Hétfőn Luxemburgban tanácskoztak a visegrádi országok miniszterelnökei, és bár a hivatalos nyilatkozatok szerint a véleménykülönbségek nem jelentősek, Brüsszel döntése, hogy Szlovákia ellen nem indít kötelezettségszegési eljárást, egyértelművé tette, hogy Pozsony a migráció tekintetében jóval engedékenyebb politikát folytat.

 

Ez a politika már jóval a Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot elmarasztaló európai bizottsági bejelentés előtt megváltozott: Szlovákia soros elnöksége idején. A Globsec pozsonyi geopolitikai agytröszt ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz:

 

„Szlovákia 2017 tavaszán jóval konstruktívabb megközelítést kezdett el alkalmazni [a migráció kérdésében]. A Visegrádi Csoportról [Nyugaton] kialakult kedvezőtlen kép miatt Szlovákia igyekezett eltávolodni a regionális csoportosulástól, hogy javítsa saját helyzetét az EU-ban, ehhez felhasználva az EU soros elnökségét is”

 

A Globsec szerint a választások előtti vehemens migránsellenesség miatt Szlovákia számos vitából nem tudott sértetlenül kikerülni, így még mindig az európai főáramon kívül áll, ennek ellenére sikerült elhatárolnia magát a szókimondóbb V4-tagoktól, mint amilyen Magyarország és Lengyelország.

 hirdetes_300x300  

 

Látszólag minden rendben. A sorok között olvasva közel sem. Fotó: MTI

 

Folytatás kattintás után…

[stw]

 

Manőverezés és köpönyegforgatás

 

Szlovákia ténylegesen mingránsbarátibb álláspontot kezdett képviselni. Igaz mindezt csendben, lehetőleg a sajtó bevonása nélkül. Teljesítette a migránskvótákra vonatkozó minimális európai elvárásokat. Az ország által befogadott 16 bevándorló arányaiban megfelel a nyugat által megvalósított kvótateljesítéseknek, amelyek – ahogy azt a Globsec is leszögezi – a Brexit miatt kaptak piros lámpát, nehogy a többi ország választásait és népszavazásait befolyásolják.

 

A 2016-os vérremenő migrációs szócsaták után egy nem megszokott kormánykoalíció jött létre, amelyben az SNS a bevándorlásellenességet, a Most-Híd pedig a migránsbarátibb vonalat erősítette. A legnagyobb kormánypárt, élén Robert Fico kormányfővel pedig igyekszik a lakosság és az EU elvárásai között manőverezni.

 

Mi mindent vállalt Szlovákia?

 

A migránsválság csúcsidőszakában (2015-2016) összesen 1848 bevándorló kapott nemzetközi menekültstátuszt Szlovákiában. A szlovák kormány még mindig az osztrákok rendelkezésére bocsátja a bősi komplexumot, hogy ott migránsokat szállásoljanak el – bár azok száma limitálva van. Ezen túl Szlovákia annak ellenére, hogy igyekezett nyomatékosítani ellenszenvét a kötelező betelepítési kvótákkal szemben, 100 + 100 migráns befogadására tett ígéretet – hangsúlyozva az ajánlat önkéntes voltát – Görögországból és Olaszországból, valamint Libanonból, Jordániából és Irakból. Ebből az ígéretből egyelőre 16 főt teljesített a szlovák kormány, mindegyiküket Görögországból fogadta be.

 

A kormány egyúttal kötelezettséget vállalt arra is, hogy 2021-ig menedékjog nélküli ösztöndíj-programot kínál a menekültek részére, legfeljebb 550-nek. Szlovákia azt is vállalata, hogy tovább működteti a homonnai tranzitközpontot, ahol legfeljebb fél évre 250 fő elszállásolására van lehetőség. Itt eddig több mint 1000 migráns fordult meg, ahonnan aztán zömében az USA-ba, Kanadába és Norvégiába kerültek.

 

Szír, keresztény migránsok Homonnán. Fotó: Webnoviny.sk

 

A szlovák kormány mindezek mellett igyekszik a külső megoldásokat előnyben részesíteni. Ennek keretében részt vesz olyan nemzetközi missziókban, amelyek a migráció okait igyekeznek megszüntetni, vagy az Unió külső határainak védelmét szolgálják. A Frontex missziók keretében Görögországban 41, Olaszországban 27, Bulgáriában 46 szlovák tisztségviselő dolgozik, ami a nyugati országokhoz mérten is aránytalanul nagy vállalás.

 

Szlovákia mindezeken túl pénzt is küld az Unió szíriai válságot kezelni próbáló Afrika Sürgősségi Alapjába, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ide vonatkozó programjába. Miroslav Lajčák külügyminiszter ígérete szerint  az erre fordított összeg 2021-re eléri a 19 millió eurót.

 

Miért vállalta mindezt Szlovákia?

 

Robert Fico és kormánya hatalmas kockázatot vállal ezekkel az ígéretekkel, Brüsszel ráadásul azzal, hogy nem indított eljárást Szlovákia ellen, lényegében a V4 egységének belső megbontására mutatott rá.

 

Ennek egyik oka, hogy Szlovákia egyértelműen a többsebességes Európa magjához szeretne tartozni, bár ennek feltételeiről egyelőre csak annyit tudni, hogy tartalmazni fogják a kötelező kvótákat. A kormányfő múlt héten a parlamentben Richard Sulík ellenzéki politikus és EP-képviselő vádjaira reagálva elmondta, hogy Szlovákiának alapvető érdeke, hogy az „első ligához” tartozzon, mert nem szeretné, ha országa kimaradna az olyan intézkedésekből, mint például a minimálbér emelése.

 

Eltekintve attól, hogy Szlovákia elsőligás tagságának lehetősége kérdéses, illetve nem tudni, milyen hozadékai és hátrányai lesznek, a kormány irányvonala nem véletlen. Jelenleg már az Európai Tanács tárgyalja az uniós költségvetést, amely ősszel kerül megszavazásra az Európai Parlamentben. Szlovákia minimális elvárása, hogy az uniós források jelenlegi mértékét sikerüljön megőriznie – miközben Magyarországot és Lengyelországot a források visszavágásával fenyegették meg.

 

Mi várható?

 

Ami Szlovákia migrációs és uniós külpolitikáját illeti, a Globsec szerint jelentős változásra nem kell számítani. Marad a „langyos beleegyezés”, és bizonyos kvóta önkéntes elfogadása, miközben a kormány opportunista módon de óvatosan támogatja majd a V4-eket a kvótákkal szemben, és körültekintő diplomáciát folytat uniós szinten.

 

Körkép.sk

Nyitókép: MTI

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!