A napokban emlékeztünk meg arról, hogy Erzsébet királyné 1898. szeptember 10-én Genfben merénylet áldozata lett. Erzsébet királyné fia 1889-es öngyilkossága után veszítette el érdeklődését a közélet iránt, és élete további részét állandóan feketébe öltözve a bécsi, királyi udvartól távol, utazásokkal töltötte.
Ezek egyike volt az élete utolsó, genfi utazása is, melyet kísérete akarata ellenére tett meg. A Beau Rivage Szállodában lakott, ahonnan ottléte másnapján Sztáray Irma kíséretében a Genfi-tó partján lévő sétányon keresztül a hajóállomásra indult, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheno tudatosan beleütközött, majd futásnak eredt.
Alig egy órával később kiderült, hogy nemcsak nekiütközött, hanem egy hegyesre reszelt reszelővel szívtájékon szúrta. A királynénak még volt annyi ereje, hogy tovább sétálva felment a reá várakozó hajóra, ahol azután társai szembesültek sebesülésével, de az életét már nem tudták megmenteni.
Holttestét udvari különvonat szállította Bécsbe, ahol 1898 szeptember 17-én helyezték végső nyugalomra a bécsi kapucinusok templomának családi kriptájában fia, Rudolf mellé.
Erzsébet királyné, azaz Erzsébet Amália Eugénia, gyakori becenevén Sisi, teljes német nevén Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach osztrák császárné, magyar királyné, Ferenc József felesége volt. Kora egyik legszebb asszonyának tartották.
A népszerű királyné cselekedetei, utazásai mindig a figyelem középpontjában álltak, melyek közül az egyik legérdekesebb az 1895. július 1. és 22. közötti háromhetes bártfai gyógykezelése volt, ahol a Deák-szállóban tartózkodott.
A látogatás néhány érdekes részletéről a Vasárnapi Újság 1898/40 számában olvashatunk Szegedi Maszák Viola írásban.
„Úgy látszik, szeretett Bártfán lenni…S addig, amíg a kíváncsiak nem háborgatták, nem zárkózott itt el az emberek elől. Sokszor lesétált az ivókúthoz, s maga vitte a poharát a Lobogóforráshoz. …
Reggel, már fél hatkor megfürdött s az után sétára indúlt, ilyenkor mindig egyedül. Leginkább a Cseresnyésre ment a lehető legegyszerűbben öltözve. Sokszor kalap és keztyű nélkül nagy fehér vagy fekete ernyővel járkált. Ez az út reggel meglehetős néptelen volt, s így ott a királynét nem zavarták. Ha sétáin valakivel találkozott, annak tiszteletteljes meghajlását nyájas főhajtással viszonozta. Arczának kifejezése rendesen derűit és nyugodt volt. Karcsú alakjával, könnyed járásával idősebb korában is olyan volt, mint egy fiatal leány. …
Déli sétáin rendesen görög felolvasója kísérte. Ő Felsége ment elől egyenes tartással, fiatalos mozgással és gyors léptekkel, mellette vagy mögötte haladt görög felolvasója és hangosan olvasott görögül. De ez csak verőfényes, szép napokon történt. Sétáját különben esős időben is megtette, de csak társalogva s nem olvasva kísérte a görög.
Deák-szállóban külön feljáratot csináltak a királyné lakosztályához, mely egy nagy szalonból, kis boudoirból és hálószobából állott. … Délután öt órakor, ebéd után Mikes grófné kíséretében sétált a királyné. Ilyenkor hallottuk tiszta szép magyar beszédét, mert kísérőjével rendesen magyarúl társalgott. Azt is megjegyeztük, hogy sokszor Mikes grófné, vagy a görög is jobbról mentek mellette; a királyné kívánta igy.
A templomban Ő Felsége számára készített oratóriumot csak a kíséret használta, mert a felséges asszony misét minden vasárnap a Deák szálló kis kápolnájában hallgatott, melyet szintén az ő kedvéért rendeztek be… .
Nem szerette, ha kisérték és vigyáztak rá. Eleintén egy detektív, s messze egy csendőr követte, de a mint észrevette őket, oly gyorsan változtatta meg útirányát, hogy nem lehetett kiszámítani, merre megy. A legnagyobb sétákra vagy magánosan ment, vagy Mikes grófnéval. …“
A helyi lakosok hatalmas megtiszteltetésnek vették Erzsébet királyné látogatását. Ez látszik a hetilap az 1895. július 2.-i számában megjelent írásban is
„Megható a szeretet megnyilvánulása, az imádatig menő hűséges ragaszkodás kifejezése, melylyel az egyszerű, szegény pórnépünk imádott Királynő-jéről beszél. Megható, mert szívből fakadó, az az egyszerű hódolat, melyet lépten-nyomon látni, hallani, a mikor a felséges Nagyasszonyról van szó. Ezt nem lehet mesterkélten előidézni! „
Egy évvel később 1896 tavaszán a Deák-szálló falán emléktáblát helyeztek el az „Ezen házban lakott ő császári és királyi felsége Erzsébet királyné 1895. június. 1. – július 22.“ felirattal. Az átadási ünnepség szónoka Németh László egyértelműen utalt arra is, hogy miért is volt olyan fontos a számukra a királynő jelenléte,
„Hatalmas erejű gyógyforrásaink ezután még nagyobb körben lesznek elismerve, méltányolva és a távolabbi vidékekről is számosabb látogatók által felkeresve.“
A királyné jóváhagyásával a kezelése során használt Lobogó-forrást Erzsébet-forrásnak keresztelték át.
A Vasárnapi Újság 1899. július 16-i számában (Erzsébet királynő emlékezete) olvashatunk arról, hogy az orvosforrás oszlopcsarnokában emlékoszlopot állította fel, melybe befalazták azt az ivópoharat, a melyből Erzsébet királyné az ott tartózkodásakor a gyógyforrás vizét itta.
„A pohárnak különben érdekes története van. Amikor a királyné Bártfára hajtatott a vasúttól, a kút mellett megállította kocsiját és vizet kért. A kíséret és a fogadást rendező urak zavarba jöttek. Előkészítettek ugyan szép ezüstös serleget, hogy ezüsttálczán szolgálják föl a vasas vizet, de arra nem számítottak, hogy a felséges asszony rögtön, a vasúttól jövet, minden pihenő és átöltözködés nélkül megkezdi kúráját. Az előkészületek tehát kárba vesztek; a szomszédos czukrászatból sietve hoztak egy egyszerű üvegpoharat, a melyből a Királyné azután naponta itta a forrásvizet.“
Feliratai: „Ezen pohárból itta Bártfai gyógyforrások vizét az Istenben boldogult, felejthetetlen emlékű Erzsébet Ő csász. és királyi fensége, Magyarország királynéja 1895 július 1-től 22-ig. Őrizzük kegyelettel.”
A pohár alatti márványtáblán: „Unda salis, ferro fraterno foedere iucia, qui bibis ut valeas, hoc tibi fonte salit, hora fugax signet, perituri tempora morbi, quum crestet mordo deficiente, salus.”
Az egykori Deák-szálló előtt mai is látható Erzsébet-szobor talapzatát 1903. július 25-én állították fel, a bronzból készült szobrot augusztus 16-án leplezték le. Erről a Vasárnapi Újság számolt be a 1903/34. számában.
„… Mint régen, újra egy fejedelemasszony lépeget az erdő árnyékos ösvényein, a ki a legszentebb anyai fájdalom terhe alatt roskadozva jár-kél élete útjain. A ki egyszerű Szürke selyemkendővel fedve fejét, veszi napi fürdőjét, a ki gyalog bejárja a vidék kiesebb fekvésű helyeit; egyik-másik fordulónál a reá már várakozó pereczes gyerektől vásárol egy-két darabot, míg a gyerek hálálkodik az áldott lelkű nagyságos asszony »-nak. De a merre megy, a merre jár, egy nép szeretete, egy nép mély részvéte kíséri. A királyi aszszony tudja, látja, érzi ezt, érdeklődik is minden szép és nemes iránt, de vigasztalni semmi sem tudja. Az anyai fájdalom, a milyen szent, épen olyan vigasztalhatatlan is.
… benső egyszerűségében annál meghatóbb ünnep, a melyet Bártfa a múlt vasárnap ült osztálykülönbség nélkül a nép ezreinek jelenlétében. Odaadó, lángoló szeretettel ünnepelte most a közönség annak az emlékét, a ki idegenből szállt e tájékra, de az idegen környezetben, a gyászos időkben is rokonszenvezett nemzetünkkel. …
A Deák-szálló előtt, a hol a megboldogult királyné lakott, állott a szobor nemzeti színű lepellel eltakarva a kíváncsi szemek elől. Az áhítatos csöndben az eperjesi katonai zenekar a Hymnuszt adta elő. Utána Bardossy Jenő főispán, mint a szoborbizottság elnöke fényes díszmagyarban mondott megnyitó beszédet, melynek elhangzása után Berzeviczy Albert tartotta meg ünnepi beszédét … A szép beszéd után lehullott a lepel a szoborról …
A szép szobor Donáth Gyula műve. Magas talapzaton, ülő helyzetben ábrázolja a királynét, a milyen fiatalabb éveiben volt.“ A Bártfafürdői Hiradó 1903. augusztus 9.-i száma így jellemzi az alkotást. „A királynét a bronzból készült munka ülve ábrázolta fiatal korában, s magyarországi kedvelt attributumaival örökítette meg, vagyis a koronázási díszruhájában, koronát viselve, kezében legyezőt tartva, hátszegi márvány talapzatán „Erzsébet” felirattal.“.
A szobrot 1945 utáni magyarellenes intézkedések részeként eltávolították a helyéről és 1968 tavaszán állították fel újra szlovák és német nyelvű feliratokkal: „Na pamiatku pobytu cisárovnej Alžbety kráľovnej Uhorska” (azaz „Erzsébet császárné, magyar királyné itttartózkodásának emlékére) valamint „Zur Erinnerung des Aufenthalts der Kaiserin Elisabeth, Königin von Ungarn“.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Bártfa Bártfa és Vidéke Deák-szálló Erzsébet királynő Ferenc József Főoldal Genfi-tó Sisi Sztáray Irma Vasárnapi Újság
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
