A harcias gall kakas – Francia beavatkozás Maliban

2013. január 12-én Franciaország háborúba lépett. Mali kormánya segítséget kért, hogy vissza verje a szélsőséges iszlamista csoportok támadásait. Franciaország azonnal válaszolt is a kérésre. Légiereje már az első napon Észak-Malit bombázta.

A 2012-es évi összefoglaló cikkünkben az esztendő egyik jelentős eseményeként írtunk a Maliban zajló polgárháborúról, amely kihatással lesz a következő évre. Nos, az események felgyorsultak, amikor François Hollande francia elnök beavatkozott a konfliktusba. A Körkép írása a polgárháború előzményeit, az eddig lezajlott hadmozdulatokat elemzi és választ próbálunk találni arra a kérdésre is, hogy Franciaországnak mi is célja ezzel a beavatkozással.

Kövesd a Körképet a Facebookon!

Előzmények

A Maliban zajló polgárháború előzménye egészen a hidegháború végéig nyúlik vissza. Az al-Kaida az 1980-as évek végén jelent meg ebben az afrikai országban. Itt jött létre az Iszlám Magreb al-Kaidája (rövidítve AQIM), amely az afrikai Magreb-térségre korlátozódott (ez Észak-Afrikának a nyugati része, nevét Algéria, Marokkó és Tunézia nevének rövidítéseiből kapta, de ide sorolják Malit és Mauritániát is). A szélsőséges szervezet aktívan részt vett az algériai polgárháborúban is, az 1990-es években merényleteteket hajtott végre algériai katonák ellen és nyugati túszokat szedtek.

Az arab tavasznak, különösen a líbiai polgárháborúnak jelentős következményei voltak Mali számára. Kadhafi bukása után – a Kadhafi-rezsim elit haderejét alkotó Maliból származó – zsoldos tuaregek visszatértek országukba, ahol 2012 januárjában felkelést robbantottak ki az ország nyugati részén található Azawad-régióban. Céljuk a régió függetlenségének kikiáltása volt, ami meg is történt, de egyetlen ország sem ismerte el annak létét. Mali helyzetét tovább súlyosbította Toumani Touré elnök tehetetlensége is, aki ellen az ország tisztikara puccsot hajtott végre 2012.március 21-én.  A katonaság átvette a hatalmat és csapatokat küldött a tuareg lázadás leverésére.

A helyzetet kihasználva azonban – hogy a hadsereg figyelme nem a szélsőséges iszlamista csoportok leverésére irányul – az AQIM, MUJWA és az Anszar Dín csoport támadásba lendült. A függetlenségért harcoló tuaregek, miután fokozatosan szorították őket vissza, összefogtak a terrorista szervezetekkel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2012 októberében felszólította a lázadókat a terrorszervezetekkel való kapcsolatok megszakítására, illetve aggodalmát fejezte ki a polgári lakosság ellen elkövetett atrocitások miatt.

   

A francia előterjesztésre alig négy nappal karácsony előtt elfogadott határozatában a BT kinyilvánította támogatását egy intervenciós haderő felállítására. Végül azonban a jelenlegi Mali elnök, Dioncounda Traore, levélben fordult segítségért Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárhoz és François Hollande  francia elnökhöz. Nem meglepő, hogy Franciaország, amely egykor gyarmatartója volt Malinak, szinte azonnal támogatásáról biztosította Traorét.

Francia intervenció

François Hollande gyorsan döntött, azonnal útnak indította a francia segélycsapatokat. Az iszlamisták már ellenőrzésük alatt tartották egész Észak-Malit. A lázadók már jelentősen megközelítették Bamak fővárost, miután  elfoglalták az ország közepén fekvő, stratégiailag fontos Diabaly és Kona városát. A franciák azonnal léptek: Gazelle támadóhelikopterek, Rafaele vadászgépek, C-160-as szállítógépek és kb. 800 fős francia katonai kontingens indult el Maliba (ezekkel háborúzik Franciaország).

Az ENSZ, a NATO, sőt még Oroszország is támogatta a franciák lépését. A Szervál-hadműveletre hallgató légitámadás-sorozat Észak-Mali több városát is érintette. A múlt héten elfoglalt Konából azonnal visszavonultak a lázadó csoportok. A város stratégiai jelentőséggel bír, hiszen a mali hadseregnek egy kulcsfontosságú felszállóhelye van itt, ahonnan könnyen lehet az északi országrészbe irányuló támadást indítani. A britek és az amerikaiak is beszálltak a logisztikai segítségnyújtásba és hírszerzési anyagokat osztottak meg a franciákkal.

Kihasználva a győzelmeket, Franciaország a légi offenzíva után szárazföldi hadműveletbe is belekezdett. A közös francia-mali haderő január 15-én megostromolta Diabalit. Habár az iszlamisták visszaszorulóban vannak, ez még nem feltétlenül jelenti a vereségüket. Sőt meg nem erősített információk szerint szerdán a lázadók megpróbálták visszafoglalni Konát. A gyors győzelemre kevés esély van, mindenki a harcok elhúzódásától tart, amely könnyen kiszélesítheti a konfliktus.

A gall kakas érdekei

Hollande elsősorban arra hivatkozott, hogy Maliban veszélybe került mintegy 6000 francia állampolgár élete. Másodszor Mali egyre inkább „bukott állammá ” kezdett válni. Ezek a francia beavatkozás nyilvánvaló okai, azonban a háttérben még további érdekeket is felfedezhetünk. Az interneten elterjedt, hogy Franciaország elsősorban gazdasági érdekek miatt avatkozott be Maliban, célja a nyersanyag lelőhelyek megszerzése. Azonban ez nem feltétlenül igaz, mert Mali Afrika egyik legszegényebb országa. Főleg mezőgazdaságból él, ásványkincse alig van. Egyetlen jelentősebb ásványkincs itt az arany, de Franciaország aranytermelése felülmúlja az országét.  Legjelentősebb partnerei az Európai Unió tagállamai (körülbelül 30 %, ebből Franciaország 12 %.)

Ennél sokkal lényegesebb, hogy Párizs ismét szeretné visszaszerezni a befolyását a térségben. Nicolas Sarkozy egykori francia elnök felforgató, sokszor impulzív külpolitikáját a nyugodtabb Hollande is folytatja. A líbiai beavatkozáson felbuzdulva Franciaország most  igyekszik bizonyítani, hogy ismét nemcsak Európa, hanem a világ egyik vezetői katonai nagyhatalma kíván lenni. Továbbá növelni akarja befolyását Fekete-Afrikában, különösen az egykori gyarmataiban. Erre azért van szüksége, mert Kína az utóbbi időben elég fontos konkurenciát jelent a térségben: Mali esetében az ország exportjának 28 %-a 2011-ben Kínába irányult.

Azonban talán mind közül a stratégiai elem a legfontosabb. Mali lényegében a híd szerepét tölti be az arab Észak-Afrika és fekete Nyugat-Afrika között.  Az AQIM egy esetleges győzelem esetén ugródeszkának használná az országot, hogy növekedjen a befolyása Fekete-Afrikában. Az al-Káida főleg Afrika keleti részén összpontosult, itt hajtott végre merényleteket és itt vannak a legfőbb bázisai is. Azonban Szudán kettészakadása, Oszama Bin Láden halála, valamint a különböző sikeres nyugati katonai akciók is arra kényszerítették az al-Káida vezetést, hogy Nyugat-Afrikában terjeszkedjen tovább. Ehhez pedig szüksége van Malira, mint hátországra.

A harcok elhúzódásától, különösen egy állóháború létrejöttétől mindkét fél tart. Már az interneten arról is lehet olvasni, hogy Észak-Mali a franciák számára egy második Indokína vagy egy következő Afganisztán lesz. Párizsnak ezzel együtt számolnia kell azzal, hogy a francia állampolgárok élete veszélybe került Afrikában, mint pl. az algériai túszejtés és a szomáliai iszlamista csoport francia foglyának a  kivégzése is bizonyítja. Ezenkívül az ország terrorfenyegetettsége nagyobb lett, nem kizárható egy francia földön történő terrortámadás sem. Franciaország belépése a Maliban zajló polgárháborúban a konfliktus egy új szakaszát, mintsem lezárását jelenti.

Krajčír Lukács

A forrásokat megtalálod itt, itt és itt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!