Május 25-én, csütörtökön Brüsszelben találkoztak a NATO tagállamok képviselői, hogy elmélyítsék elkötelezettségüket egymás irányába – legalábbis ez a találkozó célja. Szlovákiát Andrej Kiska köztársasági elnök, Miroslav Lajčák külügyminiszter és Peter Gajdoš védelmi miniszter képviselte. A legnagyobb eredménnyel egyébként épp a szlovákiai küldöttség térhetett haza, hosszú idő után Szlovákia újra NATO-misszióban vesz részt – lássuk, mekkora ennek a jelentősége. 

 

A csúcs különlegessége, hogy a NATO korábbi kritikusa, Donald Trump amerikai elnök először találkozott szövetségéseivel. Trump korábban úgy nyilatkozot a NATO-ról, mint egy elavult szervezetet, ami csak a pénzt viszi, majd később, a szíriai események és a terrortámadások miatt megváltoztatta ezt a véleményét. Abból azonban nem engedett, hogy a tagállamk a Washingtoni Szerződés értelmében a GDP-jük legalább 2 százalékát védelmi kiadásokra költsék. A NATO katonai kiadásainak 74 százalékát az USA állja, a GDP csaknem 4 százalékát költi fegyverkezésre. Összehasonlításul, Szlovákia a GDP 1,19 százalékát.

 

Csak 5 tagállam van talpon a vidéken, amelyek teljesítik a Washingtonai Szerződés hadi kiadásokra vonatkozó részét – mindegyiküknek történelmi okuk van minderre: Görögország a törökök miatt (Ciprus), Lengyelország az oroszok (és németek?) miatt, Egyesült Királyság a franciákat vagy a németeket ellensúlyozandó (hol így, hol úgy), Észtország szintén az oroszok miatt, az USA-t pedig nem kell különösebben magyarázni. Térkép: Stratfor.com

 

150 szlovákiai katona Lettországba – akár harcolhatnak is

 hirdetes_810x300  

 

A találkozó eredményeképpen Szlovákia is kiveszi a részét a katonai mozgósjtásból, és 150 katonából álló kontingenst küld Lettországba, két körben, egyenként féléves küldetésre. Ezek a csapatok – teljesen elméleti alapon persze – egy esetleges orosz invázió esetén harcba küldhetők. A lettországi csapatok Kanada parancsnoksága alatt működnek.

 

Szlovákia döntése történelminek számít a tekintetben, mivel először kapcsolódik be európa területén NATO-küldetésbe mióta 2004-ben belépett a NATO-ba. Bár részt vett a szövetség afganisztáni küldetésében, 2006-ban Robert Fico visszahívta a szlovákiai katonákat, és azóta Szlovákia kapcsolata a NATO-val nem volt túlságosan szoros.

 

A helyzetet Krím 2014-es annektálása változtatta meg illetve az oroszbarát szeparatisták és Ukrajna közti háború. Szlovákia sosem nevezte emiatt Moszkvát agresszornak, és mivel jelentős politikai és gazdasági szálak kötik Oroszországhoz (gáz, olaj, a pártok közül az SNS és az ĽSNS áll a kremlhöz legközelebb).

 

Szlovák katonák gyakorlatoznak Lettországban. Jövőre már élesben megy… Fotó: DennikN.sk

 

Az ország nagyobb része inkább nyugat felé billent

 

A szlovák kormány amerikai elvárásokkal szembeni passzivitása miatt úgy tartották eddig, hogy (Magyarország) után a második legveszélyeztetettebb állam a V4-ek között, ami az orosz befolyást illeti. A legutóbbi felmérések szerint Szlovákiában a legmagasabb a keleti irányultságban gondolkodó lakosok aránya (12 százalék), bár ez még így sem jelentős. Oroszország felé szolidárisabbak a Smer, az SNS és a ĽSNS választói.

 

Nagyjából kétszer ennyien vallják magukat nyugati orientáltságúnak, leginkább a 18-35 éves korosztály, de ide tartoznak az SaS, a Most-Híd s az OĽaNO választóinak többsége is. (A teljes felmérés ide kattintva érhető el, angol nyelven).

 

Elmaradt a „mindenki egyért” elv kinyilatkoztatása

 

Ami a balti NATO-misszió vállalását illeti, Ondrejcsák Róbert védelmi minisztériumi államtitkár szerint ez volt Szlovákia legjelentősebb döntése NATO-csatlakozása óta.

 

„Azután, hogy kirobbant Kelet-Európában az ukránok és az oroszok közti háború, a NATO átalakult. A hangsúly az Európán kívüli missziókról átterelődött a tagállamok klasszikus területi védelmére”

 

mondta az államtitkár.

 

A mostani NATO-csúcsot azonban összességében nem tekintik eredményesnek. Többet vártak például Donald Trumptól, aki egyszer sem vette szájára azt az elvet, miszerint ha egy tagállamot megtámadnak, akkor a többiek úgy cselekszenek, mintha őket támadták volna meg.

 

Mindenki egy helyen. A képen: Donald Trump amerikai elnök (lent balra), Klaus Johannis román elnök (balra fent), Orbán Viktor magyar kormányfő (középen), Theresa May brit miniszterelnök (jobbra lent) és Andrej Kiska szlovák államfő (jobbra fent). Fotó: 24.hu

 

Eltérő érdekek és nézetek

 

Azon túl pedig, hogy a szövetség fenntartása hatalmas összegeket emészt fel, nem lehet elsiklani azon tény felett, hogy a rendszerváltás óta a NATO koránt sem olyan egységes, mint azelőtt. Nincs közös ellenség, végbement egy jelentős bővítés, Montenegró csatlakozásával lényegében a Földközi-tenger teljes északi partvidékét ellenőrzi, az érdekek között mégis vannak különbségek.

 

Németország s Franciaország nem akarnak súlyos milliárdokat költeni fegyverkezésre a Balti államok és Lengyelország védelme (érts: az oroszok elrettentése) céljából, hiszen egyikük kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Moszkvával (Nord Stream, Volksbank), a másik pedig nagyobb hangsúlyt fektetne a Közel-Keletre és Észak-Afrikára a migráció és a terrorizmus okán.

 

A keleti-európai országok védelme lényegében csak számukra prioritás  – a nyugati tagállamok nem érzik annyira fenyegetőnek az oroszok közelségét.

 

Mindazonáltal Pozsony mostani döntése jelzésértékű, hogy történt változás a külpolitikában – de ez nem azt jelenti, hogy egy orosz-ellenes irány lenne kibontakozóban.

 

Körkép.sk, DennikN.sk

Nyitókép: Stratfor.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!