A szlovákiai magyarok fogyásának okairól, identitástudatáról, helyzetéről, az előkészület alatt álló „Ajándék“ c. kötetéről tartott előadást Füleken a Városi Könyvtárban Lampl Zsuzsanna, szociológus, író, újságíró, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem docense, a somorjai Fórum Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegének igazgatója. Nevét elsősorban a szlovákiai magyarság körében elvégzett kutatásai ill. szépirodalmi írásai és könyvei tették és teszik ismertté. Vele beszélgettünk.

Találkozó Füleken. Forrás: Lampl Zsuzsanna.

 

A szlovákiai magyarság helyzetének elemzései kapcsán szinte mindig szó esik az identitástudatról avagy az önazonosságról, azonosságtudatról. Egyszerűen fogalmazva arról, hogy „ki a magyar“, kit nevezhetünk magyarnak. Létezik olyan meghatározás, amely mindenki számára kielégítő választ tudna adni erre?

 

Az a magyar, aki magát annak tartja. Aztán még lehet egy olyan meghatározás is, hogy az a magyar, akit más annak tart. Én az első meghatározást tartom mérvadónak, a kutatásaimban is ebből indulok ki. Tehát ha egészen pontos akarok lenni, akkor az a magyar, aki a kutatás során, amikor rákérdezünk a nemzetiségére, azt mondja, hogy magyar. Ilyenkor szoktunk szembesülni azzal, hogy akit mások (például a helyismerettel rendelkező kérdezőbiztosok) magyarnak tartanak, nem mindig az.

Persze lehetne ezt a témát csűrni-csavarni, hogy ugyan vajon miért mondja az illető, akiről mindenki azt gondolja, hogy magyar, önmagáról azt, hogy szlovák, de ennek nincs értelme. A meghatározó, legalábbis számomra, az ő önbesorolása.

 hirdetes_810x300  

 

Lampl Zsuzsanna könyvének borítója.

 

A legutóbbi népszámlálás a szlovákiai magyarság jelentős csökkenését mutatta ki. Az eredmény várható volt, mégis sokkoló. Miben látod a fogyás fő okait?

 

A fogyásnak négy fő oka van. Az ismeretlen nemzetiség, vagyis azok az emberek, akik a népszámlálás során nem tüntettek fel nemzetiséget. 382 ezren voltak, s biztosan jó lenne azt hinni, hogy ők valójában mind magyarok, de nem így van. A kutatások ezt többféleképpen bizonyítják. Csak egyet említek: minél magyarabb jellegű egy település, annál kevésbé jellemző ott az ismeretlen nemzetiségűek aránya.

 

A következő ok a rejtett migráció, ami azt jelenti, hogy nem ismerjük pontosan a külföldön tartózkodó szlovák állampolgárok számát, és azt sem, hogy mennyi közülük a magyar nemzetiségű, mint ahogyan azt sem, hogy ezek az emberek milyen mértékben kerültek be a népszámlálás során felvett adathalmazba.

A harmadik ok a természetes fogyás, vagyis kevesebb magyar születik, mint amennyi meghal. Egyrészt kevesebb magyar anyának születik gyermeke, vagyis a magyarok termékenysége alacsonyabb, mint a szlovákoké, másrészt nem minden magyar anyának születik magyar gyermeke. Ez pedig már a negyedik okhoz vezet bennünket, ami az asszimiláció, a beolvadás a többségi nemzetbe. A felsorolt okok közül az asszimiláció a legmarkánsabb, vagyis a fogyásunkat leginkább a beolvadásunk magyarázza.

Lampl Zsuzsanna. Felvétel: Dömötör Ede.

 

Regionális szinten kutatgatva találkoztam azzal, hogy pl. a 19. század második felében erőteljesen előtérbe kerültek a magyarosítási törekvések, az 1. világháború után törvényerőre emelték a „csehszlovák“ nemzetiséget, majd az 1930-as népszámlálás előtt lett zsidó nemzetiség. Napjainkban a „roma“ nemzetiség fogalma került bevezetésre. A cél minden esetben ugyanaz volt, valamilyen érdekből megváltoztatni a nemzetiségi arányokat. Szlovákiai magyar viszonylatban, a jelenünkben hogyan látod ezt?

 

Az biztos, hogy a szlovákiai magyarok egy része roma származású magyar. Hogy ez mekkora rész, arról nincsenek pontos adatok. A romák számának meghatározása különben is egy nagyon bonyolult ügy. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 110 ezren vannak, a 2013-as Roma Atlasz szerint 400 ezren. A népszámláláskor sokan közülük nem vallották be a nemzetiségüket, amit az is bizonyít, hogy minél magasabb a településen a romák aránya, annál magasabb az ismeretlen nemzetiségűek aránya is. De ezek az ismeretlen nemzetiségű romák lehetnek magyarok, szlovákok és roma nemzetiségűek is. Egyébként nem teljesen világos nekem, hogyan sikerült az Atlasz készítőinek csaknem 300 ezer romával többet beazonosítani.

 

2013-ban egy kutatás keretén belül a Fórum Intézetben Sipos László tanítványommal mi is megpróbáltuk felmérni a magyar romák számát, de rengeteg akadályba ütköztünk, és nem igazán sikerült. A másik dolog, hogy az Atlasz pontos elnevezése Roma Közösségek Atlasza (Atlas rómskych komunít), és azért volt rá szükség, hogy világossá váljon, mely településeknek van roma közössége. Mert ez alapján pályázhattak uniós roma projektekre. Ami rendben is lenne, és lehet, hogy minden rendben is van, nem tudom, hiszen én nem ezzel foglalkozom, de ha valamihez pénz köthető, akkor felmerülhet az érdekorientált manipuláció kérdése is.

Találkozó Füleken. Forrás: Lampl Zsuzsanna.

 

A háttérben ez esetben is (nemzet)politikai érdekek voltak (és vannak), a politika pedig befolyásolja az életünket. A jelenlegi szlovákiai magyar politikai színteret a megosztottság jellemzi. Az MKP, mint „magyar párt” a 2009-es szakadás után nem tud magára találni. Az esetleges összefogásra, együttműködésre vannak kezdeményezések, de eredményei viszont nem nagyon. A választásokkal kapcsolatban az egyik jegyzetedben írtad: „A szavazás nem a modernség fokmérője, hanem az értékeké. Magyarnak lenni nem elavult, magyar pártot választani sem az.“ Kifejtenéd bővebben?

 

Ez a jegyzet a parlamenti választások előtt jelent meg, és arra a „mantrá”-ra reagáltam vele, hogy manapság már nem divat nemzetiségi alapon választani, mert a polgári elv felülírja a „vérségi” elvet. Ezt fejtettem ki bővebben, a jegyzet műfajában, s a megadott terjedelemben, mert azt talán nem tudják a kedves olvasók, hogy a megszabott terjedelem 2600-2700 karakter, s mivel nem akarok a szerkesztőnek fölösleges munkát okozni, mindig betartom ezt a terjedelmet. Egy tanulmányban persze sokkal alaposabban körül lehetne járni a témát, de azt hiszem, a lényeget így is sikerült elmondanom.

 

Találkozó Füleken. Forrás: Lampl Zsuzsanna.

 

A közelmúltban újabb kísérlet történt kisiskolák felszámolására. Ennek a veszélye egy időre ugyan elhárult, de ettől függetlenül, számos szlovákiai magyar iskola továbbra is létszámgondokkal küzd. Kevés a magyar gyermek, s közülük nem is kevesen szlovák iskolákba kezdik a tanulmányaikat! A magyar identitástudat megléte/hiánya vagy egyfajta „racionalis gondolkodás” (azaz a szlovák iskolákból jobban tud érvényesülni) az, ami alapján meghozzák a döntésüket a szülők.

 

Azt gondolom, hogy az identitástudat nem zárja ki a racionalitást. Már nagyon sokszor találkoztam azzal (magam is átéltem), hogy a gyerekeiket magyar iskolába járató szülőket szinte megvádolják, hogy a saját gyerekeiknek ártanak, s mivel ilyet normális ember nem tesz, szinte olyan kép alakul ki róluk, hogy ők nem teljesen komplettek. Elborította az agyukat a nemzeti eszme. Én ezt már nagyon unom. Mert ez egy hatalmas hazugság.

 

A másik dolog az érvényesülés. Egyáltalán mit jelent ez a szó? A kutatásaimból az derül ki, hogy a szülők ez alatt elsődlegesen azt értik, hogy a gyerek jobban megtanul szlovákul (ami biztosan így van, mert az is, aki kínai környezetbe kerül, hamarabb megtanul kínaiul, mint az, aki Szlovákiában heti néhány órában tanulja).

 

 

De hát a magyar iskolának nem is ez az elsődleges feladata, bár úgy gondolom, ez is egy nagyon fontos feladat, mert abban igazuk van ezeknek a szülőknek, hogy szlovák nyelvtudás nékül nem lehet Szlovákiában „érvényesülni”. És ebben nem kell diszkriminációt látni, hiszen ez a világ minden országában így működik. A külföldre utazó diákok, vendégmunkások is, ha nem akarnak leragadni a mosogatásnál, ott is meg kell tanulniuk a többség nyelvét. És nem attól csorbul az identitásunk, hogy jól tudunk szlovákul/angolul/stb.

 

Visszatérve az iskola oktatási nyelvéhez: a magyar iskolában lassabban tanul meg a gyerek szlovákul, de a jó magyar iskolában megtanul valami ennél sokkal fontosabbat. Megtanul önmaga lenni. És ezt azért tartom fontosnak, mert az az ember, aki tudja, hogy ő kicsoda, annak valószínűbb, hogy van önbizalma, s ezért később sokkal könnyebben győzi le az akadályokat. Ezt bizonyítja a rengeteg szlovákiai magyar, akik az élet területén úgy tudtak nagy teljesítményeket és sikereket felmutatni, hogy magyar iskolába jártak, és máig magyarnak tartják magukat. Egyáltalán nem véletlen, hogy manapság olyan nagy sláger az önismeret. Ha gyermekkorban nincsenek biztos fogódzók – és ebbe beletartozik a nemzeti identitás fejlesztése is – , akkor az emberek bizonytalanok, keresnek, és felnőtt korukban próbálják drága kurzusokon megtalálni önmagukat.

 

És még egy dolog. Mindaz, amit itt elmondok, nem azt jelenti, hogy nincsenek kivételek. Előadásaim után néha előfordul, hogy valaki felhoz egy ellenpéldát, akár a saját családjából is. Természetesen vannak kivételek, de a magyarok fogyása letagadhatatlan tény, mert a tendenciák a kivételek ellenére is már hosszú ideje az elmondottak szerint működnek. Én szociológusként és emberként tiszteletben tartom mások döntését, s nem azért beszélek ezekről a dolgokról, mert valakinek a szemére akarom hányni a nem magyarságpozitív döntését, hanem azért, mert ezek nélkül egyszerűen nem lehet megmagyarázni a fogyásunkat.

 

Találkozó Füleken. Forrás: Lampl Zsuzsanna.

 

Nógrádban, főleg annak határmenti településein tapasztalható (de feltételezem, hogy országunk más részein is), hogy növekszik azoknak száma, aki az alapiskola elvégzése után Magyarországra mennek tanulni, amíg az itteni magyar középiskolák, magyar középiskolai osztályok szinte haldokolnak. Miben látod az okokat, lehet e tekintetben valamit tenni esetleg tanácsolni?

 

Ennek is, mint mindennek, bizonyára több oka van. Úgy tudom, a Nógrádban, de nemcsak ott, például nyomós ok, hogy a magyar iskolákban sok a roma gyerek (vagy inkább a roma származású magyar gyerek?), és mivel ők gyakran nem arról a szintről indulnak, ahonnan a többi gyerek, a szülők félnek a színvonal csökkenésétől. És ilyenkor vagy szlovák iskolába írtaják a gyereküket, vagy ha fontos számukra a magyarnak maradás, akkor magyarországi iskolába. És akkor már ugye, jön szinte automatikusan a szlovák/magyarországi középiskola.

 

Ez bonyolult dolog. A szülők azt mondják, nem akarják roma iskolába íratni a gyereket, miközben a „roma iskola” úgy „keletkezik”, hogy csak a romák adják oda a gyereküket. De én megértem ezeket a szülőket. Szeretném látni, hogy az őket intoleránsnak, stb. nevezők vajon hasonló helyzetben hogyan döntenének. A másik oldalon megértem a romákat is, hiszen ha ők magyarok – például Füleken én többnyire magyarul beszélő romákat/roma származású magyarokat hallottam – , akkor nem logikus, hogy példamutatóan magyar iskolába íratják a gyerekeiket? Nem tudom, mi lenne a megoldás. Állítólag Magyarországon – Nyíregyházán? – vannak jó példák arra, hogy a roma gyerekek először szegregált oktatásban részesülnek, nincs kudarcélményük, nagyon gyorsan fölfejlődnek, és utána már integrálódnak a másik osztályközösségbe, és ez így jól működik. De erről többet nem tudok.

 

Aztán azt is látni kell, hogy vannak, akik számára a romák jelenléte csak ürügy. Dehogy akarják a magyar iskolát választani. És olyan is van, hogy nem tartják jónak a helybeli magyar iskolát. Ez is egy bonyolult dolog, hogy ezt honnan tudják, de elfogadom, hogy egy kisebb településen, ahol mindenki mindenkit ismer, jól terjednek a hírek. És az is lehet, hogy az az iskola tényleg nem jó. Lehet, hogy rosszak a tanárok. De ez a szlovák iskolában sem kizárt. Sőt, a magyarországiban sem. És lehet mindebben némi sznobizmus is.

 

Vannak szülők, akik hirtelen többnek érzik magukat, ha a gyerekük külföldön tanul. Pedig…

 

Puntigán József
Nyitókép: Dömötör Ede

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!