A Tiso vezette Szlovák Államban a zsidóellenes intézkedések részeként, 1941. szeptember 9-én lépett életbe az úgynevezett Zsidókódex, amely a már korábban bevezetett zsidóellenes rendelkezések mellett  további korlátozásokat vezetett be, s amelynek eredményeként néhány hónappal később 1942 februárjában Szlovákiából kezdték meg a zsidók deportálását és megsemmisítését.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

A Holokauszt szlovákiai emléknapja alkalmából a losonci zsinagógában emlékeztek meg  a Holokausztról és a losonci zsidóság elpusztításáról. Utóbbira nem a Zsidókódex rendelkezései alapján került sor, de jóval később, Magyarország német megszállását követően.

 

A Szlovák Állam vezetése már közvetlenül a megalakulása után magáévá tette a Németországban elfogadott zsidóellenes elveket. Az 1939 áprilisában kiadott rendelet alapján, faji alapon meghatározták kit kell zsidónak tekinteni, s megkezdték a zsidónak minősülő személyek közéletből való eltávolítását.

 hirdetes_810x300  

 

Veronika Homolová Tóthová. Felvétel: Puntigán József.

 

1941. októberében a Szlovák Állam területén élő zsidókat megfosztották szinte minden joguktól, állásaiktól, munkatáborokba gyűjtötték össze őket (pl. Szered, Vihnye, Nyitranovák, Zsolna, Nyitra stb.). Miután a német vezetés 1942. január 20-án meghirdette a zsidó kérdés „végső megoldás“-ának végrehajtását, először a Szlovák Államból kezdték meg a zsidók tömeges deportálását a koncentrációs táborokba, Auschwitzba.

 

Az első szerelvény 1942. március 26-án Poprádról indult el, melyet azután továbbiak követtek. Május végéig a szlovákiai kb. 80 ezer fős zsidóság mintegy kétharmadát hurcolták el, azaz kb. 52000 embert. A folyamatot csak június végén állították le, amikor különböző hiteles forrásokból a szlovák vezetés tudomására jutott, hogy a zsidókat nemcsak áttelepítik, de megsemmisítik.

 

Felvétel: Puntigán József

 

Apró eltérésekkel, s lényegesen gyorsabb lefolyással ez a folyamat ismétlődött meg Losoncon is Magyarország 1944. március 19-i megszállása után. Addig az itteni zsidóság, az őket érintő korlátozások és rendelkezések ellenére is viszonylag nyugalomban élhette mindennapjait. A megszállást követően ez a helyzetük gyorsan megváltozott.

 

Bezárták a zsidó iskolát, betiltották valamennyi, nem vallási zsidó szervezet működését. Zsidók nem vásárolhattak húst, a számukra kiutalt jegyre csak konzerveket kaphattak, azt is csak ideiglenesen. Az orvosok kivételével nem végezhettek szellemi munkát, nem lehetett a tulajdonukban „átlagon felüli” lakás, nem vásárolhattak fegyvert, nem lehetett rádiójuk  stb.

 

Soňa Vargová. Felvétel: Puntigán József

 

1944. május 3-án rendelték el Nógrád megye, benne Losonc zsidóságának elkülönítését. Létrehozták a gettót, amelybe azután közel 2500 zsidó lakost zsúfoltak össze. Az áttelepítésnek szemtanúja volt az akkor Losoncon tartózkodó Márai Sándor író is, aki a naplójában ezt jegyezte le: „A gettókat általánosan és kötelezően megvalósítják, minden tízezernél magasabb lélekszámú magyar városban, ahová beterelik a környékbeli falvak zsidait is. Losoncon ma reggel kezdték meg az átköltöztetést. Amíg írok, ablakom előtt zörögnek a kordék, melyeken nyomorult emberek tolják szegényes, rongyos holmijukat. Úgy érzem magam, mint Josephus Flavius, mikor Titus és Vespasianus elküldték Jeruzsálem falai alá, hogy lássa és írja le Jeruzsálem pusztulását. Ha túlélem, leírom.

 

1944 június elején a gettót kiürítették, a zsidó lakosokat előbb a Rakottyai-féle téglagyárba összpontosították, majd innen  1944  júniusában szállították Auschwitzba. Az első transzport 1970 személlyel június 9-én hagyta el Losoncot, amit néhány nap múlva követett a második.

 

Felvétel: Puntigán József

 

1944. június 19-én a losonci gettó már üres volt és a városban nem volt zsidó lakos. Erre utal a város tisztiorvosának jelentése „Tisztelettel jelentem, hogy az intézkedések kivétel nélkül folyamatba tétettek, azonban a zsidók időközben történt eltávolítása folytán azok egy része befejezést nem nyert, másik része pedig nem volt foganatosítható.”

 

L. Gály Olga. Felvétel: Puntigán József

 

Az „Ismeretlen út … visszaadjuk a számoknak neveiket, a neveknek a történeteket … “ c. megemlékezést Veronika Homolová Tóthová, a néhány hónappal ezelőtt megjelent Mengele leánya (Mengeleho dievča) c. nagysikerű  könyv losonci származású szerzője vezette.

 

Viola Ružena Fischerová. Felvétel: Puntigán József

 

A műsor első részében a losonci magángimnázium diákjai által elkészített, Zachor / Emlékezz!  hoLOkauStONC – Losonc és a holokauszt c. filmet nézhették meg a résztvevők. Ebben a holokauszt losonci túlélői is megszólaltak, többek között Mengele leánya Viola Ružena Fischerová, L. Gály Olga, író (a Néma madár könyvében maga is leírta losonci gettóban eltöltött napjait), Winkler Pál, Winkler Oszkár építész testvére is.

 

A film a „Hogyan tanítsuk a holokausztot“ c. 2008-ban elindított projekt keretében készült el. A projektet, annak tevékenységét, az eddigi eseményeit annak vezetője Soňa Vargová ismertette.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

A vetítést követően a zsinagóga melletti parkban Helena Vajová  (V. Ružena Fischerová lánya) és Pavol Baculík, Losonc város alpolgármestere egy szomorú fűzfát ültettek el. Nem véletlenül. A fűzfa bibliai szimbólum. Az elhurcolt zsidók a babiloni fogságban a folyók mellett sírva emlékeztek hazájukra, a Sionra, és hárfáikat a fűzfákra akasztották (Zsolt. 137: 1-2).

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Előtte a zsinagóga eredeti lépcsőjének egyikét leplezték le, rajta a Holokauszt „A” betűvel kezdődő áldozatainak neveivel. Az elmondottak szerint ezt minden évben újabbak követik majd.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

A megemlékezést Jozef Lupták és Boris Lenko duo koncertje zárta, akik ezt megelőzően a műsor többi részében is bemutatkoztak.

 

Felvétel: Puntigán József

 

Puntigán József

Nyitókép: Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!