Bakelit-sztorik 12 – 40 éves a Korál

A nyolcvanas évek első felének sajátos színfoltját képezte a banda, amely egyfajta lírai, romantikus, finom rockzenét honosított meg a magyar popkultúrában. A zenekar tagjai mind kiváló zenészek voltak, képzett, iskolázott muzsikusok, akik azóta is megannyi produktummal bizonyítják rátermettségüket. Kiválóságukat olyan slágerek támasztják alá, mint a Homok a szélben, a Maradj velem, Amit nem mondhattam el, a Hazafelé, vagy éppen a Kölykök a hátsó udvarból.

Karrierjük során a kemény rockzenétől a lírai balladákig tartó utazásukon egészen különleges műfajt teremtettek, számos lemezt adtak el, és megalapozták az együttes utáni szólómunkásságukat. A frontember, Balázs Fecó utánozhatatlan hangja, a dobos, Dorozsmai Péter markáns játéka, s Fischer Laci életteli gitárfutamai különleges és összetéveszthetetlen hangzást hoztak létre, olyat, amely immáron 40 éve tartja lázban a nagyérdeműt. Kedves olvasók: Színpadon a Korál együttes.

   

A zenekar, mégha nem is a jól ismert felállásban, de már 1974-ben megalakult, mint Koncz Zsuzsa kísérőzenekara, amire a KITT-egylet felbomlása után volt szüksége. Járták az országot, sőt külföldre is eljutottak, s szépen lassan a kísérőzenekar szerepén túllépve saját dalokat is írni kezdtek.

Ebből az időszakból származik számomra legalábbis egyik kedvenc daluk, az édes-ábrándos Hazafelé című sláger.

Az együttes azonban rövid karrierje után 1976-ban feloszlott. A frontember, Balázs Fecó, ki már korábban országos ismertségre tett szert, mint a Neoton és Taurus együttesek billentyűse, részt vett azonban az újjáalakult Taurus, Radics Béla bandájának fellépésén, s azzal szembesült, hogy ezen dalokra, stílusra hatalmas igény van az akkori fiatalok körében, így eljátszott együttese újjáalakításának ötletével.

A banda végül 40 évvel ezelőtt, 1978-ban jött létre, s kezdeti munkássága a Taurus együttes hard rock stílusának s részben repertoárjának felélesztésében merült ki.

A kezdeti időszak biztató sikereit követően a zenekar csakhamar megérett első nagylemeze kiadására, melyre 1980-ban került sor.

Az album, mely számomra legalábbis a legjobb Korál lemez, igazi, minőségi hardrock korong volt, lírai, romantikus betétekkel megfűszerezve, melyek talán legjobb példája a Maradj velem című szívmelengető klasszikus.

Az album dalai közt bóklaszva lépten-nyomon belebotolhatunk a Taurus hardrock örökségébe, s közben Dorozsmai erőteljes dobszólóiban, Fecó velőtrázó orgonajátékában, és Horváth Attila szövegeinek édes-komor valódiságában gyönyörködhetünk.

Az album Előszóval indul, s hozzá nagyban hasonlító Utószóval zárul. Klasszikus dalai a Kiűzetés a paradicsomból, a Fekete bárány, a már említett Maradj velem, az Anyám, vigasztalj engem.

Nagyszabású album ez, melyet minden rock rajongónak ismernie kell.

Az igazi nagy áttörést azonban a következő év eseményei, s a Táncdalfesztivál hozták meg. Az 1981-es évben, mely a Hungaria és KFT együtteseknek is kedvezett, jelen volt a fellépő tehetségek sorában Fecó zenekara is, hogy fantasztikus produkciójával lenyűgözze a közönséget, örökre beírva magát a magyar rock történetébe. A tehetségkutatón a Homok a szélben című dalt adták elő, mely azóta is a nyughatatlan, útkereső, letelepedni képtelen emberek himnusza.

Zseniális alkotás, melyben minden hang, minden mozzanat a helyén van. Az együttes talán legismertebb dala.

1982-ben aztán megjelent a banda második albuma, a Túlso part címmel, mely bár egy újabb nagyszerű dalkollekció, amelyről csak elismerően lehet nyilatkozni, mégis, bizonyos váltás vehető már észre rajta. A dalok hangulata, a tartalom, a hangszerelés már egy finomabb, lírai vonalat mutatnak, ez minden kétséget kizáróan Fecó hatása.

Sokan átkokkal sújtják ezt a lemezt, s ezt az egyre inkább líraiságba elmenő különleges rockzenét,mondván, a Korálnak a kaptafánál kellett volna maradnia, s vinni tovább, mint lángot, a hard rock stílust. Akárhogy is, az album siker lett, nagyszerű dalok gyűjteménye, olyanoké, mint A szeretet koldusai, vagy éppen a Tékozló fiú.

A korongon kapott helyet egyik nagy kedvencem, az Ártatlan varázsló című szerzemény is, melynek szintetizátor hangjaiban, csak úgy, ahogy a Kevés voltam neked melódiájában is a többinél erőteljesebben bukkan fel a már említett lírai, romantikus rock-hangulat.

Az album megjelenését követően váltás történt az együttesben, addigi basszusgitárosuk (Scholler Zsolt) távozott, nyugat felé véve az irányt s a megüresedett posztra így került a virtuóz Fekete Tibor Samu, aki konzervatóriumot végzett, remek zenészként tökéletesen illett a minőségi zenét játszó Korál együttesbe.

A bozontos zenész közreműködésével készült el végül a banda harmadik lemez, Az óceán címmel, mely a korai rocknak már csak töredékeit tartalmazta. Egy másik, lágyabb, jazzesebb vonalt mutatott, mely stílusban gyönyörű dalokat szereztek a zenészek: a címadó Óceán, a Kergesd el a felhőt a házamról, a Kölykök a hátsó udvarból mind-mind ezen a korongon szerepelnek. Fecó szerzeményein túl valamennyi zenekari tag is megcsillogtathatta dalszerzői képességeit.

Az Óceánt még egy korong követte, Korál IV címmel, mely azonban nem új stúdióalbum, hanem korábbi szerzeményeik, kislemez dalaik gyűjteményes kiadása.

Napjainkban értékes, ritkaságszámba menő vinylről van szó, mely megjelenése után az együttes 1986-ban feloszlott. Fecó látta, hogy az új stílus iránt kisebb az érdeklődés, s így a Korál is, mint a nyolcvanas évek rockzenekarainak nem kis része az évtized felére elfáradt. A zenekari tagok szólókarrierbe kezdtek avagy más, jelentős zenészek lemezmunkálatainál segítkeztek.

A Korál csendjét aztán az 1993-ban kiadott új stúdióalbum, a Balázs Ferenc és a Korál című törte meg. A zenekar ettől fogva takarékos üzemmódba kapcsolt: időről-időre koncerteket szerveznek, hallatnak magukról, de ténykedésük már nem oly sűrű, mint korai éveikben.

2006-ban azonban új stúdióalbumot is megjelentettek Ne állj meg soha címmel, mely az új dalok mellett régi klasszikusaik újragondolt változatait is tartalmazta. Működnek tehát, akkor és úgy, ahogy nekik jól esik. Idén nyár elején is nagyszabású koncerttel ünnepelték meg fennállásuk 40. évfordulóját.

Lehet szeretni ezt az együttest vagy fanyalogni már a neve hallatán is, mindenkinek magánügye. Én a rajongók táborába tartozom. De minden szubjektív, dicsérő, vagy ócsárló elfogult véleményen túl  is, ha leporoljuk magunk, s kicsit objektívek igyekszünk lenni, el kell ismernünk a banda nagyszerűségét, bámulatos kreatív energiáját, a tagok magasszintű zenei képzettségét és virtuozitását, s a hatást, amit összetéveszthetetlen, egyedi, különleges és gyógyító zenéjükkel gyakoroltak a magyar zenei életre és mindennapjainkra.

Éljen a Korál! Ne állj meg soha!

Kerepesi Igor