Egressy Béni és a komáromi lokálpatrióták

Egressy Béni. Meghatódottan állok a költő, színműíró és zeneszerző frissen felavatott egészalakos bronzszobra előtt: kezében lant, oldalán kard, hátterében pedig a líra, a művészetek szimbóluma. Végre megszületett, valósággá vált a komáromiak dédelgetett álma, hogy Egressy Béni városunkban szobrot kapjon. Jókai Mór és Lehár Ferenc mellett most már őt is a magunkénak tudhatjuk: itt áll a csodás alkotás a bástyafal előtt, a várkapu és a Selye János Egyetem konferencia-központjának a szomszédságában.

Megalapozott volt a komáromiak óhaja, hiszen Egressy Béni komponálta a közkedvelt Klapka-indulót, mely máig elmaradhatatlan része a március 15-i ünnepségeinknek, sőt, ennek dallama csendül fel napjában többször a városháza toronyórájából. S a tény, hogy Vörösmarty Mihály fő művét a Szózatot is ő zenésítette meg, még egy jelentős indok hogy szobrot emeljünk emlékének. Igaz, ez határokon átnyúló összmagyarsági ügy, de éppen ezért a miénk is.

Egressy nemcsak zeneszerzőként kötődik Komáromhoz. Oldalán a kard hűen jelképezi, hogy katonaként részt vállalt a haza szolgálatában, az 1848/49-es szabadságharcban önkéntesként jeleskedett. Egy sebesülése után Komáromba került, ahol a helyőrség zenekarának lett az igazgatója, ezenfelül részt vállalt az akkori hadisajtó, a Komáromi Lapok szerkesztésében is.

   

Egressy cselekvő embere volt e városnak, kell, hogy jelenlétének nyoma maradjon. Megilletődötten állok  a szobor előtt mert érzem, lélek tölti el, az alkotó, és a helyi lokálpatrióták minden akadályt leküzdő lelkülete, amivel ezt a remekművet megteremtették.

Szeretettel és tisztelettel emlékezem dr. Szénássy Zoltán tanár úrra, aki a gimnázium falai között milliónyi szikrában szórta szét diákjai között a magyarságtudatot, hovatartozásunk lényegét. Saját tevékenysége, életútja is ezt a példát mutatta, hiszen helytörténészként munkái legnagyobb része Komárom városára irányult. Mi, akik itt élünk, legtöbben tőle, általa tudjuk azt, ki is volt számunkra Egressy Béni, mert A komáromi induló hőse könyvében ismereteit az utókorra hagyományozta.

A tanár úr volt a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület újjáélesztője is, melynek  tiszteletbeli elnökévé választották. Ilyen irányú tevékenysége kapcsán az Egressy-szobor gondolata is tőle származik.

Tiszteletet érdemel a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület jelenkori vezetése, élén Keszegh Margittal, aki 2011-ben hozzáfogott az eszme megvalósításához. Közadakozást kezdeményeztek egy mellszobor felállítása céljából, de a terv az idő folyásában egészalakos szoborrá változott. Természetesen ez nagyobb pénzösszeget igényelt.

Nagy tiszteletet érdemel a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak a Baráti Köre, akiknek tagjai az ügyet átvállalták a Jókai Egyesülettől, hogy a szobor elkészüléséhez szükséges feltételeket megteremtsék. Hosszú évek küzdelmeivel tudtak olyan ajándékozókat találni, akiknek segítségével sikerült az álmot megvalósítani.

Az “öregdiákok” élükön az elnök Langschadl István mérnökkel, Viola Pál ideggyógyász főorvossal, Nagy Ferenc mérnökkel és Stirber Lajos zenepedagógussal, időt, fáradtságot nem ismerve mindent követ megmozgattak a nemes cél érdekében.  Persze az említett személyeken kívül a baráti kör számos tagja kereste a konkrét lehetőséget, mely közelebb visz a szoborállításhoz, s tették a dolgukat önzetlenül, a legcsekélyebb személyes érdek nélkül.

Meghatottan állok a szobor előtt azokban a percekben is, amikor az alkotójára, a 83 esztendős Nagy János szobrászművészre gondolok, aki megálmodta és bronzba öntötte ezt a remek csodát, mely emléket állít Egressy Béninek, s melyben ott lobog az isteni szikra, a művészi ihletés, a teremtés lelkülete, s egyben mindazok lelkülete, akik az ügyért a legkisebbet is tették.

Köszönet jár mindazoknak, akik részt vállaltak a szobor leleplezése alkalmából rendezett magas színvonalú kultúrműsorban: Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész, Eliás Tibor Erkel-díjas operaénekes, Nagy Ferenc versmondó, Pfeiferlik Tamás szólóénekes, Tóth Tibor Jászai Mari-díjas színművész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója, a zongorán közreműködők – Bíró Attila karnagy-korrepetítor és Fekete Éva, a helyi művészeti alapiskola tanára –, valamint a csoportos szereplők: a dél-komáromi Egressy Fúvószenekar Szabó Ferenc vezényletével; a helyi énekkarok, a Concordia vegyes kar Pfeiferlik Annamária, a Gaudium vegyes kar Stirber Lajos, és a dél-komáromi Vox Femina női kar Hoffmann Józsefné Kemenes Vera vezényletével.

Természetesen köszönet illeti azokat a magas rangú politikusokat is, akik jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt, s bennünket, komáromi polgárokat. Jelen volt Szabó József, Magyarország pozsonyi nagykövetségének a képviselője, Csáky Pál EP-képviselő, Farkas Iván az MKP-vezetést képviselve, Molnár Attila Dél-Komárom polgármestere, és nem utolsó sorban Stubendek László városunk polgármestere.

És tisztelet jár a katolikus egyház képviselőjének, John Simoneau, János atyának, valamint a református egyház képviselőjének, Nagy Zsolt tisztelendő úrnak, akik megáldották Egressy Béni remekművé formázott szobrát.

*

Két nappal a lélekemelő ünnepség után még frissek a virágok a szobor talapzatán, a pázsit pedig gyönyörűen zöldell. Érkezésemkor ott áll körbe három „öregdiák” Langschadl István, Stirber Lajos és Köles Vince. Felváltva locsolják a füvet. Ezen hatódom meg a leginkább. Nézem őket, s  közben mondogatom Vörösmarty Szózatának első vers-sorát:

 Hazádnak rendületlenül légy híve oh, magyar !

Buday Mária

A képek a szerző felvételei.