Hogyan jutottunk idáig? – 60 éves a Római Szerződés és az Európai Unió

Napra pontosan 60 évvel ezelőtt ezen a napon írták alá az Európai Unió alapjait jelentő Római Szerződést, ami létrehozta – akkori nevén – az Európai Gazdasági Közösséget. Célja az volt, hogy megakadályozza az első és második világháború szörnyűségeinek megismétlődését. Béke és haladás – a közös európai állam e romantikus értelmezése a mai napig megmaradt, főleg az uniós bürokraták fellegvárában, Brüsszelben, a valóság azonban az, hogy az Unió az egymásrautaltság mellett egymás gúzsbakötését is jelenti. 

A Római Szerződés egy konföderációra hasonlító gazdasági és kereskedelmi alapokon nyugvó kölcsönös függőséget alakított ki a tagállamok között. Ennek a kölcsönös függőségnek a feladata az volt, hogy egyik félnek se álljon érdekében a másik ellen fegyverkezni. Az Európai Gazdasági Közösség elődjét, az Európai Szén- és Acélközösséget  (Montánunió) is azért hívták életre 1951-ben, mert alapítói úgy vélték, hogy a szén- és acéllelőhelyek közös felügyeletével – ezek voltak a fegyverkezés legfontosabb erőforrásai – elkerülhető egy újabb globális háború.

És hogy mi történt az elmúlt hatvan évben? Az Unió gazdasági együttműködésből egy nemzetek felett álló intézménnyé nőtte ki magát, erős brüsszeli központosítással. 2016-ban az uniós törvénytár több mint 30 ezer oldalnyi jogi szabályozást tartalmazott, ami 151 kilométernyi A4-es papírt jelent.

   

Az elmúlt 60 év – Kronológia

1957-ben hat ország – az NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg – a Római Szerződéssel felváltotta a Montánuniót a vámunióval, amelynek az alapja az áru szabad mozgása volt.

Az EGK megszületése után három évvel létrejött egy másik gazdasági közösség is Nagy-Britannia vezetésével. 1960 januárjában hívták életre az Európai Szabadkereskedelmi Társulást, amelynek tagjai Nagy-Britannia, Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország voltak. Ennek a csoportosulásnak a célja az volt, hogy ellensúlyozza az EGK-t. Érdekes látni, hogy a Brexit kapcsán Nagy-Britannia ismét ezekkel az országokkal erősíti kapcsolatát (különösen Norvégiával és Svédországgal).

Norvégia egyébként máig nem lépett be az EU-ba, bár többször kérvényezte. Az oka az volt, hogy lakosai két népszavazáson is elutasították az uniós tagságot (1972­-ben és 1994-ben). Svájcnál hasonló volt a helyzet, ott egy 1992-es népszavazás fúrta meg a belépést.

Új kihívások: az egyesült Németország

Teljesen új helyzetet teremtett 1989-ben a berlini fal leomlása, amely lehetővé tette a posztszocialista Kelet- és a demokratikus Nyugat-Európa találkozását. De ez sem történt minden véráldozat nélkül: Németország újraegyesítése súlyos kérdéseket vetett fel, hiszen az egységes Németország vált a kétpólusú világrend felbomlása után Európa legerősebb országává. Franciaország ebből adódó félelme a mai napig megmaradt, sőt a Brexit miatt felerősödött.

A német egység kérdéseire adott válaszként született meg a közös valuta, az euró, ami sokkal inkább Németország fékentartását szolgálta, mint az integráció elmélyítését.

Tehetetlenség a vérontással szemben

Európa első komoly katonai kihívásával a ’90-es évek első felében találkozott. Jugoszlávia szétesésével a népirtás szörnyűségei ismét beárnyékolták az európai politikát. Az EU, a béke biztosítására létrehozott képződmény tehetetlenül nézte, ahogy a jugoszláv utódállamok halomra gyilkolják egymást. Csak az Egyesült Államok beavatkozásával lehetett a békemegállapodás felé irányítani a történéséket. Az etnikai indíttatású konfliktusok egy időre alábbhagytak, 2001-ben pedig az Unió elkezdi szárnyai alá venni a volt szocialista országokat.

1992-1993-ban megszületik a Maastrichti Szerződés, amivel lefektetik a közös valuta alapjait. 1994-ben, 75 évvel azután, hogy darabokra cincálják az Osztrák-magyar Monarchiát, Ausztria elnyeri az uniós tagságot. A hivatalos bejelentés másnapján Magyarország – elsőként a szovjet szatellit országok közül – kérvényezi uniós tagságát. Ugyanebben az évben Lengyelország is bejelenti csatlakozási szándékát.

A ’90-es évek végétől felgyorsultak az események. 1998-ban létrjön az Európai Központi Bank, hogy versenyre keljen az amerikai Fed-del. 2000-ben javasolják Görögország tagfelvételét, akkor még elvileg nem tudták, hogy hamisított gazdasági mutatók alapján bólintottak rá a görög csatlakozásra. 2002-ben az euró a világ második számú valutájává növi ki magát, Németország pedig az európai országok legnagyobb hitelezőjévé válik, illetve Európa legnagyobb exportőrévé.

2004-ben minden eddiginél nagyobb integrációs hullám vette kezdetét az Unióban, ekkor valósult meg többek között Szlovákia és Magyarország tagfelvétele. Az uniós bővítés azonban sokkal inkább kiterjedésében és nem mélységében nyilvánult meg. Ez pedig megalapozza azokat az ellentéteket, amelyeket a 2008-2009-es gazdasági válság hoz felszínre.

2005-ben nagy hírverést kapott az Európai Alkotmány megszövegezése, ami lényegében egy lépés lett volna az Európai Egyesült Államok létrehozása felé. A közös alkotmány elfogadása azonban zátonyra futott a franciaországi és a holland referendumokon. Másodjára a Lisszaboni Szerződéssel próbálták elérni ugyanazt, de azt is elutasították.

The foundational Treaty of Rome was signed 60 years ago today, setting in place the EU’s major flaws. https://t.co/ABPsCpXjcA pic.twitter.com/DlmGJUInxq

— Stratfor (@Stratfor) 2017. március 25.

Gazdasági válság – megmutatja Európa igazi arcát

2008-ban kitör a globális pénzügyi válság, ami a mai napig gúzsba köti az európai gazdaságot, miközben a világ többi része már kilábalt belőle. Az eredmény bankválságok sora, csődközelbe jutott tagállamok (főleg Dél-Európában), kétszámjegyű munkanélküliség, gazdasági szakadék észak és dél, kelet és nyugat között.

2010 és 2016 között az Unió a bankunió létrehozásával próbál meg úrrá lenni a válságon, ám ez még nagyobb szakadékokat idéz elő a tagállamok között. Németország minden tagállamot szigorú költségvetési fegyelem betartására kötelez. Volt, akinek bejött (Írország), volt, aki rajta vesztett (Portugália, Spanyolország).

2015-ben kezdetét veszi a második világháború óta tapasztalt legnagyobb humanitárius válság és népvándorlás. Persze, nem minden előzmény nélkül, hiszen Európa mindig is a szegény országokból érkező migránsok uticélja volt. 2015-ben azonban soha nem látott bevándorlási hullám kezdődött, amit a gazdaságilag megosztott és meggyengül Európa már nem tudott kezelni. A migrációs válság kérdését illető nézetbeli eltérések méginkább megosztották Európát.

2016 júniusában a brit referendumon az Egyesült Királyság úgy dönt, kilép az EU-ból, és ezzel újabb súlyos kérdés merült fel: ki fogja ellensúlyozni Németország erejét a franciák mellett? A brit kormány várhatóan jövő szerdán fogja hivatalosan kérelmezni a tagság megvonását.

Körkép.sk

Nyitókép: Politico.eu