Napra nap múl, öröm nélkül,
S minden egyes nap emlékül
Csakis bűntudatot hagy.
Bennem ártó, titkos mérgek
Hűs kétkedések tenyésznek
S állandó itt benn a fagy.
Panaszban dús így az éjem,
(és én mégis úgy remélem
megváltozik minden majd).
És az új nap oly öröm lesz
Újra, ami felülmúlja
Csendesíti benn a zajt.
S akkor újra reám kacsint
Édes, ringató öröm, s mind
Ami boldoggá tehet.
S rám majd újra úgy nevet az
Édes öröm, furcsa ravasz,
Mint oly régen tette ezt.
És szívemben ott benn honol
Majd a lüktető öröm, hol
Évekig csak Puszta volt.
Ám addig a Magány marad,
(kiismertem évek alatt,
Amíg lelkemben honolt).
S valahonnan erőt nyernem
Kell addig és nem engednem
Győzni felettem a bajt,
S tovább menve hinni, marad
Tovább is e hit, hogy szabad
Boldog leszek egyszer majd.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.