A múlt héten, április 22-én tartott Forma 1-es futamon Sebastian Vettel idei első, pályafutásának 22.-ik futamgyőzelmét szerezte meg Bahreinben. Szorosan mögötte Kimi Raikönnen ért célba. Lewis Hamilton a futam végére csak nyolcadik lett, egy kerékcsere probléma miatt. A 2012-es Bahreini nagydíj izgalmaktól nem volt mentes.

A szervezők elégedetten dőltek hátra a futam végén, hiszen tavaly a bahreini nagydíj elmaradt, s idén sem kellett sok ahhoz, hogy lemondják a futamot. Ennek oka, hogy a pályán kívül a közeli fővárosban, Manamában, tüntetések zajlottak és komoly, halálos áldozattal járó összecsapásra került sor. A cikkemben összefoglalom a bahreini zavargások okait és előzményeit, amelyek 2011-ben vették kezdetüket.

Tavasz a Perzsa-öbölben

2011 elején Tunéziában kezdetét vette a „jázminos forradalomnak” nevezett jelenség, amely szinte azonnal továbbterjedt Észak-Afrika és Közel-Kelet arab országiba is. Az „arab tavasz” nem kerülhette el a Perzsa-öbölben fekvő, alig 700 km2 nagyságú és 800 000 lakosú szigetet sem. 2011 februárjában Bahreinben zavargások törtek ki, ám ennek az egyiptomi és tunéziai eseményektől eltérően nemcsak politikai, gazdasági és szociális okai voltak. A tüntetések egyik kiváltó oka Bahrein rendkívüli vallási megosztottsága volt. A lakosság fele az iszlám vallás síita irányzatához tartozik, miközben a hatalmat a kisebbségben lévő szunniták tartják kezükben. Az uralkodó, a szunnita Hamad ibn Ísza Ál Halífa, al-Kalifa uralkodó család tagja, azonnal hozzálátott megállítani az erőszak terjedését. A kormányzat reformokat vezetett be, fiatal síitákat engedett ki a börtönökből, növelte a szociális kiadásokat és átszervezte a médiát. Ám ezek sem tudták a síitákat megnyugtatni, a tüntetések folytatódtak. Az utcákon annyira elharapódzott az erőszak  és annyira megromlott a közbiztonság, hogy veszélybe került a 2011-es Forma-1-es bahreini nagydíj. A FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) először októberre halasztotta a futamot, de nem sokkal később az el-Kalifa család kérésére, lemondta a Forma 1-es futamot.

bahrein2.jpg

 hirdetes_810x300  

A síita tüntetők a György körforgalomban

A Monarchiák visszavágnak

2011 márciusára még kritikusabbá vált a helyzet. A Bahrein északi részén fekvő Hamad városban a síita és szunnita tömeg összecsapott, melyet a rendőrség csak páncélozott járművek és könnygáz bevetésével tudott szétoszlatni. 2011. március 13-án a tüntetőknek sikerült visszaszorítaniuk a kormányerőket. A kormányzat végül az Öböl Menti Együttműködési Tanácstól (GCC) kért katonai segítséget, amelynek Bahrein is a tagja. A GCC-t  Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátus, Kuvait, Omán, Bahrein és Katar hozta létre még 1981-ben. A szervezet eredeti célja egy, az Európai Unióhoz hasonló közös piac megteremtése volt, ám idővel biztonságpolitikai elemekkel is kibővült az iráni forradalomnak és az első Öböl-háborúnak köszönhetően.

2012. március 14-én ezer szaúdi katona és ötszáz emíri rendőr érkezett az országba, megszállva Bahrein fő energia, kőolaj és vízellátási berendezéseit. Március 15-én a kormányzat statáriumot vezetett be, a katonai parancsnokság széles jogköröket kapott a helyzet rendezésére. Március 16-án a tüntető tömeget szétverték, az összecsapásokban heten életüket vesztették .

bahrein3.jpg

A GCC katonai és rendőri csapatok szállják meg Bahreint

Bahrein – Irán előretolt állása?

A bahreini eseményeket a környező országok is kitüntetett figyelemmel kísérték, különösen Szaúd-Arábia. A szaúdi uralkodócsalád attól tartott ugyanis, hogy az elégedetlenség Bahreinből könnyen átcsaphat Szaúd-Arábiába is, mivel ebben az országban jelentős síita kisebbség él. Az „arab tavasz” Szaúd-Arábiában is felütötte a fejét, de a szaúdi uralkodócsaládnak az olajexportból származó pénzzel, kormányváltással és amerikai segítséggel sikerült úrrá lenni a tömegen.

A bahreini síitákkal ellenben már nehezebb volt a helyzet. A GCC Bahrein katonai megszállásával ugyanis igyekezett elejét venni annak, hogy a síiták kerüljenek a hatalomra a szigetországban, mivel ezzel egy iráni szövetséges jött volna létre a Perzsa-öbölben.

Irán az iszlám világban kisebbséget alkotó (15%) síiták vezető államának tartja magát. Teherán minden eszközt és támogatást megad a síitáknak és azok szervezeteinek. Ezért van az, hogy Iránnak jelentős befolyása van Bahreinben, Irakban, Szíriában és olyan terrorista szervezetekben, mint a Hamász és a Hezbollah. Teherán számára a 2011-es bahreini forradalom rendkívüli lehetőséggel kecsegtetett: a Perzsa-öbölben egy újabb síita állam jöhetett volna létre, erős iráni befolyással. Ezzel megingatták volna a szaúdi (s közvetve az amerikai) túlsúlyt a régióban, valamint újabb fontos területet szereztek volna a Hormuzi-szoros ellenőrzéséhez.

Ez a szoros az egyik legfontosabb hajózási útvonal a Földön, a világ tengerein szállított kőolaj mintegy 40 százaléka ezen a szoroson halad keresztül. Az elképzelés azonban a megszállásnak köszönhetően megbukott. Teherán tiltakozott a leghangosabban, Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök többször fel is szólalt a szaúdiak lépése ellen.

Ezt a fajta iráni előretolt állást sem az OCC tagjai, de még a Nyugat sem engedhette volna meg magának. Az Egyesült Államok egyértelműen a bahreini uralkodót támogatta, a síiták hatalomra kerülése ugyanis veszélyeztette volna az amerikaiak pozícióját a Közel-Keleten. Bahrein stratégiai szempontból különösen fontos szerepet tölt be az amerikai külpolitikában, ugyanis itt állomásozik az amerikai haditengerészet ötödik flottája. Ez a flotta ellenőrzi a hatalmas tankerek biztonságos áthaladását a térségben, s nem utolsó sorban egy esetleges Irán elleni támadás kiinduló pontja lehetne.

Washington az Öböl Menti Együttműködési Tanács katonai fellépésével hallgatólagosan egyetértet. A helyzet ideiglenesen stabilizálódott, a tüntetések megszűntek, de a harag és az elégedetlenség továbbra is ott fortyogott a síiták szívében.

bahrein4.jpg

A bahreiniek nem hallgatnak…

Pontosan egy évnyi viszonylagos csend és konszolidáció után, az erőszak ismét fellángolt Bahreinben. A szigetországban a GCC megszállás óta a helyzet nem változott, továbbra is kijárási tilalom és megszorítások voltak érvényben. A síita ellenzék titokban beszédeket tartott, szórólapokat terjesztett, nem egy síita vallási vezető, pl. Isa Kasszim, az el-Kalifa család távozását hirdette. A tömeg már nemcsak rendszerváltást, hanem a Forma-1-es futam elhalasztását is követelte. Ezért a FIA vezetői köreiben ismételten felmerült a futam elhalasztása, ám ezt most a bahreini kormány hevesen ellenezte. Végül a FIA engedett, cserébe garanciát kért. A Forma-1 autóverseny alatt a versenyzőket szigorúan őrizték, a szahíri pályát katonák és rendőrök vették körül páncélozott járművekkel. Habár a futam alatt a versenypályán semmiféle atrocitás nem történt, a bahreini kormány intézkedései ellenére Manamában komoly tüntetésekre került sor.

A Február 14-i Fiatalok elnevezésű radikális mozgalom 2012 áprilisában ismételten meghirdette a „Harag napját” és felszólították a síita tömeget a szunnitákkal szembeni ellenállásra. A pénteki időmérő edzés napján a rendőrség erővel oszlatott fel egy körülbelül ötezres tüntetést Budajában. Az összecsapások ismételten olyan súlyosak voltak, hogy a rendőrség kénytelen volt ismét könnygázt és vízágyút bevetni. A síita aktivisták haragját az is táplálta, hogy szerintük az egyik tüntető halálát a kormányerők okozták.

A Forma-1-es futam után a helyzet továbbra sem javult Bahreinben. Az „arab tavasz” még itt sem fejeződött be, s a közeljövő történései nemcsak a szigetország sorsára, hanem az egész Közel-Kelet jövőjére is döntő befolyással fognak bírni.

Krajčír Lukács

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

További ajánlott írások:

1. Észak-Korea a (Z)űrben

2. A lemenő Nap országa? Japán fél évvel Fukushima után

3. A trójai faló helyett kínai fasárkány?

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!