Változatok 01 – Pozsony

Ily selymesen sosem hullt még vállaimra rá az este,

S ily finoman nem ölelt tán egyszer sem a város még,

S mint az ifjú szerelemben, úgy burkolt be édes teste,

S úgy derültek fényre szépen lámpái is, mint az ég.

.

Úgy bújtam az ölébe én fázva, fájón, gyönyörrel,

   

Vágyva mind a Kincset, amelyt tavasz-meleg kínálhat,

Épp úgy tettem, Istenemre, miként régen, örömmel,

S mentem, vágyva kiáltani Boldogságom világnak.

[stw]

.

Furcsa Hiány, s furcsa Teljes-Érzet égett együtt benn,

Vegyes, zavart, szeszély-öröm, (kifejezni sem lehet),

S két gondolat volt csupán, mi nem eresztett el engem:

Mért akarnék veled lenni?

S miért nem leszek veled?

.

Mint a részeg, túlzó Öröm, amely baj és gyógyír is,

Úgy lüktetett mélyemben az Emlék és a Jövő – Vágy,

És köröttem sok-sok ember, megannyi Hit, hű s hamis,

S messze volt még (bár úgy vágytam: pihentessen már) az ágy.

..

.

Kerepesi Igor