Adott egy zanzibári születésű srác, akinek olyan hangi adottságai vannak, hogy az akár operaénekesi sorba is emelhetné őt. Ez a nem épp szépségéről ismert suhanc aztán összeismerkedik a hosszú, göndör hajú entellektüellel, aki saját, házi készítésű gitárján úgy bűvöli a húrokat, hogy azt sok nagymenő megirigyelheti. Hozzájuk csatlakozik egy érces hangú srác, aki oly precízen és nagyszerűen veri a dobokat, mintha az élete függne tőle. Végül, egy válogatásnak köszönhetően egy visszahúzódó, szelíd fiú egészíti ki a bandát, aki a ritmusszekciót erősíti majd.

 

A fiatal Queen együttes, balról jobbra: Mercury (ének), May (gitár), Taylor (dob), Deacon (basszusgitár)

 

Farrokh Bulsara – ismertebb nevén Freddie Mercury -, a gitárvirtuóz, ma már tudósdoktor Brian May, a dobos Roger Taylor és a szelíd srác, John Deacon frigyéből így jött létre a Queen együttes, akik precízen kidolgozott dalaikról, nagyszabású, látványos koncertjeikről és elsősorban énekesük extravagáns, polgárpukkasztó viselkedéséről ismertek.

 

A színpadon: Farrokh Bulsara, azaz Freddie Mercury

 

 hirdetes_810x300  

Első nagylemezük 1973-ban látott napvilágot, s nemes egyszerűséggel a Queen címet viselte, s noha különösebb visszhang nélkül maradt, arra nagyszerű volt, hogy felkészítse a hallgatóságot az újfajta hangzásra, valami olyanra, amiben addig nem volt része a rockereknek: nem telt sok időbe, s a Queen gitárszólóit, tételekre tagolható 6-7 perces dalait, s Freddie szívet s fület gyönyörködtető hangját ezer más banda közül is felismerték az emberek.

 

Lemezeik olyanok voltak, mint egy színházi előadás lenyomatai: operába illő éneksávokkal, gyönyörű hangszeres részekkel, érdekes hangszereléssel, az egyes dalokban egymástól jól elkülöníthető részekkel. Zenéjük, s a világ amit teremtettek maga volt a színtiszta varázslat. Olyan korszakos dalok kötődnek kezdeteikhez, mint a Killer Queen, a Love of my life, a Bohemian Rhapsody, vagy a Somebody to love.

 

 

 

A legtöbb kritikus egyetért abban, hogy a banda 1975-ös, a Night at the opera című lemezével ért alkotói csúcsára.

 

Aztán napra pontosan 40 évvel ezelőtt, hatodik nagylemezéhez érve az együttes elindult a változás útján. A korábbinál több, slágeres hangzás kúszott dalaikba, fogyaszthatóbbá vált a zenéjük, s noha a kész termék így is magas színvonalúra sikeredett, vitathatatlan, hogy ezzel a koronggal indult meg a Queen zenéjének népszerűbbé, egyszerűbbé válása. Több kritikus akkoriban szóvá is tette ezt a zenekarnak, ám amíg olyan dalokat produkáltak, mint a We will rock you, a We are the champions, vagy a Spread your wings, addig nem volt baj.

 

A fentebb felsorolt dalok mind felkerültek az új lemezre, mely 1977. október 28-án (pontosan 40 éve!) jelent meg, s a News of the world címet viselte. Az album borítója egy sci-fi képregény-újság egyik képének újragondolása: mutatós, figyelemfelkeltő és remekbeszabott. A lemez 11 dalt tartalmaz, a már említetteken túl a Get down make love, a Brian May szerezte All dead, all dead című szerzeményt vagy éppen a Sheer heart attack-ot, mely egy igazi nyers, gyors rockdal lett.

 

A News of the world lemezborítója.

 

A lemez azóta dicső pályafutást tudhat maga mögött a rajongók körében, tartalmazva az együttes legismertebb dalait. Hallgassunk hát bele:

 

A lemez a We will rock you című kultikus dal mindenki által ismert nyers ritmusával indít, mely a maga kurta két percével, s May sajátos gitárszólójával történelmet írt. A kellőképp felspékelt hallgatóságot ezután az egyik legnépszerűbb Queen-dal, a We are the champions repíti tovább a csillagokba: a dalokhoz videoklip is készült az akkor már sikerei csúcsán lévő együttes szereplésével.

 

 

Ezt a dalt követi a Sheer heart attack, mely kakukktojás a lemezen, inkább az együttes korai alkotásainak sorába illene, mint a lemez letisztult, finom hangzásába. Az All dead, all dead című dal egyik személyes kedvencem, szívet melengető szerzemény, mely azért is különleges, mert nem Freddie, de Brian May énekel benne, aki azért időről-időre, egy-egy dal erejéig magához ragadta ezt a szerepet. Ezt követi a Spread you wings, melyet a basszusgitáros, John Deacon jegyez, s mely egy az életben helyét nem találó srác felemelkedését ragadja meg. Íme, tessék ráhangolódni!

 

 

Az érces hangú dobos, Roger Taylor szerzeményével, és pezsdítő énekével ér véget az első lemezoldal. A második a funkys, ütős Get down, make love-val indul, s a teljes lemezoldal viszonylag egységes minőséget hoz, May és Deacon szerzeményeivel, míg nem másik személyes kedvencemhez, a lemezzáró dalhoz a My melancholy blues című tüneményhez érünk.

 

 

Noha az album már nem azt a korai, kísérletező, összetett zeneiséggel bíró együttest mutatja, amely a Queen korai éveiben volt, mindenképp érdemes egy háromnegyed órát szentelni neki, mert különleges zenei élményt jelent.

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.