Mire jó, ha önmagunkat is félrevezetve nemzetiségi szempontból túlértékelünk egy jelentést, melyből évente több százat fogadnak el az Unióban? Mi értelme úgy tenni, mintha valami nagy áttörést értünk volna el, miközben a jelentés elfogadása után sem változik majd nagy valószínűséggel semmi?

 

Az Európai Parlament a napokban fogadott el egy jelentést az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban, melynek előterjesztője a Most-Híd EP-képviselője, Nagy József volt. A dokumentum, mely főleg a diszkrimináció és az extrémizmus megfékezésére irányul, óriási eredményként lett tálalva egyes balliberális körökben.

 

A magyar EP-képviselők közül Csáky Pál tartózkodott a szavazásnál. Őt kérdeztük az okokról:

 

 hirdetes_810x300  

Önnek öt javaslata is volt a dokumentumhoz, melyek az őshonos kisebbségekre való odafigyelést erősítették. Ezek mind átmentek. A végén mégis tartózkodott a jelentés megszavazásánál. Miért?

 

A jelentés az emberi jogok helyzetéről szól az EU-ban, majdnem minden évben készül egy ilyen jelentés. A kisebbségekről szóló fejezet csak egy kis része az anyagnak, az első változat eléggé elnagyoltan volt megfogalmazva. Mivel számunkra az őshonos kisebbségek helyzete a fontos, ezt a megközelítést igyekeztem kidomborítani – és magam is kellemesen meglepődtem, hogy a plénum megszavazta a javaslataimat.

 

Bekövetkezett azonban az, ami eddig minden évben megtörtént: a zöldek, a liberálisok és a szocialisták összefogásával az anyagba több helyen – néha oda nem való helyeken is – beerőszakolták a transzszexuálisok, homoszexuálisok helyzetéről szóló, szerintem rosszul megfogalmazott javaslataikat.

 

A határ ott volt, hogy Európa jelenlegi helyzetében majdhogynem kulcsproblémaként próbálták beállítani az abortusz kérdését – mármint olyan megfogalmazásban, hogy nem érhető el kellő szinten mindenki számára. S utána jöttek még az olyan módosítások, amelyeket többen a magyar kormánytagok kijelentéseinek elítéléseként fogtak fel (például Újhelyi István szocialista EP-képviselő is).

 

Ezzel együtt tehát a jelentés nagyon féloldalasra sikeredett, a bajorok, az olaszok, a horvátok, a spanyolok stb. közül sokan ellene szavaztak, Szlovákiából így tettek a KDH-s kollégák is. Én a középutat választottam: tartózkodtam, mivel a saját javaslataim megtalálhatóak az anyagban.

 

Milyen előnyeit látja tartalmilag nemzetiségi szempontból az elfogadott jelentésnek?

 

Sajnos nem több, mint egy gyenge hivatkozási alap. A plénumban megtett felszólalásom közepén kritizálom is az Európai Bizottságot, hogy évente felhozunk konkrét problémákat és utána semmi sem történik. Érzésem szerint most sem fog. Egyébként az ilyen jelentésnek önmagában sincs jogi súlya, évente több, mint 300 jelentést fogad el az EP.

 

Vázolná röviden, hogy formailag egy ilyen jelentés milyen jogi erővel bír az európai színtéren?

 

Az Európai Parlament döntéseit három csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak azok a döntések, amelyek esetében az EP-nek kizárólagos vagy társ-döntési jogköre van. Ilyen pl. a költségvetés, az Európai Bizottság kinevezése vagy a vele szemben benyújtott bizalmatlansági indítás elbírálása, a vízummentesség megítélése harmadik országok viszonylatában – ezekben az esetekben az EP döntése megkerülhetetlen és nagyon fontos.

 

A második csoportba tartoznak a határozatok. Itt a sikeresség már csak 30-40 százalékra tehető. A nem EU-tagokkal kapcsolatban meghozott döntések végrehajtásának sikeressége nagyon alacsony, de az EU-n belüli döntések egy része sem valósul meg (lásd pl. a sokat vitatott és bírált döntéseket a migránsok elhelyezését illetően az egyes országokban).

 

A legtöbb anyag, amit elfogadunk, jelentés. Ez arra szolgál, hogy az EP megpróbálja egy adott kérdésben megfogalmazni a véleményét. A többi testület azután azt tesz ezzel az anyaggal, amit jónak lát.

 

Mi várható az elfogadásától az elkövetkező időszakban, évben, években? 

 

Azt hiszem, semmi – mint ahogy az előző évek anyagával kapcsolatban is történt. Ez a jelentés lényegében egy pillanatfelvétel arról, hogyan látta az EP az emberjogi problémakört 2016-ban. S mivel az anyagban rögzített kép torz, ezért én nem szavaztam meg.

 

De 2032-ben majd előveheti valaki és elolvashatja, hogy vélekedett az EP erről a kérdésről – és majd csavargathatja a fejét, hogy pl. ebben a demográfiai helyzetben az EP nem népesedéspolitika megfogalmazásában, hanem az abortusz kiteljesítésében látta a problémát.

 

A néppárti magyar képviselők Gál Kingát és Önt leszámítva elfogadták és üdvözölték a dokumentumot. Nekik megfelelt a szöveg?

 

A néppárti magyar képviselők kicsit alábecsülték a helyzetet, s csak a kisebbségi részre koncentráltak. A KDNP-s képviselők (Hölvényi, Tőkés) mindjárt kifogásolták is ezt, komoly vita kerekedett közöttük.

 

Körkép.sk/KZS

 

Nyitókép: Csáky Pál képviselői irodája

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!