„Az egyház szeme fénye az Oskola“ – Könyvismertető

„Bárcsak a jó Isten megadná, hogy úja összenőjön az, ami összetartozik.. Hogy újra egybeforrjon a magyar református egyház és iskola, s majd évszázadok múltjával, a Böszörményi István szakmaiságával, s szerető elkötelezettségével dolgozó helytörténészek,kutathassanak, találhassanak, írhassanak,értékelhessenek, emlékeztessenek. S ezzel együtt a múltban gyökerező jó irányt mutassanak fel.“

– olvasható a losonci református gimnázium történetét bemutató könyv előszavában, melyet a kötet szerkesztője Somogyi Alfréd, lelkipásztor a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Kara Történeti Tudományok Tanszékének vezetője írt.

Hiányt pótló munka született meg, mely mögött a szerző, Böszörményi István, nyugalmazott tanár, helytörténész, néprajzi író több évtizedes munkája áll. Hihetetlen nagy munka, melyet igazán akkor tud értékelni majd az olvasó, ha belelapoz a több, mint 500 oldalas könyvbe.

   

A református gimnázium története nemcsak Losonc története, több annál. Az iskola jelentősége messze túlszárnyal a város, Nógrád, de annak határain túl is.

A szerző az iskola történetéről már számos, hosszabb-rövidebb összefoglalót írást jelentetett meg főleg a helyi és a regionális sajtóban, de az iskola történetét összefoglaló kiállítás képei és szövegei ott vannak a losonci Kármán József Alapiskola és Óvoda falain, mint ahogy hallhatóak és láthatóak voltak a helytörténeti előadásaiban is.

Az iskolatörténeti munka három nagy fejezetre tagolódik, melyek az iskola megalakulásától kezdve 1870-ig követik végig annak történéseit. Ekkor a református gimnázium az állami gimnázium része lett, amivel egy újabb, nem kisebb jelentőségű iskolatörténet veszi kezdetét.  De ez, ahogyan szokták mondani, egy másik történet, melyet a jelen kötetben egy fejezetben foglalt össze a szerző.

Az 1. fejezet (A kezdetektől a XVIII. század végéig) a nógrádi középfokú oktatás legrégebbi időszakát foglalja össze. A középfokú oktatás Nógrád megyében a 17. század első felében  vette kezdetét. Olvashatunk benne a 17. századi „Losonczi oskoláról“, Menyői Tolvaj Ferenc tevékenységéről, Kármán András, s a Kármán család további tagjainak jelentőségről, Rozgonyi József rektor-profeszorról és iskolai reformjairól, az iskola törvényeiről könyvtáráról. Nem hiányoznak a rektorok és diákok névjegyzékei, de a költségvetési tételek elemzése sem.

A 2. fejezet a 19. század közepéig tekinti át az iskola eseményeit. Ekkorra már kialakult a diákokat támogató rendszere is, melyben alapítványok, stipendiumok, tápintézet is segítették a diákok életét. Természetesen maga az oktatás is reformokat élt át, s a problémák sem kerülték el.

Bevezették a kétfokozatú képzést (Akadémiai tudományok – Humaniorium és Grammaticai Tudományok), létrejött a jogtudományi tanszék. Szó esik az iskola neves tanárairól Steller Jánosról, Kováts Benjáminról, Zsarnay Imréről, a magyar nyelv előtérbe kerüléséről, az iskola gazdálkodásáról és az iskola működését meghatározó  számos egyéb részletről is. Az 1840-es években vetődött fel a városban működő két gimnázium (református líceum, evangélikus esperességi gimnázium) egyesítésének a terve is.

A 3. fejezet az iskola fennállásának utolsó évtizedeit foglalja össze. 1849. augusztusában Losonc története legnagyobb tragédiáját éli meg, porig égetik, mely a református egyház és az iskola tekintetében is súlyos következményeket vont maga után.  Az újjászületés nem volt egyszerű folyamat, melyben különböző melyet talán az egyik alfejezet címe fejez ki a legjobban „Egyházunk és Iskolánk hajdani virágzásából naponta alább szálló szomorú helyzetében“. „Felgymnasiumból“ „algymnasium“ lett majd „református középgymnasium“, ami azután az iskola történetét is zárja.

A kötetet különböző statisztikai adatok, kimutatások, oktatói névlisták,  fényképmelléklet, névmutató és irodalomjegyzék  teszik teljessé.

A kötet a komáromi Calvin J. Teológiai Akadémia gondozásában jelent meg.

Nyitókép: Az iskola épületének metszete (Forrás: Losonci Állami Levéltár)

Puntigán József