Napra nap múl, öröm nélkül,
S minden egyes nap emlékül
Csakis bűntudatot hagy.

 

Bennem ártó, titkos mérgek
Hűs kétkedések tenyésznek
S állandó itt benn a fagy.

 

Panaszban dús így az éjem,
(és én mégis úgy remélem
megváltozik minden majd).

 

 hirdetes_810x300  

És az új nap oly öröm lesz
Újra, ami felülmúlja
Csendesíti benn a zajt.

 

S akkor újra reám kacsint
Édes, ringató öröm, s mind
Ami boldoggá tehet.

 

S rám majd újra úgy nevet az
Édes öröm, furcsa ravasz,
Mint oly régen tette ezt.

 

És szívemben ott benn honol
Majd a lüktető öröm, hol
Évekig csak Puszta volt.

 

Ám addig a Magány marad,
(kiismertem évek alatt,
Amíg lelkemben honolt).

 

S valahonnan erőt nyernem
Kell addig és nem engednem
Győzni felettem a bajt,

 

S tovább menve hinni, marad
Tovább is e hit, hogy szabad
Boldog leszek egyszer majd.

 

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!