emellett a – hatóságok által többször betiltott – úgynevezett Rákóczi-nóta is.

Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül, 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.

A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először, az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor. Az 1840-es évek végén ünnepi alkalmakkor még felváltva, vagy együtt énekelték a Hymnust és a Szózatot, addig az ötvenes években a Hymnus lett a nemzeti érzelmeket jobban kifejező népének.

A Himnuszt hivatalosan csak az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény 36. paragrafusa iktatta a nemzeti jelképek sorába, s a XIV. fejezet, 75. paragrafusaként emelte be az alkotmányba. A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény alapvetésének I. cikke kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”

A szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista“ himnusz megalkotásával, mondván az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Kodály Zoltán megjegyzése erre ennyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.“ Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről.

A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben, majd több népfronttanácskozáson is felhívta a figyelmet egy ilyen ünnep megtartásának fontosságára. „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is” – mondta. A nap megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást, s 1989 januárjában a HNF szervezte meg először az évfordulós rendezvényeket.

Az ünnep alkalmából azóta a magyarság idehaza, a határokon túl és szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat és koncerteket rendeznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá 1993 óta az oktatással, pedagógia munkával kapcsolatos díjakat:

Apáczai Csere János-díj: az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerés pedagógusoknak, valamint főiskolai, egyetemi oktatók részére kiváló oktatási – nevelési – gyógypedagógiai munkáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységért.

Brunszvik Teréz-díj: az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerés, amely kiváló óvodapedagógiai munkáért, valamint az óvodapedagógus képzésében kiemelkedő munkát végző oktatók elismerésére adományozhatók.

Éltes Mátyás-díj: az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerés, amely kiemelkedő gyógypedagógiai munka elismerésére adományozható.

Karácsony Sándor-díj: az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerés. Azoknak a tanároknak adományozható, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek.

Kiss Árpád-díj: az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerés, amely a pedagógiai újítások kidolgozása, illetve alkalmazása, a magyar neveléstudomány eredményeinek felhasználása és a pedagógiai nemzetközi tapasztalatainak adaptációja terén kiemelkedő tevékenységet folyatót pedagógusok és neveléstudományi kutatók szakmai munkájának elismeréseként adományozható.

Németh László-díj: az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerés. Azoknak az általános iskolai, szakiskolai és középiskolai oktató-nevelő munkát végző tanároknak adományozható, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek.

Szent-Györgyi Albert-díj: az oktatási miniszter által adományozható állami elismerés. A felsőoktatás területén, a nemzetközi elismertségű munkát végző magánszemélyeknek adományozható.

Csokonai Vitéz Mihály-díj: a nem hivatásos, amatőr színjátszás, vers- és prózamondás, bábjátszás, kórus- és zeneművészet, képző-, fotó-, film-, videoművészet, táncművészet, valamint a hagyományőrzés, a tárgyalkotó és előadó népművészet területén működő – hosszabb ideje kimagasló művészeti munkát végző – egyéni alkotóknak, művészetpedagógusoknak, művészeti együttesek vezetőinek adományozható állami kitüntetés.

Márai Sándor-díj: írói életműért vagy a díj adományozását megelőző évben megjelentetett kimagasló értékű prózakötetért, valamint magyar író külföldi elismerést szerzett munkásságáért adományozható állami kitüntetés.

Takács Henrietta

források: turul.info, hirado.hu, wikipedia