Mint egy kihűlt bolygó lelkem, érzéketlen holt anyag,
Nem ért Álmot, nem ért Mosolyt, nem éri Vágy s Akarat,
Olyan Magány ringat így el, amely mély, miképp az Űr,
És a magány mellé társul csupán Kérdés telepűl.
Kérdés tépi, dúlja mindig, túl sok már az Egymagam,
S vájja, fúrja, mint egy vírus elégedetlen agyam,
Magam körül forog mindig sok-sok halvány kérdésem,
Csupán válasz nincs, s ha mégis, kedvetlenűl elvetem:
Ki lesz, aki így szeret majd,
Ahogy magam sem tudom?
Ki viseli majd, ha harcom
Magam ellen feladom?
Kiben marad érdeklődés
Évekig meg irántam,
Mikor magamnak is nehéz
Elviselnem önmagam?
Nem szabadna így éreznem, hiszen Sorsom bőkezű,
Mégis érzem, mégis tépked, Bűntudat dúl, s nincs Derű,
S oly sokszor én félelemmel figyelem csak, hogy mi vár,
S hűvös szél fú rajtam át és rogyadoz a Ős Kincstár.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal igee Igee Kerepesi kérdések Kerepesi Igor Komárom magam pozsony változatok vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.