Sziget 2017: Az életben legalább egyszer érdemes kilátogatni Magyarország legnagyobb zenei fesztiváljára

A Szigetről már hallottam jót, s rosszat egyaránt, és attól függetlenül, hogy valaki járt-e ott vagy sem, úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan róla a saját véleménye.

Én évekig azoknak a csoportját erősítettem, akik még sosem jártak a Szigeten, és nem is igazán voltak rá kíváncsiak. Mindig is úgy gondoltam, hogy a Sziget zenei világa nem egyeztethető össze az én „metálzenei” világommal, s azután, hogy szeretett műfajom sátrát felszámolták a Sziget Fesztiválon, még inkább elhatárolódtam tőle. Egészen mostanáig, amikor “csak a rock, csak a metál” öntörvényűségemből engedve, más zenei stílusok irányába nyitva és persze egy visszautasíthatatlan lehetőségnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy kilátogatok a 25. Sziget Fesztiválra.

Szombaton másodmagammal indultam el felfedezőutamra Magyarország legismertebb fesztiváljára. Mivel délután érkeztünk, ezért a hosszadalmas sorban állást és a végeláthatatlanul kígyózó sorokat sikeresen elkerültük. A szigetes útleveleinket szorongatva próbáltunk elvegyülni a tömegben, majd a hömpölygő árral eljutni a Nagyszínpadig. Ide-oda cikázó kíváncsi tekintettel érkeztünk meg a Nagyszínpad elé, ahol a fesztiválozók éppen az ausztrál rapper, Iggy Azalea koncertjére gyülekeztek.

   

Iggy Azalea a szigetes koncertjét hirtelen lemondó Rita Ora helyett lépett a színpadra. A szétplasztikázott és megtömött kofferú szőke rapper neve nekem nem sokat mondott. A koncert előtt pár nappal ugyan meghallgattam a YouTube-on a legismertebb dalait, majd gyorsan el is könyveltem, hogy “te jó ég, mi ez a szörnyűség.”

Ennek ellenére Iggy Azalea haknizós produkciójának volt egy olyan hangulata, ami miatt több ezer emberrel együtt jól tudtam magamat érezni. Annak ellenére, hogy a színpadot nem sikerült a jó értelemben felrobbantania, szerintem teljesen rendben volt a buli. A rapzenéhez nem értő laikusként csupán annyit tudok mondani, hogy azt kaptuk, amire egy rapper fesztiválos fellépésén számítani lehet.

Az ausztrál rappernő koncertje után Macklemore & Ryan Lewis koncertjéig szusszanásképpen igyekeztünk bebarangolni a végeláthatatlannak tűnő Szigetet. A cirkuszi sátorra emlékeztető A38 Sátor színpadán még sikerült elcsípnünk a lendületes ír rock kvartett, a The Strypes-ot, de a Világzenei Színpad előtt zajló buliba is sikerült belepillantanunk.

Miután sikeresen átverekedtük magunkat a bulizós, asztalon táncolós, fűben és porban üldögélő, állandóan mozgásban lévő tömegen, némi harapnivaló után néztünk. A kínálatkavalkádból végül gyrosra és streetfoodos spenótos tésztára esett a választásunk, de Mr.Funk fánk-kínálatát mellett sem tudtunk kóstolás nélkül elsétálni, így fánkkal a kezünkben ismét a Nagyszínpad felé vettük az irányt.

Az este legjobban várt koncertjének Macklemore & Ryan Lewis színpadra lépése számított. A legutóbb négy Grammyt is besöprő Macklemore nemcsak a popos, könnyen érthető, ám súlyos társadalmi mondanivalóval rendelkező dalai miatt népszerű, hanem a műfaj berögződéseivel szembemenő missziója miatt is.

A hangulat a világvégét idéző naplemente és az állandó viharfigyelmeztetések ellenére is garantált volt. A 21.30 órás kezdés ellenére a Sziget már 21.00 óra előtt szinte csordultig telt. A rapperduó hatalmas és végeláthatatlan embertömeg előtt durrantotta el a partyágyút, Mackelmore pedig úgy, ahogy volt, az egész show-t elvitte a hátán. Macklemore-ék slágerei közül innen-onnan még nekem is bederengett és ismerősen csengett néhány dal annak ellenére, hogy nem hallgatom őket.

Macklemore óriási show-t csinál. Nemcsak a szöveget tolta, de tánctudásról is bizonyságot tett, ugyanis amellett, hogy a többször is beállt a tánckarába, egy ponton beugrott a tömegbe, és elképesztő vágtázást nyomott le az emberek hátán. A közönség megelégedésével zárult buli után Macklemore még végigtolta James Brown ‘I Feel Good’-ját, majd kiment egy adag törölközővel a kifutóra, mindegyikbe beletörölte valamijét, és bedobta őket a közönség közé.

A szombati nap tehát teljes elégedettséggel töltött el minket, azt kaptuk, amiért kijöttünk: jó volt a hangulat, remek volt a buli, és az eső sem esett. Végszóként csupán annyit tudok mondani, hogy zenei ízlés ide vagy oda, a fesztiválnak van egy olyan hangulata, ami miatt az életben legalább egyszer érdemes kilátogatni a Szigetre.

Takács Henrietta

Videók: Fazekas Noémi

Nyitókép: czechmag.cz