Csütörtökön veszi kezdetét a világ 20 legnagyobb gazdaságának és hatalmának számító ország vezetőinek csúcstalálkozója Hamburgban. A summit különlegessége, hogy itt találkozik először személyesen Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök. Ezen túl azonban több vitás ügy is terítékre kerül, ami jobban megosztja a világ vezetőit, mint az elmúlt hatvan évben bármikor.

 

Szabadkereskedelem

 

Ebben a témában egyértelműen az Egyesült Államok és Donald Trump lóg ki a sorból. Az amerikai elnök megválasztását követően is azt vallja, hogy a világkereskedelem egy nulla összegű játék, vagyis egy ország sem tudja anélkül növelni részesedését a tortából, hogy ne venne el a másiktól. Trump előszeretettel kritizálta e tekintetben Németországot, akinek Amerikába irányuló exportja messze magasabb, mint amennyi árut az USA elad a németeknek – vagyis a németek jobban keresnek az amerikaiakon, mint fordítva. Trump a globális kereskedelmi rend felülvizsgálatát akarja elérni, és nem fél a protekcionista intézkedésektől sem – például importvám bevezetésétől a német autókra.

 

 hirdetes_810x300  

Németország az érem másik oldala. Az EU motorja és legnagyobb gazdasága a szabad kereskedelem és a nyílt piacok mellett teszi le voksát, ennek megfelelően kétoldalú kapcsolatokat épít Kínával, Indiával és Mexikóval, és Merkel nem adta fel a reményt, hogy sikerül tető alá hozni az USA-val a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezményt is (TTIP).

 

Ami Nagy-Britanniát illeti, náluk jelenleg minden a Brexitről szól. Ha 2019-ben kivonulnak az Unióból és annak 500 milliós piacáról, új kihívások elé nézhetnek. Az a céljuk, hogy külön megállapodásokkal megőrizhessék árujuk szabad beáramlását az Unióba anélkül, hogy a be kelljen fogadniuk az uniós vendégmunkásokat.

 

A korrupcióról, szuperbaktériumokról, botrányos olimpiáról is ismert Brazíliát tartják a G20-ak között példának arra, hogy a protekcionista intézkedések ártanak a gazdaságnak. A dél-amerikai ország a többoldalú kereskedelmi kapcsolatok kialakítását szorgalmazza majd a találkozón – szüksége is van rá. Azért érdemes megjegyezni, hogy egy külföldi importtól és exporttól nagyban függő, gazdasági egyenlőtlenségekkel küzdő ország nyilván nem tud profitálni a protekcionista intézkedéseken – ha nincs felkészülve a részleges önellátásra. Az USA azért más eset.

 

Érdemes szót ejteni még Argentínáról, amely 15 éves elszigeteltség után szeretne újra megjelenni a tőkepiacokon. Szinte kétségbeesetten keresi bárki társaságát, aki tőkét hozhat az országba: Kína, Japán, Németország, stb.

 

Hogy lesz ebből szabadkereskedelmi egyezmény? Merkelnek jól jönne egy ilyen eredmény még a szeptemberi választások előtt. Fotó: thelocal.de

 

Klímaegyezmény és károsanyag-kibocsátás

 

Ez a téma leginkább a francia elnök, Emmanuel Macron és Trump vesszőparipája, bár nem egy oldalon állnak. Trump növelné az amerikai széntermelés volumenét, közben kivonta magát a Párizsi Klímaegyezményből. Trump sokszor hangoztatta, hogy a globális felmelegedés „csak egy propaganda, amelynek célja, hogy visszafogja az amerikai termelékenységet”.

 

Kína, amely az USA után a világ legnagyobb károsanyag-kibocsátója, arra használja ezt a témát, hogy Amerika helyére lépve erősítse nemzetközi pozícióját, magyarul, el akarja érni, hogy a vezető országok őt, és ne az USA-t lássák partnernek. Ebből adódóan várható, hogy Kína egyik legfontosabb témája épp a klímaegyezmény lesz.

 

Franciaország a párizsi megállapodás egyik legnagyobb szószólója és védője. Macron francia elnök gyakran kapcsolja össze a terrorizmust, az illegális migrációt az éghajlatváltozással (egyébként joggal), és Kínához hasonlóan e területen szintén szeretné elfoglalni az USA helyét.

 

Merkel Németországa továbbra is teljes mellszélességgel kiáll majd a Kiotói Egyezmény mellett. Merkel jelenleg zátonyok közt lavíroz, nem akar túlságosan nekimenni Trumpnak, ám így Franciaország helyzeti előnyét növeli.

 

India, amely a világ egyik legnépesebb országa elkötelezte magát a párizsi egyezmény mellett, ugyanakkor Indiáról tudni kell, hogy rendszerint középutas megoldásokat alkalmaz, vagyis ritkán kötelezi el magát egyik vagy másik félnek.

 

Nem mintha csak rajta múlna… Fotó: salon.com

 

Migráció és migránsválság

 

Az USA álláspontja ebben a kérdésben világos: a jelenlegi kormányzat nem kér a (muszlim) bevándorlókból. A mexikói határnál pedig négy méteres falat épít. Nem véletlenül. 2015-ben az USA-ban született gyermekek már csak kevesebb, mint fele volt fehér.

 

Törökország, amelynek területén jelenleg 3 millió regisztrált szír menekült tartózkodik táborokban, egyértelműen az egyének szabad mozgása mellett teszi le a voksát. Ennek szerepe kettős: Európával szemben remek alkupozíciót biztosít – főleg, ami a németeket illeti – másrészt a provokatív felszólalásaival olyan viszonyt tart fenn, hogy bármikor újra megnyithatja az Európa felé vezető boszporuszi migránsvonalat, ezzel a rá nehezedő bevándorlási nyomást is csökkentheti. És ne felejtsük el: Törökország ugyanúgy kiválogatja a tehetséges, művelt migránsokat, hogy foglalkoztassa őket, mint Németország vagy Nagy-Britannia.

 

Mexikó szintén a szabad mozgás mellett áll, nem csoda, mexikóiak ezrei rohamozzák az USA déli határait.

 

Olaszország, amely jelenleg talán a legnagyobb migrációs nyomást éli meg az uniós tagországok közül furcsa mód szintén az egyének szabad mozgását támogatja. Nyilván itt nem csak az elvekről van szó: Olaszország úgy véli, a többi tagállam cserbenhagyta azzal, hogy a migránskvótákat csak minimálisan teljesítették (vagy sehogy).

 

Nehéz azonban felmérni, hogy mekkora bevételt is jelenthet az Észak-Afrikából az olasz partokhoz özönlő migránsok csempészése az európai oldalon, és egy egyre inkább telítődő Olaszországnak kulcsfontosságú, hogy a „felesleget” továbbterhelje a többi országra. A minap érkezett egy híradás, miszerint Ausztria falat emel Olaszországgal közös határára, mert nagyon megnőtt az illegális bevándorlók száma. A katonai jelenlétet is növelni fogják.

 

Nem (csak) őrzik a partokat, hanem kimentik az életükkel játszó migránsokat az olasz partoknál. De nem küldik vissza őket, hanem Olaszországban teszik őket partra. Fotó: ibtimes.co.uk

 

Trump

 

A G20-csúcs egyik legfontosabb témája maga Trump, illetve a vele való kapcsolat szintjének kérdése. Vlagyimir Putyin számos alkalommal dicsérte az amerikai elnököt, hiszen Trump többször is hangoztatta, hogy jó viszonyt akar ápolni Oroszországgal. Ugyanakkor az amerikai elnökválasztásba történő állítólagos orosz beavatkozás körüli médiaháború akadályozza a szorosabb párbeszéd kialakítását. Moszkva amerikai kritikusai pedig újabb szankciókat sürgetnek Oroszország ellen.

 

A japán miniszterelnök, Abe Shinzo volt az első, aki meglátogatta Trumpot beiktatása után a Fehér Házban. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy elsősorban Japán amerikai befektetéseinek és a kereskedelmi kapcsolatok fenntartásának védelmében tette ezt meg.

 

Szaúd-Arábia „történelmi fordulópontot” követel az új amerikai elnöktől. Van is rá esélye, a közel-keleti ország volt az első, ahova Trump személyesen ellátogatott. Nyélbe is ütöttek egy jelentős fegyverüzletet.

 

Macron és Franciaország egyelőre óvatos kritikával él Trumppal szemben. Macron ugyanakkor meghívta az „egyedi stílusú” amerikai elnököt a Bastille Day ünnepségre, amire július 14-én kerül majd sor. Trump a meghívást elfogadta.

 

 

Bloomberg.com, Körkép.sk

Nyitókép: reuters.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!